Dobrev Klára: Ez egyszerűen megbocsáthatatlan

20230426- MG 6105
2023.05.02. 07:31
A politikai versenyt ne tekintsük ördögtől való dolognak, inkább állítsuk vissza annak tekintélyét – jelentette ki Dobrev Klára lapunknak. Az árnyék-miniszterelnök és EP-képviselő szerint Orbán Viktor kormányát csak „erős, európai, baloldali politika” tudja leváltani, a Demokratikus Koalíció pedig már 2026-ra is készül.

Dobrev Klára az Indexnek adott exkluzív interjújában többek között arról beszélt, hogy

  • a 2022-es kampányukat még tanítani fogják, de nem pozitív értelemben;
  • továbbra is egy az egy elleni indulásra van szükség, viszont azon, hogy ezt milyen módon szervezik meg az ellenzéki oldalon, változtatni kell;
  • a politikában a legitimációs eszköz a szavazószám;
  • a Demokratikus Koalícióban is vannak viták;
  • az árnyék-miniszterelnöki tevékenysége már a 2026-os miniszterelnök-jelölti építkezésről is szól;
  • meg tudnak majd állapodni a többi ellenzéki párttal;
  • „egyszerűen megbocsáthatatlan”, hogy az Orbán-kormány nem használta ki a 2010–2020 közötti kegyelmi időszakot;
  • büszke az uniós jogállamisági feltételekre, és úgy látja, miniszterelnökként három hónap alatt megállapodást tudna kötni.

Volt rá több mint egy évük, milyen tanulságokat vontak le a 2022-es választásból?

Három dolgot emelnék ki, amely meghatározza az elmúlt hónapok és a következő időszak építkezését. Az első, hogy Orbán Viktor rendszerét csak egy erős, európai, baloldali politika tudja leváltani. Az országnak arra van szüksége, hogy a politika az emberek sokaságán alapuljon, ehhez erős baloldali politikai közösségre, erős baloldali politikusokra van szükség. Csak erre alapozva lehet választásokat nyerni és kormányozni is. A második, hogy a modern parlamentáris demokráciában politikai pártok működnek. Ebben a hibrid választási autokráciában ahhoz, hogy rendszert váltsunk, politikai pártokra és politikusokra van szükség. A végén ugyanis politikusokból álló parlament dönt például az oktatás helyrehozásáról, az egészségügy jobbá tételéről, vagy a fizetésekről és a nyugdíjakról.

A politikai küzdelem vezetéséhez is politikai pártokra és politikusokra van szükség. Ugyanakkor a demokrácia nem működhet civil szervezetek, szakértők nélkül. Orbánék pocsék kormányzásának egyik oka, hogy például az oktatásban dolgozókat nem kérdezi meg az oktatásról. A civil szervezeteknek feladata van abban, hogy korlátozzák a mindenkori kormányt, ha kell, nyomást gyakoroljanak rá. Látjuk, hogy mi történik, amikor tönkreteszik a civil szférát, gyakorlatilag korlátok nélkül tud uralkodni, harácsolni a hatalom. A harmadik tanulság, hogy az Orbán Viktor által kreált választójogi rendszerben erős politikai középnek kell lennie annak az erőnek, amely kormányváltásra készül. A DK és személyesen én is azt a célt tűztem ki, hogy megteremtsük ezt az erős politikai közepet.

Milyen hibákat követett el a Demokratikus Koalíció a 2022-es kampányban?

A 2022-es kampányt valószínűleg tanítani fogják még…

Mit fognak tanítani róla?

Hogy hogyan lehet elrontani egy kampányt. Túl sok kompromisszumot kötöttünk, mert úgy gondoltuk, hogy az egy az egy elleni indulás, az összefogás minden mást felülíró szempont. Akár programban, akár személyekben olyan kompromisszumok születtek, amelyekről már az elején sejteni lehetett, hogy hibásak voltak. Ezeket még egyszer nem szabad megismételni.

Tehát még egyszer nem lesz olyan összefogás, mint a 2022-es?

Orbán Viktor önmagára szabott választójogi törvénye megköveteli azt a matematikai minimumot, hogy egy fideszes jelölttel szemben csak egy kihívó induljon az országgyűlési választásokon. Jobban szeretem az arányos választási rendszereket, mert azok jobban kifejezik egy ország sokszínűségét, de ez egy többségi választási rendszer, annak is egy eltorzított változata. Muszáj, hogy legyen már a választások előtt olyan együttműködés, koalíció, ami lehetővé teszi az egy az egy elleni indulást. Azon, hogy ezt milyen módon szervezzük meg, hogy mi a politikai program közepe, változtatunk kell.

