Ha régen nyelvvizsgázott, és elveszett a papírja, akkor így járt!

Gabriella a kilencvenes évek elején angol szakon végzett, munkájához azóta is rendszeresen használja a nyelvet. 1987-ben, másodikos gimnazistaként letett egy orosz felsőfokú nyelvvizsgát is a Rigó utcai Állami Nyelvvizsga Bizottság előtt. Sokakkal ellentétben az oroszt sem felejtette el teljesen, a 2008-as pekingi olimpián angolul és oroszul is tolmácsolt és vendégeket kalauzolt.

Idén egy új állást pályázott meg Budapesten, ahol előnyt jelentett, hogy az angol mellett egy másik nyelvből is van felsőfokúja. Ehhez azonban nem volt elég annak bizonyítása, hogy tényleg beszéli is a két nyelvet, a jogszabályok szerint be is kellett mutatnia munkáltatójának a két hiteles nyelvvizsga-bizonyítványt.

Bár korábban tett középfokút is angolból, az angol szakos egyetemi diplomája egyértelműen megfelelt egy felsőfokú nyelvvizsgának, az orosz nyelvvizsgája bizonyításával azonban komoly problémák adódtak.

Hiába kereste

Gabi ugyanis hiába kereste otthon a szekrényekben és a fiókok mélyén az 1987-ben kiállított orosz felsőfokú nyelvvizsgáról szóló bizonyítványát, sehol sem találta. Az elmúlt több mint harminc évben többször költözött, biztos valahol, valamelyik áthurcolkodásnál elveszett a papír. Megkereste ezért az egykori Rigó utcai nyelvvizsga-központ utódjának számító ELTE Origo Nyelvi Centrumot, megadta nekik adatait, és aziránt érdeklődött, milyen módon tudják neki pótolni az elvesztett bizonyítványt.

Meglepő választ kapott. A vizsgaközpont ugyanis azt írta, hogy 

Документ eсть?

Gabriella ezután a hazai nyelvvizsgaközpontok szakmai felügyeletét ellátó Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központhoz (NYAK) fordult. Tőlük is azt kérte, hogy állítsanak ki neki egy hatósági igazolást az elveszett nyelvvizsga-bizonyítványáról. De itt sem tudtak segíteni neki.

Fonák helyzet. 2000 óta az elveszett nyelvvizsga-bizonyítványok pótlására kizárólag a Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ jogosult. A 2000 előtti bizonyítványok ügyében azonban ők sem tudnak segíteni, hivatalos dokumentumot ezekről ők sem tudnak kiállítani, mert a megalakulásuk előtt letett nyelvvizsgákról ők sem rendelkeznek közhiteles adatbázissal. Mint Gabit felvilágosították,

Mindez tehát azt jelenti, hogy az 1967 és 2000 között letett több százezer nyelvvizsgáról ma nincs hiteles adatbázis. Ha a vizsgázók elveszítették a papírjukat, Magyarországon ma nincs olyan hivatal, amely hitelt érdemlően igazolni tudná, hogy van nyelvvizsgájuk.   

Szétáztak az akták a pincében 

Magyarországon 1967 szeptembere óta van egységes nyelvvizsgáztatás. Az Állami Nyelvvizsga Bizottságot az Eötvös Loránd Tudományegyetem szakmai felügyelete alatt, az Idegennyelvi Továbbképző Központ bázisán hozták létre a legendás Rigó utcában. Hosszú ideig csak itt lehetett nyelvvizsgát tenni, a nyolcvanas évektől már vidéki helyszínek is nyíltak. A letett nyelvvizsgákról természetesen akkoriban is készültek nyilvántartások: papíron. Az aktákat hosszú ideig a Rigó utca pincéjében tárolták, de információink szerint többször előfordult, hogy a pince beázott, és az amúgy is rendezetlen iratok egy része megsemmisült.

2000-ben alapvetően megváltozott a nyelvvizsgáztatás rendszere. A piacot liberalizálták: aki akkreditáltatta magát és megfelelő színvonalat garantált, az jó pénzért nyelvvizsgáztathatott. A nyelvvizsgák és a nyelvvizsgaközpontok szakmai felügyeletét azóta a Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ (NYAK) látja el.

Mivel ezt a szervezetet 2000-ben hozták létre, a jogszabály szerint a NYAK is csak a 2000 után született nyelvvizsgák hitelességéért vállal felelősséget. Ez a központ honlapján egyértelműen olvasható is:

A liberalizált piacon az ELTE részévé vált Idegennyelvi Továbbképző Központ is folytatta működését, és továbbra is meghatározó szereplő maradt. A szervezetet 2012 óta profitorientált vállalkozásként működik ELTE Origo Nyelvi Centrum Kft. néven.

Kérdésünkre itt azt válaszolták, hogy az ELTE Origó Nyelvi Centrum Kft. nem jogutódja, csak tevékenységi utódja az egykori Idegennyelvi Továbbképző Központnak. Igazolásokat ők eleve nem állíthatnak ki régi nyelvvizsgákról, és a 2000 előtti nyelvvizsgákról sem közhiteles, sem kereshető teljes körű adatbázissal nem rendelkeznek. 

Nem érdemes kutakodni benne

Információink szerint a cég vezetése többször is foglalkozott a 2000 előtti, régi nyelvvizsgák nyilvántartásának problémájával. Állásfoglalást kértek a levéltártól, hogy meddig kell megőrizniük a keletkezett iratokat. A jogszabályok szerint ezeket a cégnek csak három évre visszamenőleg kell őriznie saját telephelyén, ezenkívül az Oktatási Hivatalnál van meg minden szükséges nyilvántartás – de ott is csak 2000-ig visszamenőleg. 

Úgy tudjuk, az évtizedekkel korábban letett nyelvvizsgákról különböző helyeken még fellelhetők a hiányos, rendezetlen és sérült papíralapú nyilvántartások, de ezek használatára semmilyen jogszabály nem kötelezi a szereplőket. Egy a szakmában járatos forrásunk azt mondta: eleve irreális elvárás lenne, hogy ezekben kutakodva állítsanak ki igazolásokat a korábban elveszített nyelvvizsga-bizonyítványokról, erre sem ember, sem energia nincs. Ilyen igazolást már csak azért sem lehet kiállítani, mert ezek az adatállományok eleve hiányosak és rendezetlenek, azaz semmiképpen nem tekinthetők közhitelesnek. 

Mindebből az is következik, hogy

A helyzet láttán Gabriella nem adta fel a harcot. Kérdésünkre ezt írta:

Nem okoz gondot újból levizsgázni (a tudásom megvan 30+ év távlatából is), vagyis csak hónapok kérdése, hogy legyen róla ismét papírom. Mondjuk, másra is el tudnám költeni a 30 000 + forint vizsgadíjat, de hát így jár, aki nem őrzi rendesen a hivatalos papírjait. Remélem, az érettségit és az egyetemet nem kell majd újból abszolválnom, ha véletlenül elhagyom a biziket, ott már gondban lennék.

(Borítókép: Bődey János / Index)