Mítosz és valóság: igazi gyilkológép volt, mégis példakép lett belőle

329B3K6-highres
2022.10.09. 05:40
Az argentin bőrgyógyász perui neje által lett a kommunista világforradalom szenvedélyes képviselőjévé. A Castro testvérek oldalán részt vett a kubai forradalomban, majd még számtalan, véres fegyveres harcban Afrikában és Latin-Amerikában. Annak ellenére, hogy hidegvérű gyilkológép volt, halála mártírrá tette, akinek azóta is tart a kultusza. 55 éve, 1967. október 9-én végezték ki Ernesto Che Guevarát. A félreértett példaképről Kovács Örs történésszel, a Rubicon Intézet tudományos munkatársával beszélgettünk.

Hogyan vált Che Guevara apolitikus argentin orvosból a kubai forradalom egyik vezetőjévé?

1928. június 14-én született az argentínai Rosarióban, ír–baszk eredetű középosztálybeli családban. A viszonylag jómódú család elsőszülöttjeként szinte természetes volt, hogy egyetemre megy. Sikeresen elvégezte az orvosit, bőrgyógyász lett. 1951-ben még egyetemistaként egy barátjával motoron beutazta egész Latin-Amerikát, az élményeiről írt A motoros naplója című könyvét meg is filmesítették. Utazásai során szembesült a határokon átnyúló nyomorral, a mindennapi éhínséggel, a szegény emberek millióinak kiszolgáltatott és reménytelen helyzetével. Amikor Guatemalában volt bőrgyógyász orvos, akkor ismerkedett meg a perui Hilda Gadea Ontaliával, akit feleségül vett.

Neje aktív kommunista volt, nem kis szerepet játszott Che marxista-leninistává válásában.

Innen az amerikai intervenciós csapatok beavatkozása miatt menekültek el Mexikóba, amikor a kommunista veszély ürügyén megdöntötték a helyi kormányt. 1955-ben itt barátkozott össze a Castro testvérekkel, akik meggyőzték a kubai diktátor, Fulgencio Batista megdöntésére szervezkedő csoporthoz történő csatlakozásra.

Miért tartják őt még ma is sokan romantikus forradalmárnak? Honnan ered a mítosz?

Önéletrajzi írásaiból, elbeszéléseiből az derül ki, hogy ifjúkori tapasztalatai döntően meghatározták életpályáját. A politika nem érdekelte. Sokat olvasott. Megtanult franciául. Házassága után kezdett el a politikával foglalkozni, de sokkal inkább a fegyveres harcot látta az üdvözítő útnak. A győzelmet az emberek megnyerésével, tudatos részvételével akarta kiharcolni. A forradalmat látta az egyetlen követendő útnak. Vietnam mintája adott példát számára, azt képzelte, hogy ez Latin-Amerikában is megvalósítható. Utazásai, majd később afrikai szerepvállalásai – Guinea, Angola és Kongó – során is ugyanaz a cél lebegett a szeme előtt: világforradalom, a szegények megsegítése.

Csakhogy mindezt fegyveres harccal képzelte el. A személyisége is sokat hozzátett ahhoz, hogy mitikus hőssé váljon: közvetlen, a vitákban nézeteit szenvedélyesen védő, színes, magával ragadó ember volt.

Akinek sokszor nem volt igaza, módszerei pedig finoman szólva is vitathatóak. Alberto Korda 1960-ban készített fotójának köszönhetően vált Che halhatatlanná. 1967-ben, Che halálakor erről a fotóról készítette el Feltrinelli a Che-plakátot, ami igazán ismertté tette.

Miért különbözött össze a Castro testvérekkel?

Che azért távozott Kubából, mert a Castro testvérek a hruscsovi elveknek megfelelően letértek a sztálini útról. Csalódott volt, hogy nem indult meg a rakétatámadás az Egyesült Államok ellen.

Többször is kijelentette, a rakétákat el kellett volna indítani az USA nagyvárosai ellen

– idézte Anderle Ádám Che Guevarát a róla írt életrajzában. A kubai rakétaválság (1962) utáni években Che tovább dédelgette a kommunista világforradalom ideáját, Fidel Castro inkább a szigeten épített volna szocialista mintaországot. Vagyis: a kubai hatalom megtartása és gyakorlása fontosabb volt neki, mint a bizonytalan kimenetelű külföldi akciók. De személyes okok is lehettek a háttérben. Castro nem tűrt meg a környezetében más erős embereket, márpedig Che népszerűségben is vetekedett vele, szövetségesből fokozatosan lehetséges vetélytársává vált. Így távozása kifejezetten hasznára vált Kuba diktátorának. Később Che sem Sztálint – hanem az amúgy ő útját járó – Maót tekintette követendő példának. Mao módszerei nem sokban különböztek Sztálinétól, de az 1966 után elindult kulturális forradalom látszólag a bürokrácia lebontását célozta. Igaz, mindez sok millió áldozattal járt, mégis egyfajta harmadik útnak tűnt számára a konszolidáló – forradalmi élüket szerinte elvesztő – kommunista rendszerek között.

