Lukács
7 °C
22 °C

Nem tudják, melyik a kedvenc pártjuk. Vagy mégis?

bizonytalan szavazo
2017.09.28. 07:32 Módosítva: 2017-09-28 07:32:19
Ön melyik pártra szavazna, ha most vasárnap lennének a választások? Amikor a közvélemény-kutató cégek ilyesmiket kérdeznek, a kérdezettek nagy része bátran elárulja a kedvenc pártja nevét, míg egy csomóan kitérnek a válaszadás alól: titkolóznak, sumákolnak, rejtőzködnek, bizonytalankodnak. Mert magánügynek tekintik, mert nem érdekli őket a politika, mert nem kötődnek egyik párthoz sem, mert nem bíznak a közvélemény-kutatóban, vagy mert elegük van a politikából: csomó ok miatt szerepelhetnek a statisztikákban a bizonytalanoknak vagy pártnélkülieknek is nevezett magyarok. Mi most rájuk koncentráltunk, három hónapon keresztül faggattuk őket, és kiderült, hogy (a teljes populáció arányaihoz képest) többen vannak köztük a nők, a fiatalok, a diplomás és a konzervatív értékrendű magyarok.

A „most vasárnap melyik pártra szavazna?" – kérdésre a Závecz Research által idén nyáron végzett háromszor 1000 fős, vagyis összesen 3000 fős felmérésben 1017-en nem árulták el, hogy melyik pártra ikszelnének szívesen. Ők jó sokan vannak, ha a teljes választókorú népességre viszonyítunk, akkor jelenleg

2,8 millió pártnélküli ember van ma Magyarországon,

akik a választópolgárok bő egyharmadát teszik ki.

Ők különböző okokból tartósan vagy ideiglenesen nem választanak maguknak pártot. A leggyakoribb indoklás, hogy ennyivel a választások előtt korai még a pártokhoz csatlakozni (a megkérdezettek 34 százaléka említette az első három legfontosabb ok között). Tehát a kampányra várnak és későbbre ígérik a döntést, vagyis ők az igazi bizonytalanok, akiknek feltehetően egy része azért el fog menni 2018 áprilisában szavazni. Közöttük valamivel több férfi van mint nő, de amúgy teljesen heterogén csoportként a társadalom szinte minden rétegében jelen vannak, közel azonos arányban.

Ahogy a fenti ábrán látható, nagyjából a pártnélküliek háromtizede csalódott a politikusokban, ugyanekkora hányada nem érzi őket hitelesnek – ezeket a választópolgárokat a bizalmatlanság érzése tölti el a pártokkal vagy a pártvezetőkkel kapcsolatban, mondja Závecz Tibor, a felmérést végző közvélemény-kutató intézet vezetője. Ezt a szakadékot maguk és a politika szereplői között főleg a fiatalok érzékelik, de az átlagosnál jellemzőbb a fővárosiakra és a férfiakra is.

A pártnélküliek egyötöde érzelmileg nem tud azonosulni a pártokkal, főleg a férfiakban és a fiatalokban vannak meg ezek a negatív érzések.

Passzív állampolgárok

A választók egyötödét tántorítja el a pártoktól az érdektelenség, és ugyanennyien érzik magukat tájékozatlannak. A passzivitás leginkább az alacsony státuszúaknál és a falvakban élőknél kerül elő érvként, míg az ismeretek hiánya ugyancsak gyakori válasz a községek lakóinál, a nőknél és a fiataloknál.

Az érdekképviselet hiányát a pártnélküliek 17 százaléka hozza fel olyan tényezőként, ami hátráltatja a választásban. Ez a vélemény lényegében minden rétegben egyformán jelen van, és a pártoktól távolságot tartók egytizede azért nem választ pártot, mert úgy gondolja, úgy sem számít a szavazata. Leginkább az alacsony iskolázottságúak gondolják ezt.

Mit ér nekik a választás lehetősége?

Habár nem árulják el, hogy kire szavaznának, azért a pártnélküliek, bizonytalankodók alapvetően a demokrácia fontos összetevőjének tartják a választásokat.

Az ötfokú skálán 3,9-es értékkel fejezik ki egyetértésüket azzal az állítással, hogy „minden állampolgárnak illik leadnia a voksát”, ráadásul a körükben csak mérsékelt egyetértés (2,6) övezi azt az apatikus kijelentést, hogy „nem sok múlik azon az egy szavazaton” vagy azt, hogy „szinte mindegy, melyik párt győz, annyira kevés köztük a különbség”.

