Friderika
10 °C
17 °C

A szexmunkások megszüntetnék a türelmi zónákat

DSC 1056
2017.09.14. 19:28
A hatóságok az albérletekben dolgozó szexmunkásokra vadásznak, közben gyermekeket ítélnek el prostitúcióért. A rendszer inkább az áldozatra, mint a valódi kizsákmányolókra jelent fenyegetést. A 17 éves SZEXE szerint a helyzet egyre rosszabb, ezért új szabályozás kell. Előjött egy régi terv is: bő hatvan év után ki kellene lépni a New York-i egyezményből is, mert meghaladta az idő.

„Évről évre rosszabb a szexmunkások helyzete. Azt gondoltuk, a törvény segít, de helyette többeket zárnak el, többen kapnak szabálysértési bírságot, és emiatt többen mennek inkább külföldre” – hiába ünnepelte megalakulásának 17. évfordulóját a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete (SZEXE), vezetője, Földi Ágnes beszámolója nem sikerülhetett túl vidámra.

Igaz, ez nem a szervezet, mint inkább a törvényi kereteknek és a hatóságok hozzáállásának kudarca. Csütörtökön épp ezért állt elő a SZEXE a márciusban elkezdett felméréseinek eredményével és törvényalkotási javaslataival, amelyek elsőre meglepőnek tűnnek:

  • szűnjön meg a türelmi zóna fogalma
  • Magyarország lépjen ki a New York-i egyezményből

Másodszorra azonban már nem annyira furcsa, hogy a részben a szexmunkások védelmére kitalált szabályozások ellen érvel a SZEXE. A gyakorlatban ugyanis ezek inkább a szexmunkások kiszolgáltatottságát, mint biztonságát erősíti – a hatóságokkal és a bűnözőkkel szemben is.

A türelmi zóna ugyanis lényegében sehol sem jött létre, legfeljebb arra volt jó, hogy ahol nem volt, ott a hatóságok abból a téves értelmezésből induljanak ki, hogy azon kívül az utcán egyáltalán nem dolgozhatnak a szexmunkások.

Szexmunkás ≠ prostituált

A SZEXE szerint fontos különbséget tenni a szexmunkások és a prostituáltak között. Nem szómágiáról van szó – hogy kerüljék a negatív erkölcsi ítélettel telített prostituált kifejezést –, hanem két különböző fogalomról.

A SZEXE a szexmunkások alatt a nagykorú, bevételeivel önállóan rendelkező, nem kényszerített helyzetben lévő szexuális szolgáltatást nyújtó embereket ért, míg a prostituált mindenki, aki külső kényszer hatására dolgozik a szexpiacon, beleértve minden 18 év alattit is. A prostitúció tehát eleve tiltott tevékenység kell, hogy legyen, hiszen vagy koruknál fogva nem cselekvőképes személyekről van szó, vagy olyan kizsákmányoltakról, akik emberkereskedő bűnözők révén kerültek kiszolgáltatott helyzetbe.

Ez a megkülönböztetés nem volt mindig így szakmán belül sem, a SZEXE például eredetileg Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete néven jött létre.

Az 1950-es New York-i egyezményt Magyarország is aláírta 1955-től léptette életbe. Eszerint, többek között tilos bordélyházakat működtetni, ingatlant szexmunkára bérbeadni. A cél a prostitúcióval járó emberkereskedelem és kizsákmányolás visszaszorítása volt, a SZEXE szerint azonban az eredeti jó szándék mára nem érvényesül, a helyzet megváltozott. Az egyezmény például nem tett különbséget a prostitúció és a szexmunka között, így utóbbiak számára nem tesz lehetővé törvényileg rendezett, átlátható viszonyokat.

Ez a követelés egyébként nem új, és nem is csak a SZEXE-nél bukkant fel: 15 éve a magyar állam is fontolgatta a nemzetközi szerződés felmondását. 

Szexmunkás kft.

Március óta 220 szexmunkás töltötte ki a SZEXE kérdőívét.