Márki-Zay Péter többek között úgy fogalmazott, hogy Gyurcsány Ferenc „a hírek szerint lepaktált az ellenféllel februárban”. Teljes szívvel és erőforrással állt bele a kampányba a DK?

Márki-Zay Péter megjegyzését ahogy eddig, úgy ezután sem kommentálom, de arra bátorítok mindenkit, kérdezze végig az egyéni képviselőjelölteket Kiskunhalastól Vásárosnaményig, Csornától Szombathelyig, hogy kik voltak azok, akik segítettek nekik, akik pultoztak, szórólapoztak, kopogtattak. Kérdezzék végig, hány politikus járta be a választókerületeket. A DK belegebedt a kampányba, a sokezres tagság a gerincét adta ennek az aktivistahálózatnak, ezért is volt különösen nagy csalódás a végeredmény.

Az Egyesült Államokból érkezett támogatás ügyében még zajlik a vizsgálat, van mitől tartaniuk?

Nincs. Nem tudtunk a támogatásról, mi is várjuk a vizsgálat végét.

Közösen indultak, együtt kampányoltak, és nem tudtak róla?

A döntéseket a jelölt mellett működő kampányközpont hozta. A DK sokat költött a kampányban, de az utolsó fillérig abból a hivatalos kampánypénzből, állami támogatásból, amiből minden párt gazdálkodhatott.

„A politikai versenyt ne tekintsük ördögtől való dolognak”

A kutatások alapján például az infláció és az oktatásügyi tüntetések ellenére sem zárkózik az ellenzék a Fideszre. Mi ennek az oka?

Én azt olvasom ki a kutatásokból, hogy óriási az elégedetlenség az országban. A többség szerint nem jó irányba mennek a dolgok. A Fidesz néhány hónap alatt több mint 700 ezer szavazót veszített. Az is igaz, és amúgy a világ minden országában ez történik, hogy a pártot elhagyó szavazók először bizonytalanná válnak. A mi feladatunk az, hogy olyan alternatívát mutassunk nekik, amely néhány hónap alatt lassan DK-szavazóvá teszi őket. Amikor az árnyékkormányt létrehoztuk, éreztük a negyedik kétharmad után a reménytelenséget, ami akkor van, ha az ember nem hisz abban, hogy lehet másként is. Az alternatíva nemcsak politikai alternatíva, hanem személyi, stílusbéli, kulturális alternatíva is. Hiszek abban, hogy a szisztematikusan építkező, iszonyatos mennyiségű munkát igénylő folyamat a bizonytalanokat is meggyőzi arról, hogy érdemes a DK-ra szavazni.

Más pártok is versenyeznek a bizonytalan szavazókért, több elemző a Momentum és a DK versenyfutásaként keretezi az ellenzéken belüli folyamatokat. Ön is ezt a két pólust látja kialakulni?

A politikai verseny nagyszerű dolog, mert ez segíti elő a megfontolt politikai választást az állampolgárok számára. Olyan országot akarunk, ahol a politikai verseny látható, színes, izgalmas, hétköznapi. Nyilván nem előzhető meg személyek konfliktusa sem, de leginkább tartalmi, az ország jövőjéről szóló nézetek vetélkednek a választókért. Sajnálom, hogy amikor az ellenzéki pártok helyzetét elemzik, ritkán hangzik el, a politikai tartalmak versengése mennyire természetes, szükséges és hasznos folyamat. Mélységesen hiszek abban az európai, baloldali, szociáldemokrata politikában, amit a DK képvisel, de elfogadom és szívesen látom, amikor a Momentum ugyanannak a problémának a liberális megközelítését magyarázza el, az LMP a zöldpolitikát jeleníti meg, vagy a Jobbik konzervatív alternatívát mutat. Ha lehet kulturáltan vitatkozni, az csak jót tesz az országnak. A politikai versenyt ne tekintsük ördögtől való dolognak, inkább állítsuk vissza a tekintélyét.

Mennyire feszült a Momentum és a DK kapcsolata? Gondolok itt például arra, hogy a Momentum az offshore-ügy miatt „hazudozó politikusnak” nevezte Ráczné Földi Juditot és próbálták megakadályozni a mandátumhoz jutását.

