Csak az a biztos, hogy Gyurcsány Ferenc rendíthetetlen

P  3161
2022.06.16. 20:01
Az április 3-i választások után a súlyos vereség ellenére elmaradt a hatpárti ellenzék vezetőinek lemondása. Végül eltérő okok miatt, de több helyen is történt, vagy történik változás.

Az április 3-i választási kudarc után több ellenzéki pártvezető is Márki-Zay Pétert, a közös miniszterelnök-jelöltet hibáztatta az eredményért, és úgy tűnt, hogy a pártelnökök többsége az újabb Fidesz–KDNP-s kétharmad ellenére megőrzi pozícióját. Végül különböző okok miatt, de változásokat láthatunk.

Donáth Anna édesanya lesz

Az akkori pártelnök, Fekete-Győr András az ellenzéki előválasztáson 3,39 százalékot ért el a miniszterelnök-jelöltek mezőnyében, ahol a megfelelő számú aláírás hiányában elindulni sem tudó Pálinkás Józsefet leszámítva az utolsó helyen zárt.

Fekete-Győr Andrást ezt követően, 2021 októberében váltották le a párt éléről, Orosz Anna ügyvivőként irányította a Momentumot a tisztújításig. Novemberben Donáth Annát választották a párt elnökének.

A választás utáni tisztújítás előtt Donáth Anna bejelentette: édesanya lesz, ezért nem indul újra az elnöki pozícióért, ami végül Kerpel-Fronius Gábort és Hajnal Miklóst megelőzve Gelencsér Ferencé lett.

A Momentum jelenlegi helyzetéről és a párt előtt álló lehetőségekről korábban elemzőket kérdeztünk.

Karácsony Gergely elhatározta

A Párbeszédet jelenleg társelnöki rendszerben Karácsony Gergely és Szabó Tímea vezeti. A főpolgármester viszont a hvg.hu-nak adott interjúban elárulta, hogy nem indul újra a pozícióért:

A választástól függetlenül elhatároztam, hogy nem indulok újra a Párbeszéd társelnöki posztjáért. Ránk fér a vérfrissítés. Ha vállalja, Tordai Bencét fogom támogatni.

A párt tisztújítását valószínűleg a nyár végén, szeptember elején tartják.

A Párbeszéd április végi közleményéből kiderült, hogy Szabó Tímea társelnöki mandátumának lejárta után, a szeptemberi ülésszak megkezdésétől átveszi a frakcióvezetői tisztséget Tordai Bencétől.

Tóth Bertalan nem kíván indulni

A Párbeszédhez hasonlóan az MSZP is társelnöki struktúrában működik, Kunhalmi Ágnes és Tóth Bertalan irányítják a szocialistákat.

Tóth Bertalan április végén jelentette be, hogy nem indul újra:

A Választmány előtt elmondtam, hogy az őszi tisztújításon nem kívánok indulni a társelnöki tisztségért, így azt követően az országgyűlési képviselőcsoport vezetőjeként, a csapat tagjaként fogom segíteni a közös munkát.

Kunhalmi Ágnes az Azonnali kérdésére korábban így fogalmazott: „Hogy elindulok-e újra társelnöknek, azt nem a nyilvánossággal, hanem a párt tagságával közlöm majd először”. Megkérdeztük Kunhalmi Ágnest, hogy azóta ennél többet elárulhat-e, de nemleges választ kaptunk.

Egy induló már bejelentkezett, Ujhelyi István, a párt EP-képviselője megreformálná az MSZP-t, a vele készült interjúnkat itt olvashatja. Az MSZP tisztújítása október végén lesz.

Jakab Péter kezéből kivették az irányítást

Jakab Péter némi meglepetésre nem jutott be az ellenzéki előválasztás második fordulójába, a miniszterelnök-jelöltek között Dobrev Klára, Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter mögött a negyedik helyen zárt.

A pártelnök már az április 3-i választás estéjén Márki-Zay Pétert, a közös miniszterelnök-jelöltet okolta a kudarcért. A számok egyébként azt mutatták, hogy a Jobbik korábbi szavazói is jelentős számban otthon maradtak, vagy más indulóra adták a voksukat.

Jakab Péter párton belüli pozíciója ennek ellenére stabilnak tűnt, a májusi tisztújító kongresszuson a küldöttek szavazatainak 71,4 százalékával választották újra a Jobbik elnökévé.

