Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

'Hová sietel, tólószékes?'

2005.08.03. 11:24
Háromszázhúszezer magyar mozgássérült van, 15 százalékuk kerekesszékes. A középületekbe való bejutásuk és zökkenőmentes közlekedésük évtizedek óta nem biztosított, annak ellenére sem, hogy már nyolc hónappal túl vagyunk a közintézmények akadálymentesítésére kiszabott határidőn. Nosza kerekesszékbe pattantunk hát, hogy kiderítsük, miért hiányoznak a mozgássérültek a budapesti utcákról. Az biztos, hogy nem véletlenül. Kerekesszékes köztér- és közintézménytesztünk a mozgássérültek óbudai központjának környékére terjedt ki, és még ott sem volt rózsás a helyzet.

"Hová sietel?" - kérdezi egy utcaseprő néni a III. kerületi Fő téren. Ő nagy kézikocsit húz maga után, én a macskaköveken ralizok kölcsönzött kerekesszékemmel a III. kerületi önkormányzat előtt. Gyalog fel sem tűnne, milyen a terep Óbuda legfestőibb részén, biciklisként húzom a szám, a kézi hajtású székkel viszont már nevetnem kell kínomban.


Bejutás. Klikk a képre!

"A traktor törte fel" - szabadkozik mások helyett az utcaseprő, amikor az önkormányzat akadálymentesített bejáratát tesztelem. "Ó, ez a rámpa kiváló" - nyugtatgatom mintegy kétórányi tólószékes tapasztalattal a hátam mögött. Valóban, izomból felhajtom magam a kellemes dőlésszögű rámpán, és ha le tudok hajolni, még a valamiért térdmagasságban elhelyezett csengőt is meg tudom nyomni. A polgármesteri hivatalba való bejutásnak egészen bonyolult koreográfiája alakult ki: a térdig hajolni tudó kerekesszékes megnyomja a berregőt, ami az épület másik oldalán lévő főbejárat portáján szól. A portás kinéz, hogy vajon tényleg be akarnak-e jönni, vagy csak egy büdös kölyök szórakozik megint, meggyőződik az előbbiről, de mivel nem hagyhatja el a helyét, telefonon értesít valakit, aki lejön a másik bejárathoz, és beengedi a türelmesen várakozó kerekesszékest. A földszintig lépcsőliften jut el az ügyfél, ott azonban vége az akadálymentességnek. Szerencsére az ügyintézők készségesen lejönnek az emeletről, ha a látogató körülményei úgy kívánják, bár ez nem éppen munkaköri kötelességük.

Ez egy akadálymentesített középület.

A szomszédos tüdőgondozót elölről-hátulról jól megnézzük, hátha kiválható az a hat lépcső a bejáratnál, de nem. A fehér köpenyesek is tudják ezt, a kocsi jól hallható zörgésére például nem kapják fel a fejüket, csak a szűrésre érkezők néznek szánakozva, és jönnének is segíteni, ha nem hárítanánk el szabadkozva a segítségüket: csak felmérjük, milyen közintézménybe nem lehet bejutni nyolc hónappal az akadálymentesítésre kiszabott határidő után."Ez Magyarország" - véli az egyik nő. "Nagyon helyes, számolják is össze, hogy hova nem lehet bejutni" - tódítja a másik, aki férjét tologatta hűségesen évekig akkor, amikor az akadálymentesítés még egyáltalán nem volt kérdés.

"Tüdőgondozó? Mi értelme oda bejutni kerekesszékkel? - nevetnek ki a MEOSZ (Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége) óbudai székházában. - A többség nem is tud felállni a szűrőgépben." Jé, tényleg.

Próbapersorozat

Egy pozitív példa

Kevésbé ismert tény, hogy az akadálymentesítésről az építési törvény is rendelkezik. Közhasználatú épületek engedélyköteles felújításánál, illetve új középület építésénél az engedély csak akkor adható ki, ha az építtető gondoskodik az akadálymentességről. A bepereltek között van Pázmány katolikus egyetem piliscsabai épülete is, mondta Hegedűs, ami annak ellenére kapott építési engedélyt, hogy nem gondoskodott az akadálymentességről.

A szintén beperelt VIII. kerületi önkormányzat már jelezte szándékát, hogy peren kívül megállapodna a MEOSZ-szal. "És ez a pozitív példa - mondta Hegedűs. - Ugyanis nem pereskedni akarunk, hanem azt, hogy az akadálymentesítés megvalósuljon."

2005. január 1-én járt le a határidő a közintézmények akadálymentesítésére. A határidő ignorálása miatt a MEOSZ április végén tizenkét közintézmény ellen indított személyiségi jogi pert. Nem kártérítést követelnek, hanem azt, hogy a bíróság akadálymentesítésre kötelezze az adott intézményt.

Mivel a közintézmény fogalma nem tisztázott, (a felperesek többek közt a szakszó definícióját is várják a bíróságoktól), olyan intézményeket pereltek be, amelyeknek fontos szerepe van a hétköznapokban. Bepereltek a többi közt egy Váci úti gyógyszertárat, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarát, egy munkaügyi központot, a Földhivatalt, egy önkormányzatot, egy okmányirodát, egy bíróságot. Ügyeltek rá, hogy a kiszemelt intézmények között legyen fővárosi, vidéki nagyvárosi és kistelepülési is.

