Árpád
-2 °C
9 °C

Kis magyar globalizációellenes tüntetés

2003.09.13. 20:00
Másfélszáz meggyötört arcú idős ember és lángoló tekintetű kamasz képében szombat délután Budapesten járt az antiglobalizáció kísértete, hogy megvívjon a Disznófejű Nagyúrral. Tamás Gáspár Miklós pedig a Világbank kirendeltsége előtt gyújtó hangú szónoklatában a megjelenteknek levezette, hogy a "józan ész lázadást kíván".
"Kísértet járja be a világot - az antiglobalizáció kísértete. Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi világnak minden hatalma - a kormányok és a média, a Világbank és az IMF, jobboldali radikálisok és amerikai rendőrök."

A Kommunista Kiáltvány e parafrázisának ki tudna ellenállni? Én is úgy éreztem, ott a helyem a Világbank budapesti kirendeltsége előtt, ahol egy nemzetközi WTO-ellenes tiltakozónap keretében a magyar antiglobalisták egyesülnek, az egész világ elé tárják céljaikat, "békés életkedvüket és jobb világba vetett hitüket ... utcai tüntetéssel demonstrálják".

Meggyötört arcú öregek, lángoló tekintető kamaszok

"Én is megyek tüntetni" - humorizál egy civilruhás egy egyenruhással a csendes Bajcsy Zsilinszky utcán. Mondjuk nem is ártott volna. A Világbank kirendeltsége előtt fél háromkor vagy 50 ember gyülekezett. Főleg meggyötört arcú öregek, lángoló tekintetű kamaszok, és néhány rolleres, gördeszkás kisalsós, akit a nagyszülőkre bízhattak ezen a szombat délután.

"Főnök! Adjon egy kis lóvét!" - szólít meg egy hajléktalan. Nincs időm mély diskurzusba bonyolódni vele, adakoznak-e a megjelentek, mert a zenekar könnyed pszichedelikus futamokkal megkezdi a békés életkedv demonstrálását.

Képeink a tüntetésről!

Az angolul nem értők kedvéért elmondják, következő számuk lényegében arról szól, hogy hazug, pénzéhes emberek olyan társadalmat építenek, "ami hülyeség". "És most eljátsszuk."

Három órakor a 150 tüntetőn és az ötven úságírón, fotóson és operatőrön még mindig könnyedén áthatolnak a járókelők. A ceremóniamester, Aartner Mária azonban nem vár, megnyitja az első magyar globalizációellenes tüntetést, majd közli, hogy ők valójában barátai a globalizációnak, csupán a profit globalizációja ellen tiltakoznak, ahol a profitisten az úr. De a profit mellett nemet mondanak a WTO-ra, a GATS-ra, az Irak elleni háborúra, a bankvilágot szolgáló IMF-re és Világbankra is.

A többség még alszik

A kissé száraz bevezető után Tamás Gáspár Miklós gyújtó hangú beszéde következett, melyben levezette a megjelenteknek, hogy a "józan ész lázadást kíván".

Képeink a tüntetésről!

A riporter a sokktól nem is tudta betűhíven rögzíteni az elhangzottakat. A lényeget talán így tudnám összefoglalni:

Ki őrült meg? Az itt megjelentek, vagy a világ többi része? - vázolta a tömegnek a dilemmát a filozófus. A mátrix világát felvillantó "többség még alszik" mondatból bátortalanul arra következetettem, hogy a helyes válasz az utóbbi. Erre utalt a marxizmushoz visszatalált filozófus azon vallomása is, hogy őt is megtévesztették már: " De előbb-utóbb mindenkinek kinyílik a szeme. Az enyém is". És köszöni mindazoknak, akik segítettek neki ebben, és ha ma ő segíthet másoknak, akkor már nem élt hiába.

Ennek ellenére a szónokok közül abszolút kedvencem Kálecz Orsolya volt az ATTAC Magyarországtól, aki komplett kis kiáltványt olvasott fel papírból.

Születőben az ellenállás, melynek célja: megdönteni profitisten uralmát - vázolja a helyzetet a fiatal aktivista, ujjával felfelé mutatva, mintha most érkezett volna ókori retorika-óráról. (Néha öklét is emeli, mint egy forradalmár. S mindezt úgy kell elképzelni, mint amikor valaki egy gimnazista színjátszókörben túljátssza a szerepét.)

Disznófejű Nagyúr

"Jelszavakkal, énekekkel tegyük élvezetesebbé felvonulásunkat" - adja ki az utasítást a ceremóniamester, mielőtt elindulnánk a Szociális és Családügyi Minisztérium elé.