Nagyjából pontosan egy hónappal később viszont már azt jelentette be Jakab Péter, hogy lemond az elnöki tisztségről:

Mára világossá vált, hogy az új elnökség nem kívánja a tagság útját járni, a szükséges döntések meghozatalához nem biztosítják számomra a többséget, vagyis kivették a kezemből a Jobbik irányítását. Ahhoz, hogy a mozgalom tovább tudjon működni, olyan elnökre van szükség, akivel az elnökség együtt tud dolgozni. Velem nem tud, ezért a mai nappal lemondok a Jobbik elnöki tisztségéről. A Fidesszel bármikor megküzdök, de a Jobbikkal nem harcolok.

A tisztújításig a pártot Potocskáné Kőrösi Anita, mint ügyvezető elnök, valamint Lukács László György, Kvárik Anita, Ander Balázs, Z. Kárpát Dániel, Dudás Róbert és Magyar Zoltán alelnökök irányítják tovább.

Kanász-Nagy Máté még nem döntött

Az LMP társelnökei Schmuck Erzsébet és Kanász-Nagy Máté. A párt frakcióvezetője, Ungár Péter korábban úgy fogalmazott, felmerült benne, hogy elindul a társelnöki posztért, de ezt a többiekkel is meg akarja beszélni. Azt is hozzátette akkor, hogy

nem vagyok a legnagyobb rajongója a társelnöki rendszernek. Szerintem úgy lehet egy politikai vezetőtől eredményeket elvárni, ha megteremtjük azokat a feltételeket, hogy döntést hozzon, és utána akkor el lehet számoltatni. Ha nem teremtjük meg ennek feltételeit, akkor nem lehet elvárni az eredményeket sem.

Kanász-Nagy Mátét megkerestük a közelgő tisztújítással kapcsolatban, lapunk kérdésére elmondta:

Indulni fogok a tisztújításon, de azt még nem döntöttem el, hogy milyen pozícióért. Áttekintem a párt előtt álló kihívásokat és feladatokat, utána döntök.

Gyurcsány Ferenc tekintélyét nem rengette meg

Az ellenzéki összefogás súlyos vereséget szenvedett április 3-án, a hat párt közötti versenyből a DK jött ki a legjobban. Niedermüller Péter, Erzsébetváros DK-s polgármestere a Mandinernek adott interjújában leszögezte, hogy a választás nem rengette meg Gyurcsány Ferenc tekintélyét:

Abban biztos lehet mindenki, hogy ez a választás egy pillanatig sem rengette meg a párton belül a DK elnökének tekintélyét, különösen annak tükrében, hogy a Demokratikus Koalíció lett az ellenzék legerősebb politikai formációja.

A Demokratikus Koalíció tisztújító kongresszusát ősszel tartják. Gyurcsány Ferenc politikai szerepéről itt írtunk bővebben.

Karizma, alkalmasság, iránymutatás

Kovács János a pártelnökök fontosságára vonatkozó kérdésünkre kifejtette, hogy a politika perszonalizációja óta fontosak a vezérszerepek, és jellemzően a pártelnök személye egyben a saját politikai közösségét legmagasabb szinten megjelenítő, vezető politikai karakter, még akkor is, ha nem vállal miniszterelnök-jelölti, listavezetői vagy frakcióvezetői szerepet.

A személyes karizma, ismertség, alkalmasság meglétén túl fontos szempont a stratégiai iránymutatás, a vízió adása, ami meghatározza a közösségi identitás kereteit és erősen befolyásolja – az erőforrások megléte vagy szűkössége mellett – a szervezetépítési potenciált.

A politikai elemző úgy véli, fontos látni azt is, hogy „sem a felelősséghárító, bebetonozott, klientúraépítő pártelnökség, sem a túl gyakori és koncepciótlan vezetőváltások nem segítik egy politikai párt hosszabb távú eredményességét”.

DK–Momentum-párharc?

Látunk olyan szereplőt a hat párt között, amelynek potenciálisan jó lehetőségei vannak arra, hogy kiemelkedjen és dominánssá váljon az ellenzéki térfélen? – kérdeztük Kovács Jánost, aki szerint a következő időszak ellenzéki versengése erről fog szólni.

Érdemes megjegyezni, hogy az ellenzéki paletta annyira töredezett, hogy még stabil középpártokat sem látunk. Az egyes pártok fő kategorizálási szempontja az, hogy önálló listaállítás esetén képesek volnának-e az ötszázalékos küszöböt megugrani.

