Pandora, Gabriella
7 °C
14 °C

Torgyán József hagyatéka elfoglalja a tudatot

DSC 2613
2017.10.31. 10:26

Miért ír cikket valaki Torgyán Józsefről 2017 őszén, kérdeztem magamtól, amikor ennek az írásnak nekifogtam. Persze sokkal fogósabb kérdés, hogy miért olvas el egy cikket valaki Torgyán Józsefről manapság. 

Hogy megleljem a választ, ahhoz a Budapesttől 250 kilométerre található Csokonyavisontára kellett utaznom. Csokonyavisonta közel van a horvát határhoz, de elég messze van ahhoz, hogy minden főbb turisztikai desztinációtól messze legyen, pedig a környék, higgyék el, óriási élmény. Somogy szerintem az ország egyik legszebb megyéje. Csodálatos dombok, erdők között kanyarognak az utak, amelyeket tavak kísérnek hosszan, úgy éreztem magam, mint valami liliputi idillben. És akkor egy éles váltással Torgyán Józsefre, és az utazásom valódi céljára terelném a szót.

Torgyán ugyanis szintén imádta Somogy megyét, rendszeresen megfordult ott, és szeptemberben ezért, na meg azért, mert az az ember is ott született, aki a kisgazdapártot megalapította a múlt század első felében, szóval szeptemberben a csokonyavisontai Nagyatádi múzeumban Torgyán József egy emlékszobát kapott. Sőt mindjárt kettőt.

Nagyatádi Szabó István a kisgazdapárt felépítésével és nagyszabású földosztással került be a történelemkönyvekbe. Vele ellentétben Torgyán József a múlt század végének legellentmondásosabb politikusa volt. Kár lenne szépíteni, de Torgyán a maga idejében egyszerre volt a politikai élet első számú bohóca és a gátlástalanság élő szobra. Orbán Viktor humorérzékének mélységeit mutatja, hogy Torgyánból aztán minisztert csinált.

Magyarországon a XX. század akkor ért véget, amikor néhány évvel később Orbán Torgyánt és az egész kisgazdapártot ejtette annak szellemiségével együtt. Bár ez utóbbiban nem vagyok teljesen biztos.

Egy kis kitérő

A kisgazda miniszterekről számos legendás történet kering, Pepó Pál környezetvédelmi miniszter a minisztérium pincéiben rendezett hajnalig tartó orgiáitól kezdve a földművelési tárca államtitkári szobájában a szekrényben lógó kolbászokig. Ez biztos, hogy a XX. század végének, és nem az elejének a kisgazda terméke.

Torgyán miniszterként, de aztán magánemberként is állandó vendége volt Somogynak. És sokszor megfordult ebben az ezerötszáz fős községben is, Csokonyavisontán.

Csokonyavisonta híres szülötte Xantus János és Nagyatádi Szabó István. Utóbbi akkor kapott a faluban méltó múzeumot, amikor Torgyán kézbe vette az ügyet, aztán arra is gondja lett, hogy Szabó István szülőházát felújítsák, ahol berendezkedhetett a tárlat. Nagyatádi Szabó Istvánról ottjártunkkor Laki Dezső alpolgármester beszélt, aki tárlatvezetést is vállalt.

Nagyatádi szobor, korabeli újságok, köztük a Pesti Hírlap egyik 1848-as száma, amely Jelasics betöréséről ír, és megemlíti Csokonyát, mint az első összecsapás színhelyét. Továbbá csizmák, ágyak, képek Szabó Istvánról. Mi tagadás, minket azonban jobban érdekelt a másik kisgazda, aki miatt erre a hosszú utazásra adtuk a fejünket.

Laki Dezső 20 éve Csokonya alpolgármestere, nagyjából mindent tud a környékről és mindenkit ismer. Így Torgyánt is, aki tavaly még nagy tervekkel látogatott a faluba.

Torgyán, talán azért is, hogy valamit törlesszen a kisgazdapárt elmúlt húsz évének rombolásából, szerette volna, ha minden évben megünneplik a földműveseket is. Hiszen ha van a pedagógusoknak, a katonáknak is dedikált napjuk, miért nincs a földműveseknek? Aztán közbejött Torgyán januári halála.

Torgyán halála után nem sokkal megjelent Torgyánné Cseh Mária is, aki az egykori pártelnök és miniszter személyes hagyatékaiból annyi mindent adományozott a múzeumnak, hogy az egész Nagyatádi Szabó múzeum felső emeletét be lehetett vele rendezni.

Van itt minden. Bérlet, személyes dokumentumok, ügyvédi igazolvány, jogosítvány, és számos, Torgyán külföldi útján kapott ilyen-olyan emlékérem. Az apró holmik között kitűnik egy arany kulcs is, amiről ma már senki nem tudja, hogy honnan van, és melyik város kulcsa lehet, de értékes darabnak tűnik. Ahogy az aranyból készült miniatűr Szent Korona, jogar és alma-másolat is, ami miatt be is kellett riasztózni a múzeumot.

És persze van Fradi-bérlet, Fradi-mez, fotók Torgyánról és többek között a Ferencváros birkózóiról. Torgyán ugyanis miniszterként a Ferencváros elnöke is volt, de ez sem hozott ugrásszerű népszerűségemelkedést neki, de a Fradinak sem.