A válaszadók

  • 37 százaléka 26-36, 41 százaléka 36-55 év közötti volt.
  • Több mint 50 százalékuknak van gyereke, közülük több mint 60 százaléknak kettő vagy több.
  • 60 százalék több mint három éve, 15 százalékuk kevesebb mint egy éve szexmunkás.
  • 45 százalékuk önmaga rendelkezik a bevételeivel, 19 százalék nem válaszolt. 36 százalék fix összeget vagy mellette bevételarányosan egy bizonyos százalékot adott át harmadik félnek. Minden pénzét egy válaszoló adta oda másnak.
  • A válaszadók fele egyéni vállalkozóként dolgozna, ötödük – ha jogilag lehetne – alkalmazottként lenne szexmunkás, 17 százalékuk társas vállakozó, tizedük szövetkezetben dolgozó szexmunkás lenne.
  • Földi Ágnes más becslésekre hivatkozva úgy vélte, 8-10 ezer szexmunkás lehet Magyarországon, vagy magyar állampolgárként külföldön.

A logika akkor és a SZEXE felmérése alapján most is ugyanaz: így talán kevesebben dolgoznak az utcán. A szexmunkásokat ugyanis az utcán dolgozva éri a legtöbb támadás és hatósági vegzálás.

A New York-i szerződés tiltja, hogy harmadik fél bármi módon profitáljon a szexmunkás tevékenységéből – ehhez kötődik az ingatlan bérbeadására vonatkozó tilalom is – ez tehát nem csak, sőt nem elsősorban az erőszakkal munkára kényszerítő stricit és az emberkereskedőket üti ki a nyeregből, hanem épp a szexmunkások legális működését lehetetleníti el: nem vehetne igénybe segítséget, legyen az bérbeadó, biztonsági őr, sofőr, mert mindez futtatásnak minősül.

Márpedig a SZEXE felmérése alapján erre ilyen segítségre is igény volna. (A párkapcsolat is jogilag ingoványos terep, mert így a társ kitartottnak minősülhet.) 

A New York-i egyezmény alapján legfeljebb saját ingatlanában nyújthatna legálisan szexuális szolgáltatást valaki, a SZEXE szóvivője Papp Réka Kinga szerint viszont azok, akiknek van lakásuk eleve kevésbé valószínű, hogy szexmunkásokként kezdenek dolgozni. A felmérésben válazsadók 82 százaléka szeretné, ha bérelt ingatlanban is dolgozhatna.

Ez persze nem jelenti, hogy a kenyszerítést vagy a fiatalkorú szexmunkások foglalkoztatástát engedélyezni kellene – hangsúlyozzák a SZEXE képviselői.

Hogy a jelenlegi tiltás mennyire nem a szexmunkásokat védi, arra egy legutóbbi rendőri razzia a példa egy olyan V. kerületi lakásban, ahol a tulajdonos szexmunkás mellett még két további nő dolgozott, albérlőként ott élve.

„A razzia során lefoglalták a lakásban talált óvszereket, nem tudom, mióta bűncselekmény óvszert tartani, az ott talált készpénzt, és hosszasan mutogatott a rendőrség egy vörös melltartót, olyat nemrég én is vettem, ennyi erővel nálam is razziázhatnának” – mondta Papp Réka Kinga. Végeredményben a három nő lakhatás, megélhetés és készpénz nélkül maradt, így végül oda jutott vissza, ahonnan menekült volna: az utcára – összegezte az eredetleg a kizsákmányolástól az áldozatot védő szabályozás visszásságait. 

Az erőszak nem lehet szakmai ártalom

A felmérésben válaszolók 8,5 százaléka mondta, hogy bántalmazás érte az elmúlt egy évben, közülük azonban csak egynegyedük fordult a rendőrséghez. Tapasztalatuk szerint az csak újabb megaláztatás része.

A SZEXE ügyvédje, Makó Klaudia is arról számolt be, hogy a jegyzőkönyv felvételénél, ha egyáltalán addig eljut az ügy, inkább lebeszélik az áldozatot a feljelentésről. A bíróságon is általános, hogy a bíró is kurvaként emlegeti a szexmunkásokat, de ez a megbélyegzés gyakori az egészségügyi intézményekben is, ami szintén csak még kitaszítottabbá teszi a segítségre szorulókat, és megint azokat erősíti, akik kizsákmányolják a szexmunkásokat.

