Felhajtás a főhajtás körül

A néma zarándoklat számunkra nem indokolta az egy négyzetméterre jutó ötven rendőrt

"Teo Szeged" ott állt a riporter előtt, és éppen a Bástya Áruház melletti napszemüvegárusnál tartott próbát. Naptól való félelme miatt lemaradt az ugyanolyan pólókban feszítő csoporttól, amely erőltett menetben haladt a Bazilika alig látszó tornyai felé az esztergomi belvárosból. A mellékutcákból csak ritkásan szállingózott a nép, néhányan az út mellett lapozgatták a freskójelenettel eladhatóvá tett füzetet, a többiek pedig az ünnepség központi területére igyekeztek. A néma zarándoklat számunkra nem indokolta az egy négyzetméterre jutó ötven rendőrt, de tudvalevő, hogy minden normális akciófilmben akkor lopják el a Nagy Gyémántot, amikor senki sem számít rá.

Ezt a Frei-magasságokból idecsöppent gondolatmenetet azonban vágjuk el, praktikusabb azzal kezdeni, hogy a kormány kérése ellenére, a vasutasok nem pihentek szerdán, és ezért a riporter már hajnalban lecsekkolhatta a fülkében, hogy az Új Ember mit tesz ki a címlapjára uborkaszezonban.

Minden túl nagy

A Bazilika túl nagy ahhoz, hogy közelről egészalakos fotót tudjunk róla készíteni, a Bazilika előtti tér pedig ahhoz túl nagy, hogy ötezer ember a tömeg benyomását keltse. Kilenc órakor tehát nem látszottak beigazolódni az előzetes várakozások, miszerint akár tizenötezer ember is megszállhatja a királyi várost a Nagyboldogasszony-napi szertartáson, ami a millenniumi év rendezvénysorozatnak befejező ünnepsége is egyben. Az Index interjúi alapján nem lehetett általánosítani a formálódó közönség lakhelyét: nyíregyházaiakkal beszéltünk a vonaton, tataiakkal a belvárosban, és délolaszokkal is beszélhettünk volna, ha tudunk olaszul.

A koronát nem láttuk

Megérkezett a Szent Korona Esztergomba Hajnali négy órakor futott ki a Budapest nevű hajó, amely Esztergomba szállította a Szent Koronát, hogy több ezer ember megnézze a bazilikában. A hajó a Parlament előtt felépített ideiglenes kikötőből indult útjára, ahova néhány méteren keresztül egy páncélozott járművel szállították. Fiatalok, idősek, fővárosiak és vidékiek egyaránt kíváncsiak az ereklyére. A Szent Korona háromnegyed tizenkettőtől negyed négyig volt látható a bazilikában. Bővebben

- Halálpontosan érkezett, mint a déli harangszó - tudjuk meg Szűcs Istvántól, hogy a Korona nem késett. Szűcs István a Dunára néző egyik domboldalában figyelte a koronát szállító hajót: mikor jön, és így ő mikor induljon fotózni. Nyeglén elismeri, hogy könnyű dolga volt kiszúrni a hajót, lévén a folyót teljes sávjában lezárták, a horvát hajóskapitányok meg délelőtt nem dolgoznak. A riporter Szűcs Istvánnal a Korona szárazföldi útvonalának egyik kiszögelésében várja a konvojt, amelyet lassan lépegető huszárlegények, és gyorsan reagáló politikusok soraként képzelt el. Ehelyett motoros rendőrök, mikrobuszok, fekete, sötétített üvegű autók zúgnak el, valamint negyven huszár. Ügetésben. Ekkor vált világossá, hogy itt élő ember az út mellől nem láthatja a koronát. A felismerés némi tanácstalanságot okozott a kordon mögött várakozóknak, de a világ talán legnagyobb magyar zászlaját cipelő budaörsi családapa megoldotta a helyzetet, és indulj-t mutatott a zászlórúddal.

Kordonok közt

Tulajdonképpen a tér egyetlen pontjáról sem látni a híres emberek bevonulását

Tulajdonképpen a tér egyetlen pontjáról sem látni a híres emberek bevonulását a Bazilikába, pláne nem a Koronáét, amely - nem pihenő oknyomozásunk után kiderült - egy üvegdobozban van. A nyakak nyújtózkodását, és az ideges lökdösődéseket többen szóvá teszik, és "megnézhettük volna a tévében" mondatokkal bombázzák a bizonytalanabbakat. Ebben a kategóriába azonban kevesen tartoznak: a legtöbben természetesen, lázongás, düh, és szó nélkül várják: hogyan formálja a Mindenható a szerdai délelőttöt. A semmittevést a fiatalabbak a lődörgés mozdulatsoraival oldják fel, bár ebben sincs sok választásuk: a Bazilika előtti kordonos térelválasztás kellőképpen behatárolja a kalandozó akaratot.

Fele-fele

A tömegben legalább annyi a fiatal, mint az idős. Az utóbbiak közül néhányan ernyő alatt az otthonról hozott elemózsiát kenik, rakják, aprítják a réten, néhányan pedig előéneklést tartanak a Paskai bíboros által celebrált ünnepi mise előhangjaként. Rögtönzött közvélemény-kutatásunk szerint fele-fele azoknak az aránya, akik egyházi vagy hazafias okok miatt látogattak ki az ünnepségre, bár rontja az arányt, hogy a csuhában érkezőket nem kérdeztük meg. A Máltai Szeretszolgálat fiatal munkatársai ásványvizes-palackokkal járkálnak körbe-körbe, jobban fogy, mint az esemény prospektusa, de nem kell félni "a kordonon túl áll még egy kamion."

Apró dolgok

Paskai ismét felajánlotta az országot Szűz Máriának Szent István alakja, az államalapítás műve állt a beszédek, események középpontjában a Nagyboldogasszony-napi esztergomi ünnepség során. Az esemény alkalmából a Dunán a királyi városba szállították a Szent Koronát, amely még este visszatér a Parlamentbe. Az ünnepi misét Paskai László celebrálta, aki megismételte a Szűz Máriának tett országfelajánlást. Az érdeklődők a nemzeti ereklyét háromnegyed tizenkettőtől negyed négyig tekinthették meg a bazilikában. Bővebben

Lukovits Milán szerint a Szent Koronának lelke van. A ferences atya egy fa árnyékában ül, mellette a 'gyóntatás' feliratú tábla, oldalán egy lila bársonnyal bevont gyóntatópad. Lukovits atya lassan, érthetően mesél a helyi, időleges gyóntatási szokásokról, például a híveket egyáltalán nem zavarja, hogy minden a plénum előtt zajlik. Gyilkosságot, pedofíliát az ember nem gyón meg hasonló körülmények között, de itt erről szó sincs: "az élet apró dolgaival fordulnak hozzánk", mondja Lukovits atya.

A végére: ez a dzsembori lényegesen tisztább, mint valami május elsejei, vágott virágos lepel alatti virslizabálás.

Az esztergomi Nagyboldogasszony-nap képekben