1956-2006 – tények és hazugságok

A Kossuth téri tüntetők az 1956-os forradalommal állítják párhuzamba az elkúrós miniszterelnöki beszéd nyilvánosságra kerülése után történt eseményeket.

A Gyurcsány-beszédben rögtön van egy gyönyörű 1956-os utalás: "Hazudtunk reggel, éjjel meg este". Gyurcsány kissé kifacsarva Örkény Istvánnak 1956-ban a rádióban beolvasott mondatát idézi, az író némileg cizelláltabban fogalmazott, de ő előre megírta a szöveget, nem pedig egy zárt MSZP-s frakcióülésen rögtönzött: "Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon".

Ha eltekintünk attól, hogy ötven évvel ezelőtt egy kommunista diktatúra ellen léptek fel a tüntetők, most viszont demokrácia van, még ha annak k-európai minimálverziója is, akkor tényleg vannak hasonlóságok.

Ott van mindjárt Horn Gyula egykori miniszterelnök, aki sem akkor, sem most nem tartott az elégedetlenkedőkkel. Huszonnégy évesen karhatalmi őrszolgálatban teljesített szolgálatot, saját bevallása szerint semmilyen erőszakos cselekmény nem fűződött a nevéhez, és erre vonatkozó adat tényleg nem került elő, bár sokan dolgoztak bizonyítékok előkerítésén. (A legviccesebb eset az 1994-es választási kampányhoz kötődik, amikor egy svédországi magyar jelentkezett: az MSZP listavezetőjének személyében felismerni véli 1956-os támadóját, aki úgy szájba rúgta, hogy ma is fáj.) A hetvennégy éves Horn Gyula most a Magyar Televízióban értetlenkedett: a kormány nem adott okot a tüntetésekre.

De nézzük sorban, mi történt a 1956. október 23-án és 2006. szeptember 17-én, és az azt követő három napban.

Az első nap

Ötven évvel ezelőtt a poznani tüntetés leverésének hírére kezdtek tüntetést szervezni, most a miniszterelnök néhány hónappal korábban elmondott beszédének nyilvánosságra kerülése után. Ötven évvel ezelőtt a Belügyminisztérium végül engedélyezte a tüntetést, most nem, igaz, nem is kértek engedélyt (legalábbis az első napokban). Ötven éve a Petőfi-szobornál kezdődtek az események, majd estére a Kossuth térre mentek, akárcsak most. 1956-ban egyébként rögtön az események kezdetén Sinkovits Imre felolvasta a Nemzeti dalt. Most nem tudunk ilyen színészről, viszont egy nappal később valamelyik vidéki városban (talán Egerben?) egy színész lemásolta a nagy elődöt. A vidék egyébként, akárcsak 1956-ban, most is az első napon megmozdult.

Ötven éve és most is egy volt miniszterelnököt akart az események élén látni a tömeg nagy része, akkor Nagy Imrét, most Orbán Viktort. Nagy Imre este beszédet is mondott a parlament erkélyéről, Orbán Viktor viszont a sorsdöntő nap délutánján elutazott az Európai Néppárt Büro ülésére Brüsszelbe. (Nagy Imre amúgy akkor reformokat ígért, most éppen abból lett a baj.) Ötven éve az első napon a felkelők ledöntötték a Sztálin-szobrot, most csak a másodikon jutott eszükbe a tüntetőknek a szovjet hősi emlékmű ellen fordulni. Sőt, Gyöngyösorosziban most egy ellenszobordöntés is történt, egy ötvenhatos lányszobor fejét törték le. Gerő Ernő az MDP főtitkára akkor segítséget kért Hruscsovtól, most még nem tudjuk, hogy Hiller István hívott-e valakit, Gyurcsány Ferenc mindenesetre a második napon Szocsiba utazott Putyin orosz elnökhöz. (Fájdalom, a látogatásról hetek óta tudni lehetett.)

Ötven éve a Kossuth rádió este közvetítette Gerő Ernő beszédét, most Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, az új kor szellemében, interjút adott kereskedelmi televíziókban és az MTV-n. Gerő sovinisztának, antiszemitának és nacionalistának nevezte a tüntetést, Gyurcsány ügyesebb volt, tartózkodott a minősítéstől. Gerő beszéde után lövöldöztek a rádiónál, másnap elfoglalták, akárcsak most a Magyar Televíziót, ugyancsak másnap.

