Egy hónap múlva kiderül, megint „tévémentes” lesz-e a kampány

Február 17-ig kell jelezniük a kereskedelmi csatornáknak, hogy lehetőséget fognak-e adni a pártoknak, hogy választási hirdetéseiket náluk is leadhassák. Mint arra a Policy Agenda heti elemzésében emlékeztetett: négy éve csak botrányos előzmények után alakult úgy, hogy végül kizárólag a közszolgálati csatornákon futottak politikai hirdetések.

2014-ben ugyanis „szigorú szabályozás alá került”, hogy egyáltalán ne legyenek láthatók politikai hirdetések a kereskedelmi csatornákon. A kormánypártok aztán „nemzetközi kritikák hatására meghátrálásra kényszerültek (...), amelynek végén még az alaptörvényt is módosítani kellett” – írja a Policy Agenda. 

Végül úgy módosították a szabályokat, hogy az M1, a Kossuth rádió, és a Duna TV kötelezően „azonos terjedelemben, és ingyenesen" adta az indulók szpotjait, az országosan elérhető kereskedelmi médiaszolgáltatóknak pedig megengedték, hogy eldöntsék, akarnak-e politikai reklámot sugározni, vagy sem. A kereskedelmi csatornáknál is feltétel volt az ingyenesség, és az egyenlőség elve. Ennek ellenére egyikük sem sugárzott végül politikai hirdetést a választási időszakban.

Most is eljött az az időszak, amikor nyilatkozniuk kell, a „Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nyilvántartása szerint 9 országos lineáris médiaszolgáltató van, amik február 17-ig dönthetnek úgy, hogy lehetőséget ad a pártoknak a választási üzeneteik közvetítésére".

A Policy Agenda ugyanakkor azt is megállapította, hogy a pátok amúgy sem élnek a tévék nyújtotta lehetőséggel, legalábbis négy éve a „parlamentbe jutott pártok a hirdetési lehetőségek 52%-át használták ki". Ennek az egyik oka szerintük az, hogy „csak a közszolgálati médiában volt lehetőségük politikai hirdetések közzétételére".

Négy csoportra bontották a 9 érintett csatornát aszerint, hogy milyen politikai kapcsolatokkal é tulajdonosi körrel rendelkeznek:

Echo Tv, TV2, Spíler Tv: „tulajdoni viszonyokat tekintve is egyértelműen a kormánypártokhoz kapcsolódik". Náluk inkább az a fő szempont, hogy „ellenzéki pártok számára akarnak-e műsoridőt biztosítani". 

ATV, Hír TV: „négy évvel ezelőtt, bár a tulajdoni viszonyok megegyeztetek a jelenlegivel, de az érdekeltségek a Hír TV esetében teljesen mások volt (...) Itt szintén kérdéses, hogy a nézői elvárásokkal szemben (hiszen főként nem kormánypárti szavazók nézik ezeket az adókat), mennyire akarnak teret adni a kormánypárti hirdetéseknek".

4-es csatorna, Story 5, Magyar Sláger TV: ezekben nincsenek hírműsorok. Esetükben nehezen elképzelhető, hogy ingyenesen adnának hirdetési felületet az összes pártnak.

RTL Klub: „Nézői politikai preferenciák szempontjából a legkiegyensúlyozottabbnak számít. Négy évvel ezelőtt sem az ingyenes politikai hirdetéseket, sem az online csatornáin pénzért vehető politikai reklámozási lehetőséget sem biztosította a pártoknak. Az elemző szerint az ő viselkedésük nagymértékben befolyással lesz az első két csoportba tartozó szereplőkre.

A Policy Agenda szerint amúgy „a 2018. évi országgyűlési választások eredményére nem lesznek jelentős befolyással a televíziókban futó politikai hirdetések", viszont "sokkal fontosabb kampányeszköz a nyomtatott és elektronikus médiumok hirdetései, az internetes hirdetések, direkt telefonos kampányok, valamint az utcai plakátok". 

Hogy mi lesz az internetes hirdetésekkel (Facebook, Google, stb), nagy talány, hiszen a kampányköltségeket nem itthon számolják el, így „ellenőrzésre semmilyen lehetősége sincsen az Állami Számvevőszéknek".

A jelentős befolyással rendelkező utcai óriásplakátok felhasználására leginkább a két legnagyobb pártnak van lehetősége: Fidesz (+KDNP) és a Jobbiknak, 2014-ben ők az elemző szerint 55-45% arányban költöttek. A mostani kampányban várhatóan jobban a kormánypártok javára fog lejteni a pálya, írják. 

(Borítókép:  Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsõdi Balázs / MTI)