"Mi oda már nem megyünk" - mondja a nagypapa a rolleres gyereknek, aki így nem lehetett szemtanúja annak, amint egy 17 év körüli srác arról beszél, hogy a "dolgozók visszaveszik az üzemeket".

Az esemény leghangulatosabb része egyébként a vonulás. A "lehet más a világ" transzparens mögött az eksztatikus tüntetési iskolát követő előéneklők fokozzák a hevületet. Repertoárjuk: "A világunk nem eladó"; "nincs igazság"; "népszavazást akarunk"; "WTO változzon vagy távozzon"; "Hágába Bush-sal" (aki továbbá "menjen a bús picsába"); "Irak végre élni fog, a szabadság győzni fog"; "nem akarunk háborút, nem akarunk megszállást"; és a - pártok felett átívelő - "jenkik haza!" (amit utoljára a hídünnepen volt szerencsém hallani).

Képeink a tüntetésről!

Az élen a Lada Aleko

A demonstráció egyik legzavarbaejtőbb berendezése egy Lada Aleko, tetőcsomagtartóján két hangfal, melyből árad az egykori úttörő- és KISZ-táborok slágerlistája, a hátsó ülésen az ablakban pedig Orsolya olyan átéléssel énekel, hogy attól kezdek félni, mindjárt recsegve összeomlik ez a hazug világ. Egyébként ez Orsolya nagy napja. A minisztérium előtt már a tv2-nek fejtegeti, hogy az ATTAC már kiterjesztette tevékenységét a kapitalizmus bírálatára, nem pusztán a spekulatív pénzügyi tranzakciókat adóztatná meg.

A szociális minisztérium előtt Vajnai Attilától, a Társadalmi Demokráciáért Mozgalom ügyvivőjétől azt is megtudom, valójában a WTO a Disznófejű Nagyúr. Ez a kapitalizmus igazi arca. És nyilvános vitára hívja ki Kökény Mihályt és tárgyalópartnereit, a profitra éhes multikat, akik most a kórházainkra vetettek szemet.

Ügydöntő népszavazással akadályozzuk meg a kórházprivatizációt, mely csak az első a közszolgáltatások privatizációjának sorában - hangzik fel a jelszó.

A mértéktartó Tamás Gáspár Miklóst itt már nem látom, nem úgy, mint Thürmer Gyulát, aki a tömegben elvegyülve kitartóan végigjárja a demonstrációt egészen az amerikai nagykövetségig és a Parlamentig, ahol a tüntetők petíciókat adnak át, az Egyesült Államok külpolitikájában éppúgy rendet vágva, mint a hazai gazdaságpolitikában.

Elegen vagyunk, hogy megmondjuk az igazságot

A Lada Alekóból éppen a "16 tonnát raksz" metálosabb változata szól, amikor megérkezünk az amerikai követség elé.

"Az igazság nem azon múlik, hogy hányan mondják. Az igazság objektív." Éppen elegen vagyunk, hogy megmondjuk a frankót az amerikaiaknak, vezeti be a dolgot az egykori klubvezetőkre emlékeztető ceremóniamester. (Ugyanezt az egyik szónok úgy fejezi ki, hogy ideje egyszer és mindenkorra beintsünk ennek az egész bűnszövetkezetnek.)

Képeink a tüntetésről!

A Parlament felé menet folytatódik a Dinnyés József emlékdélután. A Kossuth tér sarkán a 150 fős sereg némi rendőri segédlettel ékként hatol át egy eskövői csoportosuláson. Az előéneklők hiába buzdítják őket: "A világ ellen lázadunk, csatlakozz te is!" Senki nem mozdul, még a közeli kocsma teraszán csirkecombot és petrezselymes krumplit fogyasztó hajléktalan sem.

A Parlament elé már abban a hangulatban érkezik a társaság, hogy minden politikus sittre való. De a riporter szerencséjére gyorsan közeledik a végkifejlet. Orsolya ragyogva felolvassa a petíciót. Majd elindul a Miniszterelnöki Hivatalba a három tagú "petícióátadó bizottság", a koreográfiának megfelelően a "Lehet más a világ" transzparens mögött.

A ceremóniamester még bejelenti, hogy akinek nem lenne elég, az mehet a Kultiplexbe beszélgetni, majd befejezésül megkéri a kitartó demonstrálókat: "Köszöntsük a mi tüntetésünket!" Így kicsit ünneplik magukat, majd lassan szedelőzködni kezdenek.