A politikai elemző úgy gondolja, hogy a jelenlegi helyzetben a DK-nak és a Momentumnak vannak erősebb növekedési esélyei a korábbi összefogás pártjai közül, de mindkét esetben látható a növekedési plafon is, „amelyet a DK esetében inkább Gyurcsány Ferenc személye, politikai öröksége jelent, a Momentumnál pedig az elmúlt időszak gyakori változásai, legyen szó a pártvezetés személyi összetételéről vagy a politikai kínálat tartalmi oldalának hiányosságairól”.

Kovács János a többi párt helyzetét úgy foglalta össze, hogy a Jobbik elindult a „kisgazdásodás” útján, az MSZP a DK „gravitációs örvényébe” került, az LMP és a Párbeszéd nem rendelkeznek releváns társadalmi támogatottsággal.

Ebben a helyzetben viszont tér nyílt a Mi Hazánknak, amely az egykori Jobbik által hagyott „piaci rést” igyekszik kitölteni, s bár dominánssá aligha válik, már középtávon önálló pólusképzési ambíciói lehetnek, ha marad az „összefogáspártokkal” szembeni magas elutasítottság.

Az elemző megjegyezte: ezt az establishment-ellenes hangulatot a kormányváltást akarók körében – amelyben az ellenzék pártjait is sokan rendszerépítőnek látják – ideig-óráig a tisztán protesztpárti formációk, mint a Kétfarkúak is, képesek meglovagolni. Azt is hozzátette, hogy a dominanciára a legnyíltabban Gyurcsány Ferenc pártja törekszik, fő riválisnak a Momentumot tekintik ezen a téren, ami a fővárosban és az időközi választások indulóit érintő vitában meg is mutatkozott.

Együtt vagy külön?

Kovács János szerint van egy vita arról, hogy „a választási matematika által kikényszerített forma vagy az azt megtöltő politikai tartalom – beleértve a jelöltek személyét, kommunikációját, társadalmi ajánlatát – bukott-e meg április 3-án”.

Az ellenzéki pártok erre adtak egy választ: ismét felerősödött a versengés az együttműködés minimumkeretei mellett. Most mindegyik formáció igyekszik a saját identitását, arculatát, politikai karakterét, krédóját vagy értékorientált programpontjait kidomborítani – akár a többi ellenzéki szereplővel is vitákat vállalva.

Az elemző arra számít, hogy az országos politikában az összefogás ideiglenesen háttérbe szorulhat az egyéni útkereséssel és haszonmaximalizálással szemben, amíg az erőviszonyok tisztázódnak és nem áll küszöbön egy újabb tétmeccs.

Ilyen tétmeccs lesz az EP-választás és az önkormányzati választás is, amelyeket ráadásul – ahogy Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője elárulta egy keddi háttérbeszélgetésen – 2024-től ugyanazon a napon tarthatnak.

Kovács János a két választásról elmondta, hogy az európai parlamentinél a mérhető tartományban lévő, mandátumszerzésre nem teljesen esélytelen, az átlagnál motiváltabb, könnyebben mozgósítható választói bázissal rendelkező pártok érdekeltek leginkább a külön indulásban. Ezzel szemben az önkormányzati választások logikája a közös jelöltek állításának és a szorosabb koordinációnak kedvez egy bizonyos településméret, illetve várhatóan szorosabb versenyhelyzet mellett.

Az elemző kitért arra is, hogy ezt a képet jelentősen befolyásolhatná, ha azonos napon lenne a kétféle választás, ami több aggályt is felvet, „amelyek egy része nem is feltétlenül jogi, inkább legitimációs természetű”.

Kovács János végül így foglalta össze az ellenzéki együttműködés jövőjét:

Középtávon a dominanciaharc lefolytatása és a saját, elkötelezettebb szavazók összegyűjtése lehet az egyes ellenzéki pártok fő törekvése, ami nyilvánvalóan súrlódásokkal jár majd együtt, hosszabb távon azonban – amíg megmarad az ellenzék töredezettsége, tehát nem történik szervezeti integráció – nincs vállalható alternatívája valamiféle együttműködésnek. A kérdés az, hogy egy ilyen szövetség mely pártokat tömöríti majd, milyen személyi és tartalmi kínálat mellett.

A Fidesz 2021 novemberében tartott tisztújítást, ahol Orbán Viktort újra pártelnökké választották.

(Borítókép: Gyurcsány Ferenc. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)