Politico: Simicska a meghatározó európai emberek listáján

„Orbán rémálma” - így címkézi Simicska Lajost a Politico, amerikai közéleti lap. A magyar oligarchát a 19. helyre sorolja a Politico azon a 28 főt felsorakoztató listán, amin azok az emberek szerepelnek, akik szerintük 2018-ban a legjelentősebb szerepet fogják játszani Európában. A Politico listáján Simicska az egyetlen magyar, a lapban röviden ismertetik az 57 éves üzletember történetét, hogy miként lett a magyar miniszterelnök barátjából egyik legnagyobb ellenfele, és hogy habár Fidesz-közelisége alapozta meg vagyonát, mégis szakított a párttal és a miniszterelnökkel, majd beállt a szélsőjobboldali Jobbik mögé, ami a lap szerint jelenleg a Fidesz fő ellenfele.

A Politico azért szerepelteti Simicskát a listáján, mert véleménye szerint a Fidesz áprilisi győzelme esetén az üzletembernek lépnie kell majd, el kell majd döntenie, hogy tovább harcol-e a miniszterelnök ellen, vagy eladja média-érdekeltségeit, amelyek a Politico szerint erősen kormánykritikusak.

A listán főleg politikusok szerepelnek, így Simicska szereplése egyedinek tekinthető. A 28-as sorrend első helyét a német Christian Linder kapta a Politicótól, aki a német Szabaddemokrata Párt (FDP) vezetője, és a jelenlegi német kormányválság egyik kulcsszereplője. Németországban szeptember 24-én tartottak választást, majd két hónap telt el a koalíciós tárgyalásokkal. Linder viszont a liberális Szabaddemokrata Párt (FDP) élén egyszer csak bejelentette: nem fognak részt venni az új kormánykoalícióban Angela Merkel pártjával. Linder azt mondta: „jobb inkább nem kormányozni, mint rosszul kormányozni". Szerinte az előzetes tárgyalásokon nem sikerült megtalálni Merkellel a közös alapot Németország modernizálása érdekében, nem sikerült megteremteni a bizalmat a pártok között.

A második a brit konzervatív politikus, Michael Gove lett, a Brexit egyik hívője. A Brexit után környezetvédelmi miniszterként dönthet majd a szigetország új mezőgazdasági politikai stratégiájáról, amivel jelentősen átalakíthatja a támogatások rendszerét. (Amit a Brexit előtt az EU felügyelt.) A harmadik meghatározó szereplő a francia munkaügyi miniszter, Muriel Pénicaud a Politico szerint, aki harcba szállt a francia szakszervezetekkel, és a jelentős ellenkezés ellenére végigvitte munkaügyi reformját. 

A teljes lista itt található.