Az ellenzéki pártok között rendszeresek a beszélgetések, egyeztetések. A parlamentben a rendszer ellenzéke vagyunk, egyeztetünk törvényjavaslatokról, akciókról. Az Európai Parlamentben Cseh Katalinnal és Donáth Annával szinte minden héten találkozunk, vagy telefonon beszélünk. Természetes és jó a kapcsolat, és nem fogjuk engedni, hogy egy-egy konfliktus elrontsa ezt a viszonyt. Ha valami megfogott engem, amikor 2019-ben EP-képviselő lettem, az az, hogyan lehet úgy politikát csinálni, hogy a szakpolitikákban, vagy más ügyekben egyet nem értő pártok politikusai leülnek egy asztalhoz. Ilyenkor tisztázzuk, hogy mi a cél – én így gondolom, te úgy gondolod –, és kemény vitákat folytatunk. Az európai minimálbérről hosszú politikai vita volt, a konzervatívok vagy a liberálisok álláspontja messze állt a miénktől. Nem állítom, hogy néha nem voltak szenvedélyes viták, de alapvetően az volt a cél, hogy kompromisszumot kössünk, miközben tiszteljük azt, hogy politikai ügyekben, értékekben mást vallunk. Nagyon szeretném visszahozni ezt a világot Magyarországra.

A DK mit szól a kordonbontáshoz, az akcionista politikához?

Sokféleképpen kell megmutatni, hogy az Orbán-rendszer tönkreteszi az országot. Amikor 20 százalékos a reálkereset-csökkenés, a pedagógusok tüntetnek, az egészségügyben gyakorlatilag nincs tisztességes ellátás, helye van a sokszínű politikai ellenállásnak. A DK az árnyékkormánnyal ennek egy olyan formáját választotta, hogy mindennapi életet érintő szakpolitikai konferenciákkal, kiváló szakértők bevonásával, és közben erős bázisépítéssel – Budapesten és az egész országban – megmutatjuk az alternatívát. Ezért voltam Miskolcon, Nyíregyházán, ezért megyek Szombathelyre. A DK politikusai járják az országot, telt házas rendezvényeket tartunk. Az akcionista megmozdulásoknak is van helye a politikában, engem soha nem zavar, ha valaki csinál valamit. Az zavar, de nagyon, ha valaki nem csinál semmit.

A parlamenti patkó ellenzéki oldalán látunk hat, szövetségben indult pártot, plusz a Mi Hazánk Mozgalmat, és a Ház falain kívül is több ellenzéki párt próbál építkezni. Nem lesz ez túl sok?

Nem az a fontos, hogy hány párt van, én más kultúrát képviselek. A politikában egyetlen legitimációs eszköz van, ez a szavazatban megmutatkozó támogatás. Amelyik politikai erőnek nagyobb a szavazói bázisa, annak értelemszerűen nagyobb a szava, az érdekérvényesítő képessége, ami érthető, hiszen több embert is képvisel. Nem az a lényeg, hogy három, öt, vagy hat párt van, hanem hogy a pártok hogyan tudják a saját közösségüket építeni.

„Hatalmas vita volt, hogy lehet-e használni az Európai Egyesült Államok kifejezést”

Gyurcsány Ferenc a pártelnök, ön az árnyék-miniszterelnök. A munkamegosztást tekintve hogyan kell elképzelnünk a működésüket?

Ahogy valamennyi pártnak, a Demokratikus Koalíciónak is van elnöksége, amely meghozza a politikai döntéseket, határoz az irányokról és a stratégiáról. Az elnökség felkérésére az árnyék-miniszterelnök megvalósítja a szakpolitikai hátteret a terület legkiválóbb szakértőivel, civil szervezetekkel, programírással. Minden olyan alkalommal, amikor az elnökség nem belső szervezeti, hanem olyan típusú döntéseket hoz, amelyek alapvetően befolyásolják a szakpolitikai tartalmat, azokon az elnökségi üléseken én is ott vagyok.

Szoktak vitázni?

Természetesen. Mi egy rendkívül vitázó párt vagyunk.

Mondjon néhány példát.

Amikor 2019-ben elindítottuk az EP-kampányunkat, egyetértés volt abban, hogy erős Európát szeretnénk. Arról viszont hatalmas vita volt, hogy lehet-e használni az Európai Egyesült Államok kifejezést. Ez nem csak kommunikációs vagy nyelvtani kérdés volt, hanem arról szólt, hogy mennyire menjünk szembe Orbán Viktor rendkívül nacionalista, néha soviniszta, néha rasszista politikájával. Arról szólt, hogy mi egy olyan sikeres európai Magyarországot akarunk, amely a sokkal erősebb Európai Unióban látja sikerének zálogát. Ez a vita nem csak az elnökségen belül zajlott, hetekig vitatkoztunk a választókerületi elnökökig bezárólag. Jó politika ugyanis csak jó viták eredményeként születhet meg. A pártban rendkívül intenzív a kapcsolat a választókerületekkel, és ez mindig rajta tartja a DK-t azon a sínen, hogy az emberek mindennapjait érintő problémákkal foglalkozzon.

