A baloldal nem kormányváltásra készül

D  YT20171209009
2017.12.12. 07:17
Mi ez a felfordulás a baloldalon? Hogyan kerül Karácsony Gergely az MSZP-lista élére? Miért nem sikerül megállapodnia az MSZP-nek Gyurcsányékkal Botka visszalépése után? Az LMP és a Momentum miért nem akar koordinálni? Miért nem állnak ki, és közösen szidják Orbánt, ha tényleg annyira utálják? Itt az idő, hogy egy picit más szemszögből nézzük meg a baloldal színes és logikátlannak tűnő történéseit.
  • Az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Botka László visszalép, mert Gyurcsány elutasítása miatt a DK nem hajlandó a közös listára. 
  • Majd az MSZP és a DK tárgyalása jobban húzódik, mint a rétestészta.
  • Kétnaponta szivárog egy lista vagy névsor arról, hogyan osztják el a választókerületeket. Bohózattá válik az egész.
  • Október 23-án nagy közös tüntetést akarnak tartani, majd sorra mondják le a részvételüket a pártok. Végül maga a tüntetés is elmarad.
  • Bedobják miniszterelnök-jelöltnek Balázs Pétert, rögtön elkezdik gyalulni, főként egyes balos fórumokon.
  • Az LMP leigazolja kampánytanácsadónak a balos kampányokat régebben vezető Ron Werbert, és bár távol akarja tartani magát a régi baloldaltól, szívesen leigazolja a kilépett tagjait.
  • A Momentum szidja a Fideszt, de beleáll egy népszavazásba, amely a Fidesz Soros-kampányához illeszkedik, és senkivel nem akar összefogni.
  • Az MSZP hirtelen elhalasztja a jelöltállító kongresszusát.
  • A DK, az Együtt, a Párbeszéd nyílt levélben kéri az MSZP elnökét, hogy állapodjanak meg a koordinált indulásban.
  • Majd a Párbeszéd elnöke pár nap múlva előáll, hogy egyetért az MSZP-vel, legyen közös lista.
  • Az Együtt élő adásban szakít a Párbeszéddel.
  • A külön utas Momentum együttműködést kínál az Együttnek.
  • Karácsony Gergely lesz az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Majd egy nap múlva kiszivárog egy őt rombolni kívánó hangfelvétel.

Az elmúlt pár hét néhány eseményét kiemelve csak kapkodjuk a fejünket. Ilyen kusza szappanoperát még a brazilok sem készítettek. Nehezen áll össze a kép, mi történik a baloldalon, ki mozgatja a szálakat, mire jó ez az egész.

Pedig nem olyan nehéz összerakni a teljes képet, ehhez csak az kell, hogy másik nézőpontból tekintsünk az eseményekre.

Az őszi történésekben ugyanis van egy feltűnő hasonlóság: egyik sem segíti a jövő tavaszi kormányváltást, egyik sem a Fideszt, sokkal inkább az egyes ellenzéki pártokat rombolja.

Gondoljunk csak bele: ha Orbán leváltása lenne a fő cél, már régen megállapodtak volna, már régen tiszta lenne, milyen konstrukcióban áll ki a baloldal, és együtt szidnák Orbán Viktor ilyen-olyan intézkedéseit.

Ha pedig elfogadjuk, hogy a pályán lévő baloldali pártoknak nem a kormányváltás a céljuk, végig kell gondolnunk, mégis micsoda. És ebből a nézőpontból, a saját stratégia kontextusából válnak érthetővé az egymást követő események.

A következőkben a legkülönfélébb pártok vezetőivel, politikusaival folytatott beszélgetések alapján vesszük sorra, hogy ki mire összpontosít ebben a kampányban. Nem nagyság szerint haladunk, a végére hagyjuk az MSZP-t, amely a pártban található különböző érdekcsoportok miatt a legbonyolultabb ilyen szempontból.

DK: Lenyomni az MSZP-t

Gyurcsány Ferenc stratégiája talán a legegyértelműbb az összes pártvezetőé közül. És nem is titkos. Gyurcsány már 2014-ben előre megmondta, hogy a jelenlegi választási rendszerben csak úgy lehet legyőzni a Fideszt, ha egy nagy baloldali konglomerátum áll fel vele szemben. „Az optimális végcél világos: egységes Demokrata Pártot kellene létrehoznunk" – írta a Népszabadságban 2014 augusztusában.

Ne zavarjon meg minket, hogy most éppen nem ezt harsogják a DK-sok, hanem a külön listát, koordinált indulást. Most ugyanis még nem érdeke Gyurcsánynak egy nagy közös baloldali formációba belemenni, hiszen nem a DK a legnagyobb. Gyurcsány Ferenc azért küzd, hogy megelőzze az MSZP-t, hogy ő diktálhassa majd az összefogás ütemét vezető pozícióból. Egy közös listával ez nem sikerülhet 2018-ban, a külön listával viszont a DK akár előzhet is – a kutatások alapján jó úton van, hiszen zárul az olló a két párt között.

