Balog Zoltán felelős miniszteri tevékenységre teljesen alkalmatlan

2017.12.31. 17:44

A Pós Péter vezette Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége nevű szervezet az Országos Sajtószolgálaton keresztül tett közzé egy olyan összefoglalót amit más országokban akár forradalmi felhívásnak is tekinthetnének. Mi az MTI-n találtuk a háromrészes, rém keserű szöveget, kész csoda, hogy így kimehetett.

Elég lendületesen nyitnak, Balog Zoltán minisztert küldik el a búsba de hirtelen:

Egyetlen emberre, egy lelkészi hivatásra méltatlan, felelős miniszteri tevékenységre teljesen alkalmatlan, de elvtelen kiszolgálóként megbízható (adott esetben a bűnbak szerepére is kiválóan alkalmas) apparatcsikra terhelték a kormányzat legfontosabb ágait: az egészségügyet, az oktatást, a kultúrát, a család- és ifjúságvédelmet, a szociális ügyeket, a sportot, no meg egymással ötletszerűen összetákolva még az egyházi, kisebbségi és civil kapcsolatok ügyeit is.

A mindent kezében tartó miniszterelnök által megbízott lelkész-miniszter Magyarország népessége legfontosabb ügyeinek formális kezelőjeként az Emberi Erőforrások Minisztériumának nevezett hivatalban motoszkálhat egy az embereket is leginkább gazdasági erőforrásként számba vevő főszámadó lelkiségével.

(...)

Megmérgezett közélet, gyűlöletkeltés, szennycsatornák, hányinger

A Kormány és a kormánypártok folyamatos, módszeres gyűlöletkeltést folytatnak minden olyan párt, vagy akár civil szervezet, érdekképviselet, magánszemély ellen, amely, illetve aki önfeladó besimulás helyett aktívan kritizálni meri tevékenységüket. A gyűlöletkeltés mértéke arányos a Kormány illetve pártjai közérdeket sértő, pusztán a hatalmuk minden áron való bebetonozására törekvő tevékenységének sikeres leleplezésével.  Az esztelen gyűlöletkeltéssel a teljes közéletet megmérgezik.

Aki nem akarja, hogy oktalanul beszennyezzék, már nem is mer élni a véleményalkotás egyébként alkotmányos jogával sem.

A demokratikusnak állított jogállam alkotmányos eszközeivel a politikai versenyben részt venni kívánó többi párt azonban nem vonulhat vissza. Választhat, kiteszi magát a gyűlöletkeltés szennycsatornák bűzéhez hasonló hatásának, és akár a rákényszerített eszközökkel is élve, a választók számára undorítóvá tett politikai pályán marad, vagy beletörődik, nincs mit tennie, amíg a választóknak a majdan biztosan rájuk törő csömör és hányinger miatt nem lesz elegük. Ha nem lesz késő.

A végén jön a történelem, és egy olyan végszó, ami előtt megemeljük a kalapunkat, éppen csak az nincs benne, hogy fegyverbe!

A történelem ugyanis mást mutat.

A csak hatalmi önérdekükkel törődő, tevékenységüket mindig ebből a szempontból szervező erőktől csak kivételes esetben lehet demokratikus úton megszabadulni,

miután túlhatalmukat politikai visszaélésekkel, korrupcióval, a média túlnyomó részének megszerzésével, annak hatalmi eszközzé aljasításával, és az azon keresztül folytatott gyűlöletkeltéssel bebetonozták.

A Kormány a leglényegesebb belső társadalmi problémák elfedése céljából aránytalan mértékűvé torzította a valós migrációs veszélyhelyzetet, és a tisztességtelen eszköz még hatékonyabb kihasználása érdekében a közös külső ellenség képzésével megpróbálja egy akolba terelni a sokféle értékrendű népességet. Közben a diktátorképzők "kenyeret és cirkuszt a népnek" tanítása szerint gátlástalanul próbálja a népet korrumpálni, és a választások előtti szavazathalászat maximálása érdekében, a gondos beetetés jól kiszámított időszakában, odalöki a közpénzek további magánzsebekbe tömése szempontjából busásan megtérülő mértékű (a megcélzott választói körök szerint kiporciózott arányú) koncot.

Az ellenzéki pártok többségének elképesztő bénasága, a múltjuktól való indokolt mértékű elszakadásra, a hatalom túlkapásainak alkalmas kezelésére képtelensége, és eszköztelensége miatt a kormánypártok kényelmes helyzetben vannak. Elég az "oszd meg és uralkodj" elvet követniük, és a kezükben lévő médiában mindig az éppen legveszélyesebbnek tűnő ellenfelük lejáratására felhasználni annak potenciális szövetségeseit. Az ellenzék megszólalási lehetőségét ugyanis a hatalom kénye-kedve szerint adagolhatja.

Tovább tűrjük, hogy hazánkat ismét a fortélyos félelem igazgassa? Másként, mint korábban, de talán még megalázóbban, a mindennapjainkat is hazudozásra vagy elgyávuló hallgatásra kényszerítően mocsokba züllessze a közéletet? 

Vagy merünk változtatni?

Pós Péter elnök