A legkülönlegesebb ereklye kétségtelenül az a monumentális festmény, amit Róth István festett  annak idején, kimaxolva a kilencvenes éveket. A neoreneszánsz és az újgazdag sárm vegyes stílusában elkészült festményen ott az egész Orbán–Torgyán-kormány, Homoki Jánostól kezdve Áder Jánoson át Mikola Istvánig, hogy csak néhány nevet említsek. Mindannyian ünnepélyesen felsorakoznak a Szent Korona mögött, amit Torgyán József mintha éppen felpróbálásra ajánlana Orbán Viktornak. Ennél talán csak az meghökkentőbb, hogy a múzeum termein és folyosóin ott az egész kisgazda frakció, mindenkiről külön festmény lóg a falakon, ameddig csak a szem ellát. Leesett állal azon gondolkoztam, mi lehet velük? Czoma Kálmánnal vagy éppen Szabadi Bélával? Na ők ketten például pont ott voltak a múzeum szeptemberi átadóján.

Dehát mi másról is szólhatna egy Torgyán múzeum, mint Torgyán Józsefről és az ő pártjáról? Csokonya azonban a pletykák szerint ennél kicsit még tovább is megy, hiszen a tervek szerint a faluban Torgyán is szobrot kap. Legalábbis Harasztia Attila polgármester így tudja. Vele telefonon sikerült beszélnem, mert nem hivatásos polgármester, hanem biztosítási ügynök. Valamiből neki is meg kell élnie, ottjártunkkor is éppen tárgyalt.

Hogy hol állna majd a mű, arról azt mondta, majd kitalálják, ha eljön az ideje. De erről később telefonon megkérdeztem Torgyánné Cseh Máriát is, aki most már valamivel jobban van, a férje halála óta, mint mondta, rengeteget dolgozik, és igyekszik mindennek megfelelni, ami szerinte Torgyán elképzelései szerint való.

Tehát Torgyán egy éve kezdte szervezni a földművesek napját, és most már ő is ezen dolgozik, hogy férje utolsó kívánságnak megfelelően valahogy bekerüljön a naptárba. Ez az ötlet is Csokonyavisontán hangzott el először, ahova azt a rengeteg hagyatékot levitte. Visznek-e majd még további emléket a múzeumba, kérdeztem, mire Torgyánné azt mondta, hogy hát persze, rengeteg emlék van még, dehát ő még él, és ha most levenné azokat a falról, a csupasz falat nézhetné tovább.

A szoborral kapcsolatban azonban a félreértést tisztázni kell, mert szerinte a szoborra a férje nevét viselő alapítvány gyűjt, és ha összejön a pénz, mellszobor lesz, de nem Csokonyán, hanem Pesten. A tervek szerint a Földművelésügyi Minisztérium mellett lesz felállítva. Torgyán József meg is érdemli, mert mint Mária néni mondta, férjét annyi hazugság és kitaláció vette körül, ami ellen rengeteget kellett harcolnia.

De soha nem panaszkodott, tette hozzá.

És Csokonyavisonta is megérdemli, hogy valahogy felkerüljön a térképre, hiszen a falu, akárcsak az ország legtöbb települése, pusztulással néz szembe.

A Torgyán-emeletnek is egyszer majd lesz történeti értéke is, hiszen ma még sok aktuálpolitikai áthallása van. A községben egy jobbikos kivételével mindenki független. Laki alpolgármester elárulta nekünk, hogy ő már nem akar többé indulni. Régen Csokonyavisonta jó módú település volt, de lassan már ott tartanak, mint az Ormánság. Megyünk lefele, mondta.

Laki Dezső alpolgármester monológja Torgyán József festménye előtt vádirat is az elmúlt 27 év politikai garnitúrája ellen. Nekik például a horvát határ közelsége miatt lettek volna lehetőségeik, de se ezt, se a közeli Dráva folyót nem tudták kihasználni. Az egészet természetvédelmi területnek nyilvánították, ami szerinte baromságnak bizonyult, hiszen minden ipari tevékenységet be kellett így szüntetni.

Ma csak nézni lehet a vizet, mondja.

A hajózást lezüllesztették, már nincs semmi a környéken, csak egy városi strand. De elment az ipar, a munkaerő és az értelmesebbje.

Hogy mi lesz ott tíz év múlva? - néz rám, amikor kérdezem: Egy múzeum. Az öregek meghalnak, aki munkát keres és szorgalmas, nem jön, mert nincs. Maradnak azok, akik a periférián élnek. Nagy változásra nem lehet számítani.

Laki szerint a politika mindig csak beszélt a területfejlesztésről, bármilyen színű is volt. De Somogy nagy lehetőséget szalasztott el, pedig volt, hogy három minisztert is adott a kormányba. Annyit se tudtak elintézni, hogy Taszár megmaradjon, ahova leszállt Clinton, pedig egy repülőtér vonzóvá tehetné a környéket.

A helyi termálfürdőt az önkormányzat nem tudja fenntartani, be akartak vonni társaságokat, de nem volt érdeklődő. A természetes viszonyok kiválóak, sokat ki lehetne hozni belőle, ha valaki ránézne, de a vidék le van írva. A politikusok a városokra koncentrálnak, mondja lemondóan. Egész Somogy 350 ezer emberből áll? Pesten ez két kerület.

A családok elmennek, és azt mondják, többet ide nem jönnek vissza.