Az MSZP-sek, ha észre is vették, hogy a bőrükre, életükre, ellenük megy a játék, nem tettek ellene semmit a legutóbbi napokig. Molnár Gyuláék ekkor ültek le Karácsony Gergellyel, és egyeztek meg a Párbeszéddel való összefogásról.

Párbeszéd: Életben maradni

A Párbeszéd stratégiáján nehéz kiigazodni. Karácsony Gergely nyáron még Botka László értelmiségi rendezvényén állt be a szegedi polgármester mögé, amely előrevetített egy későbbi MSZP–Párbeszéd-összefogást. Majd Botka budapesti programhirdetésére a korábbi ígérete ellenére nem ment el. Elment viszont az Együtt rendezvényére, és Botka visszalépése után – a nyilvánosság előtt legalábbis – meg is kötötték az Együtt–Párbeszéd-szövetséget. 

Erről a szövetségről ezek után annyit biztosan tudtunk, hogy az új pólust szeretné megszervezni, és külön listás indulásban gondolkodik, maximum koordinálni szeretne az MSZP-vel és a DK-val. Ehhez képest Karácsony váratlanul bejelentette csütörtökön, legyen közös lista, vezetni is hajlandó, majd elment az MSZP programbemutatójára, ahol felajánlotta magát miniszterelnök-jelöltnek. Az MSZP elnöke ezt is el is fogadta, most már csak a testületeknek kell szentesíteni a dolgot.

Nem épp következetes álláspontot látunk tehát a Párbeszédtől. Pedig a cél egyértelmű és logikus: a hónapok óta mérhetetlen párt életben akar maradni. A párbeszédeseknek van egy ismertebb, népszerű arcuk, Karácsony Gergely, ám önállóan így sem jutnának be a parlamentbe, talán még az 1 százalékot sem érnék el. Az Együttel már eggyel nagyobb esélyük volt pályán maradni, vagyis parlamentbe jutni, ám így is nagy bravúr kellett volna ehhez. A párt egy része a biztosabb utat támogatta, ami az MSZP-vel való összefogást jelenti. Így pár mandátum biztosan jut a Párbeszéd vezetőinek – ha frakció alakítása nem is jön össze, a párt képviselői a parlamentbe juthatnak.

Együtt: Egy új pólust összehozni

Az Együtt Bajnai Gordon távozása után nehéz helyzetbe került, hiszen az emblematikus figuráját vesztette el. Ráadásul kiderült, hogy az MSZP-vel, DK-val való összefogásból sem tud jól kijönni a párt. Így a párt vezetői a külön utas elképzelés mellett döntöttek, a 2014-es összefogás listát sem támogató Juhász Pétert választották elnöknek, aki bejelentette, hogy szeretne összehozni egy új baloldali pólust. Ez az LMP-vel, a Momentummal és a Párbeszéddel való összefogást jelentette.

Az első két párt kikosarazta Juhászékat, míg a Párbeszéddel összejött az együttműködés: Juhász Péter Szabó Tímeával jelentette ezt be október elején. Az Együtt ezután leginkább azért küzdött, hogy az MSZP–DK tárgyalásain neki is lapot osszanak, és koordinálni tudjon majd az egyéni választókerületekben. Ebből egy-két egyéni mandátum is kisülhetne. A külön listából viszont nem engedhetett a párt, már csak azért sem, mert anyagilag is bukó egy pártnak a közös listaállítás (a lista alapján kapnak állami támogatást a pártok, több párt egy közös listája csak egyszeres támogatást kap).

Miután Karácsony Gergely kiállt a közös lista mellett, az Együttnek nem maradt más választása, mint szakítani vele, hiszen az Együtt-stratégia minden pontjával szembemegy a közöslista-koncepció. Az Együtt így viszont nehéz helyzetbe került: nemcsak szövetségesét, miniszterelnök-jelöltjét vesztette el, hanem az újpólus-narratívát is egy fokkal nehezebb lesz kommunikálni.

LMP: Dominálni a baloldalt

Az LMP sokáig, Schiffer András távozásáig biztosan, nagyon erősen tartotta magát ahhoz a stratégiához, hogy nem akar semmilyen együttműködést sem a bal-, sem a jobboldallal. Az LMP kongresszusa erre a választásra is azt a döntést hozta, hogy parlamenti jelenléttel rendelkező párttal nem kooperál. Így aztán nem lehet az LMP-t még a választókerületi koordinációra sem rávenni.

De miért ilyen nyakas az LMP? Miért nem enged picit, ha rajta múlik a kormányváltás? Az elmúlt hetek, hónapok történéseiből egyre jobban látszik, hogy az LMP-nek jól kidolgozott stratégiai érdeke távol tartania magát most az MSZP-től és az összefogástól.

Az LMP ugyanis nem összefogni akar az MSZP-vel, hanem átvenni a helyét.

Sorra látjuk, hogy a pártba olyan szereplők érkeznek, akik megszólíthatják a szocialistákból kiábrándult balosokat. 