Milyen ellenérvek merültek fel ebben a vitában?

Az volt a kérdés, hogy ijesztő lehet-e sok ember számára a kifejezés. Végül a legjobb választási eredményünket értük el és azóta is növekedünk. A magyarok alapvetően európai magyarok akarnak lenni, és nem a Türk Tanács tagjai.

Az árnyékkormány kinek az ötlete volt?

Régóta megfogalmazódott már a gondolat, a 2021-es előválasztás idején is mondtam, hogy árnyékkormányra van szükség, mert ezzel tudunk alternatívát mutatni. Az embereknek látniuk kell a politikai tartalmat, az új személyeket és az új kultúrát. Az árnyékkormány egyrészt az alternatíva felmutatásáról szól, másrészt pedig, és ez sem kevésbé fontos, segít bennünket a kormányzásra történő felkészülésben akár programokban, akár munkastílusban.

Előfordul, hogy Ön vagy Gyurcsány Ferenc az asztalra csap egy vita során?

Nem ilyen a mi kultúránk. Ha egyet nem értés van, akkor beleteszünk plusz egy órát a munkába. A jó kormányzás művészete éppen az, hogy az ember sokféle érdekből és értékből össze tudja rakni azt a kompromisszumot, amely előre viszi azon az úton, amit elképzelt. Ehhez arra van szükség, hogy a lehető legtöbb embert meg tudja győzni. A modern és a jó politika nem az erőpolitika. Az erő inkább a türelemben van, nem a harsányságban, nem az asztalcsapkodásban, nem a vétózgatásban. Erő ahhoz kell, hogy az ember elérje azt, hogy mindenki, akire szüksége van, vele egy irányba menjen. Hiszek az ilyen politikacsinálásban, és azt a handabandázó, erőszakos politikát, amelyet Orbán Viktor művel, nem csak demokráciafelfogásból utasítom el. Nem ilyen a világ, ezzel nem lehet eredményeket elérni. Az erőt nem hangerőben mérik, hanem hitelességben, megbízhatóságban és tisztességben.

Nem az erős, karizmatikus vezetők határozzák meg a politikát?

Karizmatikus vezetőkre szükség van, de mit jelent ez? Van olyan karizma, amely erőszakosságot, kirekesztést, háborút jelent. És van olyan karizma is, hogy gyertek velem, mert megvan hozzá az erőm és a tudásom, hogy arra menjünk, amerre ti szeretnétek! Gyertek velem, mert meghallgatlak titeket, és adott esetben módosítunk, kompromisszumot kötünk. Ne keverjük az erőt az erőszakossággal és a karizmát a vezérelvvel.

„Biztos vagyok benne, hogy koalíciós kormányzás lesz”

Az árnyék-miniszterelnöki tevékenysége már a 2026-os miniszterelnök-jelölti építkezésének a része?

Természetesen. Mint ahogy mindazt, amit teszünk, a 2026-os győzelmünkért és Magyarország felemeléséért tesszük. Minden politikai tettünket, megnyilatkozásunkat, programunkat, konferenciánkat annak fényében nézek, hogy hozzájárul-e a kormányváltáshoz. A mai rendszer tönkreteszi az országot, az államigazgatásnak nincs olyan része, amely jobb állapotban lenne, mint 2010-ben. Amikor az euró bevezetéséről tartottunk konferenciát, döbbenet volt látni, hogy Románia utolérte Magyarországot, vagy már nem csak Ausztriába, hanem Szlovákiába viszik az emberek a gyerekeiket iskolába, nyáron idénymunkások Békésből Romániába mennek dolgozni, a kezdő tanári fizetés is magasabb ott. Egy politikai erőnek a kormányzásra kell készülnie és mindent el kell követnie azért, hogy mihamarabb vége legyen a rendszernek. Az árnyékkormány, a szervezetépítés, a pártközösség erősítése, az európai politizálás mind-mind annak érdekében történik, hogy újra szabad országunk legyen.

Ha a többi ellenzéki párt is saját miniszterelnök-jelölttel áll elő, akkor újra előválasztás lesz?