A CIA támogatásával a bolíviai hadsereg katonái fogták el és végezték ki. Mi állt a CIA részvétele mögött?

A hidegháború körülményei között kell ezt az eseményt értelmezni. Che Guevara kommunista világforradalmat hirdetett, amelyet Latin-Amerikában, az Egyesült Államok érdekszférájának tekintett térségben akart kirobbantani. Ez veszélyt jelentett, és meg akarták akadályozni a kommunizmus terjedését. A latin-amerikai baloldali mozgalmak megerősödését is megakadályozta a likvidálása.

A CIA tehát az amerikai érdekeket veszélyeztető terroristaként kezelte a népszerűsége miatt veszélyes argentin orvost.

 Johnson elnöknek már Che halála után öt nappal az asztalára került egy jelentés Che utolsó óráiról, amelyet Richard Helms CIA-igazgató írt alá. Che Guevara nem halt bele a bolíviai hadsereggel való összecsapásban szerzett „harctéri sérüléseibe”, ahogyan a sajtó Bolíviában közölte, hanem „13:15 órakor (...) egy M-2-es automata géppuskából leadott sorozattal” kivégezték. A fehér házi feljegyzés arról is beszámol, hogy a bolíviai kormány titkolta a Che kivégzésében játszott szerepét, és azt állította, hogy a holttestet elégették, és így azt nem lehet hazaszállítani Argentínába vagy Kubába. Che bátyja, Roberto Bolíviába utazott, hogy a holttest átadását kérje a családnak; Salvador Allende chilei szocialista szenátor pedig hivatalosan kérvényezte, hogy a testet szállítsák Chilébe, amit Washington úgy értelmezett, hogy Fidel Castro így akarja megszerezni Che maradványait.

A bolíviaiak nem akarnak független boncolást, amelyből kiderülne, hogy »Che«-t kivégezték, és meg akarják akadályozni, hogy a maradványokból a kommunista mozgalom hasznot húzzon

– tájékoztatták Johnson elnököt. Fidel egy kontinensre kiterjedő mozgalom kirobbanásában bízott az amerikai jelentés szerint, így Che megölése ezt akadályozta meg.

Ha van ilyen egyáltalán, akkor miben rejlik a Che-flow?

Többnyire jó volt a sajtója. Az általa megfogalmazott célok egyszerűek és népszerűek voltak. Halála tette igazán mártírrá, és felkarolta sorsát és mondandóját az 1968-as diákmozgalmak sora. Amikor például Rudi Dutschkét. a nyugat-berlini diákvezért 1968-ban eltalálta egy merénylő, mindenki Chehez hasonlította. A Che-kultusz óriási volt ekkoriban, még vallási párhuzamok is voltak, ami a krisztusi külsővel való hasonlóságból táplálkozott. A fekvő, halott Che képe hívei számára a fekvő Krisztust idézték meg. Ráadásul a

korszak egyik férfiideálja volt, ez is piacképessé tette, és ebből a reklámipar is jelentős hasznot húzott.

Fagylalt, parfüm, cigaretta, kóla, vodka (Smirnoff), autó (Dacia), napszemüveg (Jean Paul Gaultier), fényképezőgép (Leica) eladására használták fel az arcát és a nevét, sőt, még a Taco Bell és a Converse egyik reklámfilmjében is feltűnt. Nemcsak (játék)filmek készültek róla, hanem több énekes és banda is beleszőtte a nevét a dalaiba – legyen az rock (Manic Street Preachers, Rolling Stones), punk (The International Noise Conspiracy), rap (Jay-Z, Nas), folk (Judy Collins), vagy éppen szintipop (Pet Shop Boys). Ez a flow egészen napjainkig röpíti személyét, gondoljunk azokra a tüntetőkre, akik olykor ma is az ő képével vonulnak fel (például arab tavasz). Azt gondolom, hogy a többség nem ismeri Che valódi tetteit, hiszen a másik ember életének kioltása bármilyen ideológia nevében is történik, bűn. Ennek fényében kéne helyére kerülnie Che Guevarának is.

Kovács Örs történész, történelemtanár, a Rubicon Intézet tudományos munkatársa. A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium történelem–francia szakos tanára, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízásából készített középiskolai történelem-tankönyvsorozat főszerkesztője és egyik szerzője, több szakmai bizottság tagja. Fő kutatási területe a magyar–francia kapcsolatok alakulása a XX. században.

(Borítókép: Ernesto che Guevara képe a havannai Forradalom téren 2022. május 1-jén. Fotó:  Yamil LAGE / AFP)