Pátyon például rendőrt hívtak az ott stricik nélkül, dolgozó nők, amikor megjelent futtatott lányokkal egy banda. Védelmi pénzt akartak a nőktől, akik ezt megtagadták, majd a kocsijukba menekültek, amelyet a banda körbe vett. A három nő kihívta a rendőröket, az ügy vége az lett, hogy a kiérkező rendőrök őket igazoltatták és büntették meg szabálysértésért – hozott egy példát Földi Ágnes a hatóság hozzáállására. Elmondása szerint a futtató banda ellen nem indult eljárás.

  • Szűnjön meg a védett zóna fogalma

Ez a követelés tűnik a legkonfliktusosabbnak, hiszen ez azt mondja ki, milyen középületek közelében nem lehet a szexmunkásnak az utcán dolgoznia. „Tiltás nélkül sem fognak a templom kapujába vagy az iskolához menni a szexmunkások, akik nagyrészt maguk is kisgyermeket nevelő anyák” – érvelt Papp, aki szerint ideje lenne humanuzálni a szexmunkásokról alkotott társadalmi képet.

A gyakorlatban szerinte a szabályozás arra jó, hogy a hatóság vegzálhassa a szexmunkást, „nem fogja GPS-szel lemérni a távolságot”, lényegében ő maga mondhatja ki, hogy a védett, néhányszáz méteres területen megítélése szerint már belül volt a szexmunkás.

Akár 150 ezer forintos bírság is kiszabható ilyenkor, amit börtönre is lehet váltani. Pappék szerint pontos adatuk nincs róla, ám a gyakorlatban nagyon sokan vannak így fogdában akár másfél két évet is.

A három követelés pénzbe sem kerülne és érdemben javítana a szexmunkások helyzetén – állítja Papp Kinga Réka, aki szerint a New York-i egyezmény részleges felmondására is lehetőség van.

New York-i egyezmény, Amerika nélkül

Bár az egyezmény az ENSZ székhelye miatt New York nevét viseli, aláírói között nincs Egyesült Államok sem. Jelenleg 82 ország ratifikálta, további 13 aláírta, de nem ratifikálta. Nem tagja az egyezménynek Új-Zéland sem, amelynek szabályozását a SZEXE követendőnek tartja: dekriminalizálja a szexmunkát, beleértve a harmadik felet – tehát az ingatlan bérbeadóját vagy a szexmunkás munkáját más módon segítő személyt. 

Nem írt a alá az egyezményt Nagy-Britannia, Németország, Ausztria, Svájc és Hollandia sem. 

A legelesettebbek is tartanak a rendőrtől

Az a SZEXE szerint nyilvánvaló, hogy a prostitúciót, a fiatalkorúak szexuális foglalkoztatását tiltani kell, a jelenség ellen fel kell lépni. A gyakorlatban azonban itt is az a tapasztalat, hogy a hatóságok az áldozatokkal, nem pedig az őket kizsákmányolókkal szemben lép fel.

„Egy gyerek sosem lehet szexmunkás, ezt a gyermekvédelmi törvény is rögzíti. Ennek ellenére

2015-ben 101 fiatalkorút vonnak eljárás alá, tavaly több mint nyolcvanat, tehát az áldozatot büntették meg konkrétan prostitúcióért

– mondta Papp. Sokan pénzbírságot, majd elzárást kaptak közülük.

„Miért kéne gyereket elzárni szabálysértési alapon? Ezt egy csomó törvény kizárja, hiszen nem beleegyezéses alapú a prostitúciójuk. Ezt a magyar állam nem veszi komolyan.” A tapasztalat szerint a hatóság ugyanakkor az emberkereskedelmet nem veszi komolyan. Amikor razzia során szexre vagy házimunkára kényszerített emberekre bukkannak, akkor is inkább enyhébb jogcímen indul eljárás, így az áldozatok nem kapnak ehhez szükséges segítséget. Az ilyen áldozatok többnyire külfölidek, a végeredmény az, hogy egyszerűen kiutasítják őket. „Nem azon kéne államnak rugóznia, hogy ki használja a lakást, hanem, hanem, hogy miért az áldozatok deportálása a vége az emberkereskedelemnek, miért nincs számukra ellátás, jogsegély, menedékház, és miért ítélnek el prostitúcióért gyerekeket Magyarországon.”

(Bprítókép: Nyilas Gergely / Index)