Sírva beszélt a nyilasterrorban aktív nagyapjáról Pokorni Zoltán

A nagyapám 1944 decemberében elhagyta a családját, a nyilasokhoz csapódott, és ebben a három városmajori tömeggyilkosságban meghatározó, aktív szerepet vitt

– kezdte a beszédét Pokorni Zoltán, a XII. kerület polgármestere egy hétfő esti megemlékezésen a Mazsihisz.hu beszámolója szerint a Maros utcai rendelőintézetben. Hetvenöt évvel ezelőtt 84 embert gyilkoltak meg itt a nyilasok Kun páter vezetésével, de embertelen pusztítást végeztek két másik közeli kórházban is.

„Nem ez az a hely, ahol gondolkodnom kell, hogyan válik valaki gyilkossá, és nem dolgom mentegetni a nagyapámat, vagy mentséget keresni” – folytatta Pokorni.

Inkább azt gondolom a holokauszt magyarországi történetével kapcsolatban, hogy a német megszállás nem mentség, maximum magyarázkodás. Magyarok voltak az áldozatok, és a gyilkosok túlnyomó része szintén magyar volt. 

Szerinte ugyanazt a gondolati szétszakítást követjük el, ha zsidó ügyként gondolkodunk a holokausztról, amit az 1920-as, '30-as és '40-es években elkövettek, amikor magyarokra és zsidókra szakították szét a magyar társadalmat. „Nekünk úgy kellene ezen úrrá lennünk, hogy ne kövessük el még egyszer ezt a hibát, hanem az áldozatokban is lássuk a testvéreinket, honfitársainkat.

Az áldozatoknak ne csupán a zsidó voltukat lássuk, hanem teljes valójukat. És a gyilkosokban se csak a gyilkost lássuk, hanem azt, hogy hogyan válik valaki azzá. Amiért én itt vagyok, az az, hogy kimondjam: egyek vagyunk a fájdalomban

– mondta Pokorni, és amikor itt tartott beszédében, a beszámoló szerint elcsuklott a hangja, és beszédét sokáig nem tudta folytatni. (Részlet Pokorni beszédéből és elérzékenyüléséből 1.41-től az alábbi videón)

Amikor én lettem ennek a kerületnek a polgármestere, alkalmat adott arra, hogy ha nem is jóvátegyek – hiszen jóvátenni nem lehet –, hanem rendbe tegyek néhány dolgot. Nemcsak mint egy nyilas gyilkos unokája, hanem a kerület vezetőjeként, akinek feladata, hogy a szimbolikus dolgokban is rendet tegyen.

Fontos, hogy áttekintsük a második világháborús emlékmű ügyét, hiszen a turulszimbólum valóban megosztó. Jó szándék vezette az elődömet, amikor úgy döntött, hogy közös emléket állít a katonáknak és az áldozatoknak, de az bizonyos, hogy a választott szimbólum szerencsétlen.”

Novemberben írtuk meg, hogy az új kerületi képviselő-testület alakuló ülésén kezdeményezte Pokorni, hogy vegyék le nagyapja, Pokorni József nevét a kerületi Turul-szoborról, amelyen a budai kerület II. világháborús áldozatainak névsora olvasható.

Ez azután történt, hogy az októberi választások után megjelent egy tanulmány, amely részletesen ír a polgármester nagyapjának nyilas múltjáról. A tanúvallomások szerint – bár nem volt nyilas párttag – az ostrom alatt a nyilas pártházba került, és hetekig ott működött közre. Sok gyilkosságban és kivégzésben aktív szerepet játszott, többet saját kezével hajtott végre. 

Az új önkormányzat arról is határozott, hogy az emlékművön szereplő teljes névsort ellenőrzik, mert feltehetőleg nem egyedi esetről van szó.