Mindezek mellett mégsem valószínű, hogy a pártnélküliek végül nagy számban megjelennek a szavazóurnáknál, mondja Závecz Tibor, ugyanis „a választás alapjában véve egy érdekes, izgalmas esemény” mondattal való azonosulás mértéke 2,9 csupán. Tehát

elméletben fontosnak tartják ők a választás lehetőségét, de érzelmileg nem azonosulnak vele, így várhatóan jelentős részük távol marad majd az urnáktól.

A parlamenti választásokkal kapcsolatos szkeptikus kijelentések főképpen az alacsony iskolázottságúak és a kisebb településeken élők körében jelennek meg, de körükben sem kapnak nagy hangsúlyt.

Jobbosok? Balosok? Konzervatívok? Libsik?

A pártnélküliek kétharmada nem tudta vagy nem akarta elhelyezni magát a baloldali-jobboldali tengelyen. Vagy azért, mert tényleg nincs álláspontja ebben a kérdésben, vagy azért, mert tényleg nagyon rejtőzködő típusok, és úgy érzi, hogy ha besorolnák magukat, akkor azzal el is árulnák pártpreferenciájukat.

Különösen magas a balos-jobbos önbesorolásnál a válaszhiány a fiatalok és a nők körében (68-70%). Az életkor emelkedésével egyre többen helyezik el magukat a bal-jobb tengelyen,de még az idősek körében is elég sokan, 58 százaléknyian nem teszik ezt meg.

A pártnélküliek 17 százaléka baloldalinak, 18 százaléka jobboldalinak tartja magát. Az összességében kiegyensúlyozott ideológiai önbesorolás mögött érzékelhető különbségek is kirajzolódnak. A férfiak körében egyértelműen több a jobboldali, mint a baloldali beállítottságú (27-15%), de enyhén jobboldali dominancia jellemző a pártnélküli fiatalok (18-13%), valamint a diplomások és a vidékiek csoportjában (24-20% és 17-14%). A baloldali túlsúly három csoportban figyelhető meg igazán: a fővárosiak között (31% balra, 23 százalék jobbra sorolta magát), a nők és a 60 év felettiek körében (19-11%¸ 25-17%).

A liberális-konzervatív skálán való önbesorolásra mindig könnyebben vállalkoznak az emberek, még a pártpreferenciával nem rendelkezők is. Feltehetően azért, mert kevesebb direkt politikai tartalmat hordoz, mint a bal-jobb skála.

Ezzel együtt itt is nagy a válaszhiány, a pártnélküliek 45 százaléka nem helyezte el magát a liberális-konzervatív tengelyen, főként a nők, az alacsony iskolázottságúak és a községek lakói tartózkodtak (48-60-61%). És az összes pártnélküli megkérdezett 39%-a egyik csoportba sem volt hajlandó besorolni magát, tehát ennyien vannak, akik nem válaszoltak a bal-jobb, és a liberális-konzervatív skálával kapcsolatos kérdésünkre sem.

Az adatokból viszont kiderült, a pártokhoz jelenleg nem kötődő választópolgárok inkább konzervatívok (35 százalék),

mint a liberális nézeteket vallók (20 százalék). Minden társadalmi csoportban a konzervatív beállítódás erősebb, ez különösképpen az alapfokú végzettségűeknél feltűnő: 36 százalék sorolja oda magát, míg 14 százalék liberális. A legkevésbé konzervatív csoport az érettségizetteké, 30 százalékuk ekként azonosította magát, de 27 százalékuk liberális.

A konzervatív önbesorolás bármennyire is erősebb a pártnélküli választópolgárok csoportjában, nézeteik alapján kiegyenlített képet kapunk. Négy állítással szembesítettük őket, amelyből kettő liberális, kettő konzervatív nézeteket foglalt magában. Azzal a kijelentéssel, hogy „A fegyelem a legfontosabb dolog, amit a gyerekeknek először kellene megtanulniuk” ugyan a közepesnél – amelynek értéke az alkalmazott négyfokú skálán 2,5 – erősebb volt az egyetértés (3,2), de a másik konzervatív tartalmú állítást („A nők elsődleges kötelessége az otthonteremtés és nem a karrierépítés”) valamivel inkább az elutasítás fogadta (2,2).

A liberális attitűdöket hordozó megfogalmazásokkal inkább egyetértettek, mint nem. „Nincsenek barbár és civilizált népek, csak különböző kultúrák vannak” – ezzel a nézettel az egyetértés mértéke 2,9. A „minden tekintélyt meg kell kérdőjelezni” mondat 2,7-es egyetértést kapott. Az idős és az alacsony iskolázottságú pártnélküliek körében az átlagosnál valamivel elterjedtebb a konzervatív beállítódás, míg a fővárosiak és a középfokú végzettségűek között kissé hangsúlyosabb a liberális attitűd.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)