Meg tudunk majd állapodni. A 2019-es önkormányzati választás előtt is sikerült, és most is megállapodunk. Erős, balközép, szociáldemokrata politikára van szükség, és megmutatni, hogy ennek többsége van, ezt a közösséget pedig egy erős pártnak kell vezetnie. Azt viszont, hogy hogyan áll össze az Orbán utáni világ koalíciója, a választói akarat fogja eldönteni.

Koalíciós kormányzásra gondol?

Biztos vagyok benne, hogy Orbán Viktor után koalíciós kormányzás lesz. Éppen az Orbán-kormány működése miatt is nagyon hiszek ebben. Magyarországnak az a jó, ha a viták nélküli parancsuralom után a döntéseknél sokfajta érdek, érték és szempont megjelenik. Koalíciós kormányt vezetni nehezebb, macerásabb, viszont jót tenne az országnak. Több türelem és vezetői karizma kell hozzá, de nem vezéri karizma. Több erő és semmi erőszak.

Gyurcsány Ferenc tehertétel a Demokratikus Koalíció támogatottságának növelésében?

Nem, egyáltalán nem. A DK megalakulása óta minden egyes választáson egyre több és több szavazót gyűjtött. Dolgozunk rajta, és remélem, hogy ez így is marad.

De nem csak az ugyanakkora ellenzéki tortát osztják újra folyamatosan?

Egyre nő azoknak a száma, akik megértették, hogy Orbán zsákutcába vezeti az országot, és maguk is kiutat keresnek. A DK célja, hogy számukra is meggyőző megoldást nyújtson. Így lesz meg lépésről lépésre a kormányváltó többség.

Kormányváltó erőt is lehet építeni Gyurcsány Ferenccel?

A legteljesebb mértékben. 2021-ben, az előválasztás végén a kormányváltást támogatók sokasága, ha szűken is, már többségben volt az Orbán-rendszer maradását akarókkal szemben, pedig akkor még nem volt ekkora infláció, ilyen válság. Az a választási koalíció a DK-val, tehát Gyurcsány Ferenccel, a Jobbikkal, így Jakab Péterrel, a Momentummal, az LMP-vel, és mindenki mással, bírta a választók bizalmát.

A DK mit gondol a 2010 előtti kormányzásról?

2023-at írunk. Ön mit szólna ahhoz, ha holnap reggel vissza kellene mennie 2010-be, mit csinált akkor?

Iskolába jártam.

Képzelje el, hogy most mindent le kellene tennie és visszaülni az iskolapadba tanulni. Sok mindent másképp csinálna, és bizonyára jól megtanulná a Pitagorasz-tételt. Tizenhárom éve Orbán-kormány van, és nemcsak Magyarország, hanem Európa és a világ is megváltozott közben. Gazdaságpolitikában, társadalompolitikában, külpolitikában, biztonságpolitikában, egészségügyben gyakorlatilag a nulláról kell kezdeni mindent. Semmilyen recept nem érvényes, ami korábban érvényes volt. Szétrombolt államigazgatást fogunk örökölni, ezért azt, hogy hogyan alakítjuk át az oktatást, az egészségügyet, az adórendszert, most kell összeraknunk. Nem szokásom a múltba nézegetni, egy politikusnak a ma, a holnap és a holnapután kihívásaira kell tudni válaszolni.

„Meg fogunk tudni egyezni”

Említette már, hogy meg tudnak egyezni az önkormányzati választás előtt. Miért olyan biztos ebben? Nem csak a DK-n múlik.

Egészen bizonyos vagyok abban, hogy meg fogunk tudni egyezni, ahogy korábban is megegyeztünk.

Kizárja a jövő évi előválasztás lehetőségét?

2019-ben, amikor nagyon sikeres volt az ellenzék az önkormányzati választáson, leültünk és megállapodtunk. Két helyen volt csak előválasztás, a főpolgármesteri szinten, és az egyik kerületben. Most is meg tudunk állapodni, folyamatosak a beszélgetések. Ha megnézi, hogy az elmúlt hónapokban miről kommunikálnak az ellenzéki pártok, azokat az ügyeket látja, amelyek leginkább érintik az embereket. Itt van például az emberemlékezet óta nem látott áremelkedés, a debreceni akkumulátorgyár, vagy a pedagógustüntetések. Keveset fog találkozni olyan politikusi megszólalásokkal, amelyek a pártok hatalomtechnikai kérdéseiről szólnak. Ez nem véletlen, mert pontosan tudjuk, hogy azzal kell foglalkozzunk, ami a választópolgárokról és a kormányváltásról szól. Lám, ön is leginkább politikai hatalomtechnikáról kérdez, pedig higgye el, a politika alapvetően tartalmi ügyekről szól, arról, hogy mit mondunk az adózásról, a klímaváltozásról, a szociális támogatásokról, az iskolákról vagy az egészségügyről. A rendszer egyik legnagyobb gazembersége, hogy elvette a szakpolitikai nyilvánosságot az ellenzéktől. A demokrácia alapja, hogy a választópolgárhoz eljut, hogy mit csinál a kormány egyfelől, mit kínál a DK másfelől, a szavazók pedig levonják a következtetést mindebből.

