Bárki megnyerheti Magyarország legmenőbb díját

Bárki, akit valaki jelöl. A nyugdíjas nyelvtanár, aki rászoruló gyerekeket tanít. Az étterem, amelyik hajléktalanokat lát vendégül. A néni, aki megvarrja a  rászorulók szakadt ruháit. A kislány, aki reggelente két szendvicset csinál, hogy adhasson egyet a megállóban a hajléktalannak. A gimnazisták, akik tananyagot fejlesztenek tartósan beteg diákoknak hogy ne maradjanak le, a munkanélküli, aki az időseknek intézi a bevásárlást és a postára járást, a színházbolond, aki magával viszi a látássérült társát, mert ő másképp nem jutna el.

A listát a végtelenségig lehet sorolni, hiszen van, akinek a lehetősége több, van, akinek a szabadideje vagy teherbírása, és olyan is, akinek a szeme éles a rászorulókra, vagy akár csak kreatív ötletei vannak. De valamennyien önkéntes segítők, akik a belső meggyőződésüket követve segítenek másoknak, pusztán azért, mert segíteni jó.

Ezt a cselekvő önkéntességet díjazza az ország legnagyobb segélyszervezetei által támogatott Jószolgálat-díj. A cél az, hogy mindenki felismerje,

• mennyire könnyű segíteni,
• ha az ember el akarja kezdeni, nem kell várnia semmire,
• mennyire kevés segítség is elég lehet,
• mennyire ragadós tud lenni az önzetlen segítőkészség példája.

A 2017-18-as díjakra már elkezdődött a jelölés, a részletekről Tóth Simon Ferenccel, a díj mögött álló Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány képviselőjével és Kőrösi-Gilicze Rékával, a Magyar Református Szeretetszolgálat kommunikációs vezetőjével beszélgettünk.

A Jószolgálat-díj öt rászorulói csoport – a fogyatékkal élők, hajléktalanok, családok, idősek és kisebbségek – segítőit díjazza, kategóriánként külön-külön a magánszemélyeket és a civil szerveződéseket. Bár az elismerés komoly (500 ezertől kétmillió forintig terjedő) pénzjutalommal is jár, ez nem az a díj, amit bárki lezsírozhat a csókosainak. Eleve mindenkit a közönség jelöl, és az önkéntes díjazottakat is a közönség választja. Egyedül a szervezetek díjairól dönt a segélyszervezetek képviselőiből álló szakmai zsűri.

A tavalyi volt a díj első éve, akkor 522 jelölés érkezett magánszemélyekre és szervezetekre. A 2016-17-es év díjazottjairól itt olvashatnak. Aki végignézi, láthatja, zömében olyan mikrotörténetek főszereplőit ismerték el, mint a közmunkás tanyagondnok a Gyula környéki tanyavilágból, akit azok az idős helyi emberek terjesztettek fel a díjra, akiknek a postáját intézi vagy a mobilegyenlegüket tölti fel.

Önnek, mint olvasónak egyedül annyi dolga van, hogy járjon nyitott szemmel, és vegye észre a követendő példákat, a jó történeteket. Ha egy embert vagy szervezetet érdemesnek tart a díjra, tehát van valaki, akinek a fenti kategóriákba illeszkedő önkéntes munkáját annyira kiemelkedőnek érzi, hogy életműdíjat adna neki, jelölje a lenti linken.

Nem kell nagy dolgokra gondolni, tavaly még arra is volt példa, hogy egy mozgáskorlátozott kislány a saját mamáját jelölte, annyira lenyűgözte, ahogy a szabadidejében gyengénlátóknak segít. Az egyik idei díjazottat hetekig tartó győzködéssel sikerült csak rávenni a díjjal járó nyilvánosság vállallására, annyira idegennek érzi magától a reflektorfényt.

És a Jószolgálat-díj szépsége épp ez: az önkéntes szociális munkát senki sem díj vagy elismerés reményében végzi, a díj viszont mégis egy nagyon erős, a társadalmat érzékenyítő visszajelzés, ami rávilágít, hogy kis erőfeszítéssel is sokkal jobban tudjuk érezni magunkat, ha a szívünkre hallgatunk.

Jelölni a díj honlapján lehet, ide kattintva.

A szervezők arról is beszéltek, milyen ragadós lehet a jó példa. Tavaly az egyik díjazott egy buszsofőr volt, aki a szabadidejében mozgáskorlátozottakat hoz-visz. Biztosak benne, hogy amikor a díj kapcsán híre ment, a történet többeket inspirált. És bár valószínűleg sose fogjuk megtudni, ki az, aki mondjuk három kerekesszékest kéthetente elvisz kirándulni, mégis jól van ez így, hiszen nem a hírnév a lényeg, hanem hogy az emberekben felébredjen a vágy, hogy ők is tegyenek valamit.

A cél ugyanis ez, a jó történetek terjesztése, az érzékenyítés, meg hogy a sztorikon keresztül belelássunk a különböző rászorulók mindennapjaiba. Tízből három magyar ember a létminimumon vagy alatta él: nem lehet úgy tenni, mintha ők nem léteznének, és mintha a boldogulásuk nem múlna rajtunk is.

2017-18-ban a Jószolgálat-díj médiatámogatója az Index.

Borítókép: Fogd A Kezem Alapítvány, Pécs. Fotó:  Pályi Zsófia * Jószolgálat-díj