Az esélyegyenlőségi tárca egyetért a próbaperekkel, mert jogosak és tanulni lehet belőlük, mondta Hornungné Rauh Edit, az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium helyettes államtitkára. A 2005-ös akadálymentesítési határidőt képviselői indítványra fogadta el a parlament 1998 márciusában: a szándékhoz nem rendeltek elég forrást, nem konkretizálták a teendőket, így az akadálymentesítés elúszott. Hornungné szerint a kormányzati fenntartású intézmények 60-70 százaléka, az önkormányzatiak 20 százaléka akadálymentesített ebben a pillanatban.

Patkányosonó, meghittség a vécén

Rövid túránk célja, hogy felmérje, milyen érzés lehet kerekesszékkel közlekedni az utcán, különös tekintettel a nem vagy csak félig akadálymentesített közintézményekre. Egyből szembeötlik a járókelők kitüntető figyelme és az elképzelhetetlen lassúság. Az is hamar kiderül, hogy autó és segítség nélkül egy járni nem tudó jobb, ha ki sem mozdul a lakásából, illetve hogy a kerekesszékesek valószínűleg szervezőzsenik. Ügyes-bajos dolgaik elintézése előtt jóformán brainstormingot kell tartaniuk: milyen útvonalon lehet megközelíteni az adott intézményt? Akadálymentesített-e a hivatal? Az akadálymentesítés vajon kiterjed-e a vécékre és az épület belsejére is?


Patkányosonás. Klikk a képre!

A Margit kórház a kerekesszékes szlengben csak "patkányosonóként" emlegetett akadálymentesítő megoldással él, és ezt persze nem is lehet felróni neki. A forgatókönyv szerint kibírhatatlan vizelési inger jön rám, és a kórházban gondolok könnyíteni magamon. A főbejáratnál ülő fehér köpenyes nőt csak elmosódottan látom, messziről integet, hogy a kerekesszékesek a zárt parkolón át, a gazdasági bejáraton juthatnak be az alagsorba, onnan lift viszi fel őket a kórház többi részébe. Gurulok hát ötven métert a pincebejárathoz, ahol készséges takarítónő hívja fel a figyelmemet: a vécé az épület többi részében ugyanilyen, nem érdemes liftezni. "Bár van ott bent egy lépcső" - gondolkozik el.

Az ismeretlen okból épített egyetlen lépcső nagy akadály, csak fotósunk segítségével tudok átjutni rajta, akárcsak minden, három centinél magasabb padkán és útegyenetlenségen. A nem akadálymentesített vécéfülke magányában csalással élek: felállok a kocsiból, és elvégzem a dolgom. Ha valóban nem tudnék járni, a fotóssal új dimenzióba lépne a munkakapcsolatunk.

Februárban a hosszú nevű minisztérium megállapodott a mozgássérült-szervezetekkel egy törvénymódosításról, amely kijavítaná a régi jogszabály hibáit: például előírná, hogy évről évre ütemezzék a konkrét akadálymentesítési feladatokat. Az érintett minisztériumok 1,1 milliárd forintos pályázatot írnak ki augusztusban önkormányzati közintézmények akadálymentesítésére. Az ICSSZEM maga 381 millió forintot fordít e célra. A közhasználatú intézmények akadálymentesítésére még öt évet kell várni, az ősszel parlament elé kerülő törvénymódosítás szerint ugyanis 2010 januárja lesz az új határidő.

Rámpák: szabadesés és hanyatt esés

A Vörösvári út, ugye, nem kimondottan közintézmény, mégis meg kell emlékezni az elrettentő példáról. Kerekesszékesek ugyanis még a MEOSZ-székháztól háromszáz méterre sem, segítséggel sem jutnak át egyik oldalról a másikra, amit kettős korláttal igyekeznek elérni a közlekedéstervezők: egyrészt rövid zöld lámpákkal, másrészt éles, magas padkákkal.


Utcai harcos. Klikk a képre!

A zebra helyett tehát marad az aluljáró pár száz méterrel odébb. Az úttest Margit híd felé eső oldalától kellemesen lankás rámpa vezet a föld alá, rajta akkora aszfalthiányokkal, hogy kedvem támad egyenletet felírni: vajon mekkora röppályát írna le szabadesésben az a kerekesszékes, aki túlságosan nekimerészkedik a lejtőnek? Írjuk tapasztalatlanságom számlájára, hogy csak fotós segítőm közreműködésével tudom "átlépni" a 30 centi széles aszfaltfolytonossági hiányt, bizony, a kátyú a rámpán is kátyú, csak még lejt is. A másik oldalon a rámpa kitűnő, saját erőmből küzdöm le (fel) a száz métert, hogy a fotós végre fotózhasson. A fenti buszmegállóból tíz figyelmes szempár néz félig borzadva, félig drukkolva, szinte várom, hogy kitörjön a tapsvihar, amikor végre felérek a vízszintesre.

Hasonló közönségsikerre vágyó akrobata kerekesszékeseknek ajánlható legfeljebb az a Margit kórház közelében található gyógyszertár, ahol a rámpa van ugyan, de a lépcső síkját követi. Itt erőt vesz rajtam a gyávaság, és meg sem próbálok feljutni rajta, mert egészen biztos, hogy hanyatt vágódnék, és ezúttal nemcsak a méltóságom a tét. Gyógyszertár helyett a Fő téri Bán sörözőt keressük fel, és nem, köszönöm, nem kell a mobil rámpa, nem megyek fel a teraszra. Jó itt nekem az asztal tövében, a macskakövön.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Értékeljen, nyerjen!

Van kedvenc légitársasága? Írja meg véleményét itt!