Nem terheli a későbbi ellenzéki megállapodást a DK nyomulása, például politikusok átigazolása más pártoktól?

Nem terheli, persze el tudom képzelni, hogy valaki kevésbé örül neki. Nagy büszkeséggel figyelem és örülök minden egyes alkalommal, amikor egy új szavazó, új aktivista vagy új politikus érkezik hozzánk. Ez azt jelenti, hogy az a politika, az a stílus, és értékrend, amit képviselünk, sok embert vonz. Arra külön büszke vagyok, ha az árnyékkormány vonz ide embereket.

Karácsony Gergelyt támogatják?

Eldöntjük majd ezt a kérdést, még rengeteg idő van. Bölcs megoldás születik a pártok között.

Elégedettek a főpolgármester munkájával?

Az Orbán-rendszer folyamatosan szűkíti a polgármesterek és önkormányzatok mozgásterét, egyre kevesebb dologgal tudnak foglalkozni, elvették tőlük az iskolákat, elvesznek egészségügyi intézményeket, csökkentik a pénzügyi lehetőségeket, támogatásokat, elvették a közlekedésszervezés egy részét és az építési hatóságokat. Személyes habitusból is adódik, és politikai döntés kérdése is, hogy egy polgármester hogyan tekint magára. Tudomásul veszi a helyzetet és a szűk mozgástérben igyekszik a maximumot nyújtani, vagy úgy tekint magára, mint akit azért választottak polgármesternek, hogy képviselje az ott élő embereket. Ha utóbbi a felfogás, akkor az egészségügyi, oktatási, szociális ügyekben is meg kell szólalnia, ahogy akkor is fel kell emelnie a szavát, ha elvonják az önkormányzati hatásköröket. A polgármester politikai szereplőként is képviseli az embereket. Én arra biztatok minden polgármestert, képviselőt és jelöltet, hogy mind a kampányban, mind a megválasztása után ne nyugodjon bele abba, hogy Orbán Viktor egyre kisebb homokozóba engedi. Harcosan és látványosan küzdjenek az őket megszavazó emberek érdekeiért.

Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy Karácsony Gergely nem viszi bele a várost a küzdelembe, majd a főpolgármester bejelentette többek között azt, hogy a szolidaritási hozzájárulás egy részét nem fizetik be. Ez már harcos és látványos küzdelem?

Nem vagyok várospolitikus, de tény és való, ha az Orbán-kormány minden pénzt elvesz az önkormányzattól, akkor van az a pont, amikor képtelenség még többet elvenni. Ez matematikai tény. Látom a mindennapos szenvedését az önkormányzatoknak, a kormány próbálja megfojtani az utolsó önkormányzatisági lelkületet is, pedig a 21. században a demokrácia egyik legfontosabb helyi megnyilvánulása az önkormányzatiság, hogy az emberek maguk dönthetnek-e a rendelőikről, a postáikról, az iskoláikról, vagy arról, hogy milyen vállalatokat engednek a településre.

„Az uniós megállapodásokat nagyjából három hónap alatt meg tudnám kötni”

Az EP-választással kapcsolatban felmerült, hogy valamelyik párttal közösen induljanak?

Az Európai Parlamentben pártcsaládok vannak, zöldek, szociáldemokraták, konzervatívok, liberálisok. A magyar demokratikus nyilvánosság számára is jó lehetőség, hogy megmutassuk, ezek az értékek ténylegesen meglévő politikai programokban és személyekben is alternatívát jelentenek. Nem kell megijedni a versenytől, ráadásul a magyar ellenzéki pártok programja és habitusa közötti távolság sokkal kisebb annál, mint olyan nyugat-európai pártok között, amelyek sikeres koalíciókban kormányoznak. A verseny és az együttműködés a demokratikus politika két alapja.