A második nap

Ötven éve a gyülekezéseket betiltották, most nem. A kommunista párt elfogadta a szovjet csapatok segítségül hívását, most a NATO nem reagált az eseményekre, és arról sincs információnk, hogy az MSZP vezetése segítséget kért volna Brüsszelből. Ötven éve a második napon elfoglalták a rádiót, most a televíziót. Nagy Imrét kinevezték miniszterelnöknek, Orbán Viktor késő este - egy nappal korábban - hazarepült Brüsszelből, tehát megadta a lehetőséget, hogy miniszterelnökké nevezzék ki, de senki sem nevezte ki.

Ötven éve kihirdették a statáriumot, most senki nem tett ilyet. A felkelők sok fegyvert zsákmányoltak, most az MTV ostrománál tűnt el két rendőrpisztoly. Csillaghegyen, a Baross téren, a Corvin mozinál, a Nagykörút és az Üllői út kereszteződésében fegyveres ellenállási csoportok alakultak ki, most a második napon csak a Szabadság téren folytak összecsapások.

A harmadik nap

Ötven éve a kormányerők szovjet segítséggel visszafoglalták a rádiót, most a magyar rendőrök megoldották saját maguk a televízió visszavételét, igaz, már a második napon. Tüntetések kezdődtek Budapest több pontján, a Deák téren, az Astorián, a Bartók Béla úton. Most a zömmel futballhuligánok és az őket kísérő tüntetők (ötven éve nem voltak futballhuligánok) a Köztársaság térre menet csaptak össze a rendőrökkel. A mai tüntetők egyébként az események felgyorsításán fáradoztak, ötven éve a Magyar Dolgozók Pártja székházát csak a nyolcadik napon ostromolták meg, most az ugyanabban a házban székelő Magyar Szocialista Pártét már a harmadikon meg szerették volna.

Ötven éve a Kossuth téren a miniszterelnök megjelenését követelték, akárcsak most, igaz, más okból akarták látni akkor Nagy Imrét és most Gyurcsány Ferencet. Ötven éve a Parlamentnél tüzet nyitottak a tüntetőkre, most nem történt atrocitás. Az MDP-főtitkár Gerőt menesztették, az MSZP-elnök Hillernek nem kellett felállnia székéből. Az új főtitkár, bizonyos Kádár János a tüntetőket becsületes embereknek nevezte, Hiller István nem ment el idáig: "Az alkotmány és a jogszabályok betartása mellett mindenkinek joga van véleményét kifejezni, akár egyénileg, akár csoportosan" - mondta.

Ötven éve forradalmi diákbizottságok alakultak az egyetemeken, most bezárták az ELTE egyik épületét, mert megijedtek a Hallgatói Hálózat gyűlésétől. Ötven éve a szocialista gyárakban megalakultak az első munkástanácsok, most a kapitalista termelőmunka tovább folyt azokban az üzemekben, amelyek nem zártak be az elmúlt húsz évben.

A negyedik nap

Ötven éve az MDP központi vezetősége szünet nélkül ülésezett. Nem tudjuk, de valószínű, hogy most az MSZP-é is. Ötven éve mértékadó közéleti szereplők közül egyre többen beszéltek forradalomról. Most, többek között, Wittner Mária országgyűlési képviselő, Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetője és Csurka István MIÉP-elnök beszélt forradalomról, mértékadó közéleti és politikai szereplők, köztük Potyka bácsi, nem. Ötven éve újabb fegyveres csoportok alakultak, laktanyákat és rendőrségeket foglaltak el, most az Oktogon körül csaptak össze a.., mondjuk így, Gyurcsány Ferencből kiábrándult választópolgárok a rendőrökkel.

Ötven éve az Elnöki Tanács amnesztiát hirdetett, most erről nem volt szó, bár a napokban felmerült annak a lehetősége, hogy az október 23-i forradalom tiszteletére korlátozott amnesztia lépne életbe.

Folytatása következik.