Demeter Márta simán átülhetett az LMP-frakcióba, fő tanácsadóként leigazolták Ron Werbert, az újpesti Horváth Imre MSZP-s kilépése után felvetődött, hogy az LMP hajlandó lenne elindítani. (Képzeljük csak el ezeket a dolgokat Schiffer András idején.) Ezekből jól látszik: Szél Bernadett vezetésével az LMP akar domináns szereplővé válni a baloldalon 2018 után. Ehhez értelemszerűen nem az összefogáson keresztül vezet az út. Az LMP-nek ugyanakkor értelemszerűen Karácsony Gergely MSZP-s miniszterelnök-jelöltsége nem jött jókor, hiszen Karácsony akár felhúzhatja a szocialista listát.

Momentum: Megkapaszkodni a pályán

Tavaly ilyenkor még azt sem tudtuk, hogy létezik ez a szervezet. Azóta viszont lebonyolított egy sikeres népszavazási kezdeményezést a budapesti olimpiáról, amivel felkerült a politikai térképre. A momentumosok azóta hallattak magukról, ám az áttörés nem sikerült, a kutatások szerint 1-2 százalék az országos támogatottságuk. Fekete-Győr Andráséknak ilyen rövid idő alatt a parlamentbe jutás is óriási bravúr lenne, éppen ezért nem is gondolhatnak a kormányváltásra.

Bár a Momentum igen vaskos, alapos programot dolgozott ki és mutatott be, a párt ezzel a jövőt alapozta meg, hogy valaha kormányképes tényezőnek tekintsék majd. Fekete-Győr tavasszal rutintalanul el is szólta magát egyszer, hogy nem 2018-ra, hanem 2022-re készülnek, ami politikai stratégiaként teljesen érthető. Csak botorság kommunikálni.

Érthető tehát a Momentum különutassága, az önálló listaállítás, amelyhez egyéni jelöltek kellenek. A stratégia céljukba semmiképp nem illik bele összefogni a régi baloldallal. Pénteken az Együttnek is annyit kínáltak fel, hogy „politikai otthont” biztosítanak nekik.

Liberálisok: Fodor Gábor bárhogy mandátumhoz jusson

:-)))

MSZP: Mindenki mást akar

Végére hagytuk a legnehezebbet: az MSZP-t. Ezt a pártot a legnehezebb követni, és nem is lehet egy világos szocialista stratégiát kiolvasni a történésekből. Hiszen sok szereplő mást és mást akar, más áll érdekében.

Az MSZP-ben kétségtelenül vannak olyanok, akik a kormányváltásért dolgoznak, 2018-ban meg akarják verni a Fideszt, ám minél feljebb haladunk a hierarchiában, egyre kevesebb az ilyen politikus. Főleg Botka László távozása óta. Botka maga is azt jelölte meg a visszalépése egyik okaként, hogy alulbecsülte azok számát, akik nem a kormányváltásért dolgoznak. „Nem gondoltam, hogy a demokratikus pártok nem akarnak nyerni 2018-ban, céljuk csupán annyi, hogy néhány ellenzéki helyet szerezzenek az Orbán-rezsim parlamenti padsoraiban.”

De itt ne arra a népszerű teóriára gondoljunk, hogy a Fidesz megvett kilóra egyes szocialistákat. Egyszerűen arról van szó, hogy rutinos MSZP-sek egy része felismerte, nem hozható össze a Fidesz legyőzése, vagy ha összehozható, akkor nem vele. Sok szocialista próbál megkapaszkodni, mandátumhoz jutni. És jó páran vannak, akik a saját érdekeiket a párt, a baloldal érdekei fölé helyezik. 

Gondoljunk bele, milyen ráció van abban, hogy MSZP-sek a saját miniszterelnök-jelöltjük ellen dolgoznak. Botka László sokat panaszkodott erre, nyáron nyilvánosan meg is nevezte Molnár Zsolt elnökségi tagot.

Az MSZP-nek most jól jött Karácsony színre lépése, hiszen egy jó kampánnyal feljebb tudja húzni a listát. Ráadásul Karácsonyt a Fidesz nem tudja komcsizni vagy elmúltnyolcévezni. Ugyanakkor azt tapasztalhatjuk, hogy már most beindultak a háttérben azok, akik rossz szemmel nézik a jelöltté választását. A szombati MSZP-rendezvényen volt olyan szocialista (több is), aki kivonult Karácsony beszédéről, a háttérben pedig negatív szavakkal illeti (egyelőre nyilvánosan senki nem kritizálta Karácsonyt a szocialista pártból).

Mindez és a hétvégén nyilvánosságra kerülő, Karácsonyt rombolni hivatott hangfelvétel is jelzi, hogy a miniszterelnök-jelöltnek lehetetlen dolga lesz, ha közös listát akar. De még az MSZP-s miniszterelnök-jelöltség megtartása sem ígérkezik könnyű feladatnak.

Az pedig hiú ábrándnak tűnik, hogy sikerülhet a kormányváltás az MSZP-nek vagy összességében ezeknek a pártoknak. Hiszen láthatóan

alig van olyan, aki a kormánykritikus szavakon túl valóban Orbán 2018-as leváltásáért dolgozik.