Volt már az Európai Parlament alelnöke is, vannak hasonló ambíciói a következő ciklusra?

Erről még korai lenne beszélni. Sok múlik az EP-választások eredményén, azon, hogy a pártcsaládok európai szinten hogyan szerepelnek. Az egyetlen igazi ambícióm az Orbán-kormány leváltása.

Ha már a pártcsaládok szereplését említi, mennyire ütötte meg a szociáldemokratákat a közelmúltban kirobbant korrupciós ügy?

Minden országban, a világ legdemokratikusabb országában is előfordul, hogy egy politikus a bűn útjára téved. Az Európai Parlament számos szabályt megszigorított annak érdekében, hogy a visszaélések lehetőségét a lehető legjobban leszűkítse. De Magyarországról nézve a korrupciós botrányt, csak elállhat a lélegzetünk, hogy a belga rendőrséget egy pillanatig sem befolyásolta, hogy az elkövető egy magas rangú politikus. Felgöngyölítette a bűncselekményt és letartóztatta az elkövetőt, majd az ügyészség vádat emel, és a független bíróság minden bizonnyal, ha bizonyítottnak látja az esetet, hosszú börtönbüntetésre fogja a bűnösöket ítélni. Ezt hívják demokráciának, ezt hívják jogállamnak.

EP-képviselőként hogyan látja az Európai Bizottság és a magyar kormány között zajló tárgyalásokat, miért nem sikerült még lezárni minden kérdést?

A kormány fontosabbnak tartja a lopást, mint hogy megérkezzenek az uniós pénzek.

A kormány azt mondja, hogy teljesítették a vállaltakat.

Nem teljesítették. Azok az elvárások, amelyeket az Európai Unió támaszt, a magyar emberek érdekében született elvárások. Az EU intézményei még a saját korrupt kormányuktól is védik a magyar állampolgárokat. Amikor Orbán Viktornak feltették a kérdést, hogy a gazdagodásuk vagy az uniós pénzek megérkezése a fontosabb, akkor a gazdagodás mellett tette le a voksát. Ma egyetlen olyan ember van, aki gyorsan tudna ezen változtatni, az Orbán Viktor. A rendszer azért képtelen hazahozni ezeket a pénzeket, mert magának a rendszernek kellene ehhez megváltozni.

A Fidesz szerint épp Önök munkálkodnak azon, hogy ne érkezzenek meg ezek a pénzek, Gyurcsány Ferenc is arról írt, dolgoztak azért, hogy az EU olyan feltételeket támasszon, amelyek lebontják Orbán világát.

Az első pillanattól azon dolgozunk, hogy az uniós pénzek a magyar emberekhez érkezzenek meg. Ha azt kérdezi, dolgozom-e azon, hogy Mészáros Lőrinc, Tiborcz István vagy Garancsi István még több pénzhez jusson, akkor az a válaszom, hogy nem, azon nem dolgozom. A jogállamisági feltételek, amelyeket hosszú vita után fogadott el az Európai Unió, olyan feltételeket teremtettek, amelyek garantálják, hogy a pénz a magyar emberekhez jusson el. Rendkívül büszke vagyok ezekre a feltételekre. Nézze meg, a kormány a státusztörvényt például nem Dobrev Klára és nem az ellenzék kérésére írta, nem mi tesszük tönkre egy bosszútörvényben a pedagóguspályát, ahogy az egyetemi kuratóriumokból sem mi vagyunk azok, akik nem veszik ki az embereiket. Fekete-fehér ez a kép. Ha kormányváltás lenne, miniszterelnökként ezeket az uniós megállapodásokat nagyjából három hónap alatt meg tudnám kötni. Orbán Viktor lelke rajta, hogy nem ezt teszi.

Próbálnak politikai tőkét kovácsolni abból, hogy nem jut hozzá az ország a forrásokhoz?

Nem tudom, mit jelent a politikai tőke kovácsolása, de negatívan hangzik. Ha valamit az Orbán-kormány rosszul csinál, és sajnos majdnem mindent elront, akkor nekünk az a dolgunk, hogy elmondjuk, hogyan csinálnánk mi jól, tisztességesen. Ha ez politikai tőke, akkor igen, azt kovácsolunk. Azt mutatjuk meg, hogy van alternatíva, hogy tisztességes politikával ezek a pénzek már itt lennének és segítenének Magyarországnak, egyebek mellett az orbáni infláció letörésében. Annak is örülnék, és dolgozom is rajta, hogy ennek a politikának minél több támogatója legyen.

Rendszeresen orbáni inflációról beszélnek, nem látják a külső okokat?

Nézze, a magyarországi infláció a hivatalos adatok szerint 26 százalékos, egyes élelmiszerek, mint például a kenyér esetében 67, a tojás esetében 74 százalék, és tegyük hozzá a tankönyv elképesztő, 138 százalékos áremelkedését. A magyarországi 26 százalékos inflációval szemben az EU-tagállamok átlagos inflációja mindössze 9,9 százalék, az euróövezetben pedig csak 8,5 százalék. Ugye, milyen irigylésre méltó számok? Azokban az országokban, amelyek szintén határosak Ukrajnával, az Európai Unió és a NATO tagjai, ráadásul intenzívebb szerepet is vállalnak Ukrajna támogatásában, fele, harmada, néha negyede az infláció a magyarnak. Amikor orbáni inflációról beszélünk, akkor erről a hatalmas különbségről beszélünk, Orbán gazdaságpolitikájának a teljes kudarcáról beszélünk. A magyar gazdaságpolitika összeomlását látjuk, az orbáni infláció kihúzza az emberek alól a mindennapi megélhetés lehetőségét. A 20 százalékos reálbércsökkenés csak statisztikának tűnik, de az emberek jelentős része elveszítette jövedelme egyötödét. Ők nem extra jövedelemből veszítettek, korábban is éppen csak maradt valami a fizetésükből. Európa egyik országában sincs ilyen megélhetési válság. Látom a rogáni boszorkánykonyha kommunikációs trükkjeit, a szankciós infláción át a háborús inflációig, de sajnos a magyar emberek jelentős részének van összehasonlítási alapja, valamelyik rokonuk Nyugat-Európában dolgozik, vagy a határ mentén él és átjár. Nem lehet az embereket becsapni, amikor a közvetlen tapasztalatukról van szó.

A parlamentben a DK-s képviselők is beszélnek az inflációról, mire a kormánypártok politikusai 2010-et és az azt megelőző éveket alapul véve arra emlékeztetnek, hogy azóta jelentősen emelkedett a minimálbér, vagy például visszahozták a 13. havi nyugdíjat.

Ha a múlthoz akarja mérni a saját teljesítményét az Orbán-kormány, akkor nézzék meg, hogy az elmúlt tíz évben milyen utat jártak be a környező országok. Hogy azok, akik 2010-ben szinte minden tekintetben Magyarország mögött kullogtak, hol tartanak most. Orbán Viktor rendszerének egyik nagy bűne, amikor 2010–2020 között kegyelmi időszakban kormányozhattak, amikor tíz éven keresztül folyamatos volt a GDP-növekedés a világban és ebből Magyarországra is lecsorgott, ráadásul olyan mennyiségű uniós pénz érkezett az országba, amennyit történelmünk során még soha nem láttunk. Ebből a hatalmas pénzösszegből vajon rendbe tették az iskoláinkat, a kórházainkat, az idősotthonokat? Az egyszeri és visszahozhatatlan esélyt ellopták, ez egyszerűen megbocsáthatatlan. A pénz megérkezett az országba, ám nincsenek ott a kórházakban, sem az iskolákban, nincsenek a versenyképességünkben, az innovációban, az öntözéses rendszerben, vagy nincsenek a panelházak felújításában sem. Hol vannak az európai eurómilliárdok? Ha csak egy kicsit tisztességesen költötték volna el őket, a magyarok ma jóval előbbre tartanának. Tíz év alatt az összes panelházat felújíthattuk volna és most 30 százalékkal kevesebb gázt fogyasztanánk, hogy csak egy példát említsek. Eljött az ideje annak, hogy a magyar nép megkérdezze a kormányától: Hova tüntettétek el ezt a rengeteg pénzt, amelyet az Európai Unió nekünk szánt, de filléreket is alig láttunk belőle?

Mit kell másképp csinálnia az ellenzéknek a következő években, hogy sikeresebbek legyenek, mint az elmúlt tizenháromban?

Meggyőzzük arról a magyarokat, hogy az államuknak nem a multikkal, hanem velük kell stratégiai szövetséget kötnie. Nem vasbetonba, nem stadionokba, hanem az itt élő emberekbe kell a közös pénzt fektetni, mert az itt élő emberek sikere eredményezi Magyarország sikerét is. Határozott, baloldali, európai, szociáldemokrata politikát kell folytatnunk, erős politikai közösséget kell ennek a célnak a végrehajtására szerveznünk.

(Borítókép: Dobrev Klára. Fotó: Németh Kata / Index)