Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Felfüggesztett fogházbüntetést kapott Bencsik

2004.07.02. 12:42
Letöltendő fogházbüntetés helyett tíz hónapos felfüggesztett szabadságvesztést kapott másodfokon Bencsik András főszerkesztő Mécs Imre megrágalmazásáért. A Magyar Demokrata azt állította, hogy a szabad demokrata politikus 1956-os vallomása alapján ítéltek halálra több forradalmárt.
A Pest Megyei bíróság pénteken meghozott másodfokú ítéletében nem változtatta meg a főszerkesztőre első fokon kirótt fogházbüntetés tíz hónapos időtartamát, de végrehajtását két évre felfüggesztette. A másodrendű vádlott, Bertók László Attila újságíró esetében a másodfokú bíróság helybenhagyta az első fokon kiszabott, nyolc hónapos, két évre felfüggesztett fogházbüntetést. A Pest Megyei Bíróság mindkét vádlottat társtettesként, nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazásban mondta ki bűnösnek.

Azt állították, Mécs vallomása miatt akasztottak fel négy embert

Mécs Imre azért kezdeményezett magánvádas büntetőeljárást a Magyar Demokrata két publicistája ellen, mert a lap 2001. november 15-i számában közölték Mécs 1957-es gyanúsítotti vallomását, és kommentárjukban hozzáfűzték, nem kis részben Mécs Imre vallomása miatt akasztottak fel négy embert.

A Mécs Imre elleni büntetőeljárást az 1956-os forradalomban történtek miatt indították meg a hatóságok államellenes összeesküvés címén. Mécs Imrét 1957 júniusában tartóztatták le, majd halálra ítélték. Mécs Imre kilenc hónapot töltött a siralomházban, amnesztiával szabadult 1963-ban.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság idén januári, első fokú döntésével, a rágalmazás minősített esetének elkövetése miatt tíz hónap letöltendő fogházbüntetésre ítélte Bencsik Andrást. A bíróság felfüggesztett fogházra ítélte Bertók László Attilát, a nyolchavi elzárás végrehajtását két évre függesztették fel.

Az ügy másodfokú, pénteki tárgyalásán Bencsik jogi képviselője többek között arra hivatkozott, hogy Mécsnek közszereplőként nagyobb a tűrési kötelezettsége, emiatt kérte, hogy a bíróság mentse fel Bencsiket a vádak alól. Futó Barnabás szerint Bencsik, mint "jogban járatlan személy" az 1958-as ítéletet elolvasva csak arra a következtetésre juthatott, mint amire Bertók, a kifogásolt cikk szerzője is.

Nem tényközlés, hanem kommentár

Bertók ügyvédje azt kérte, hogy a bírák mellőzzék az ügy mindkét minősítését, és próbára bocsátást indítványozott. Azt is hangsúlyozta, hogy a cikk nem tényközlés, hanem kommentár volt, ugyanis ugyanabban a lapszámban a hivatkozott bírósági dokumentumot is közzétették. Kiemelte, hogy épp a cikk megjelenése után nevezték ki Mécset egy fontos parlamenti bizottság elnökévé, szerinte ez azt bizonyítja, hogy a cikknek nem volt számottevő hatása Mécs karrierjére, valamint azzal sem történt jelentős érdeksérelem, hogy több internetes fórumon Mécs Imrét gyalázó hozzszólások jelentek meg a Demokrata cikke után.

Sosem vallott társaira

Mécs Imre jogi képviselője szerint az első fokon eljáró bíróság helyesen állapította meg a tényeket, és helyesen vonta le a belőlük adódó következtetéseket. Az ügyvéd idézett a korabeli ítéletből, ami az "ellenforradalom támogatójaként" jellemzi Mécset. Ekkor a hallgatóság népes soraiból bekiabált valaki, "figyelmeztetve" a bíróságot arra, hogy ma már forradalomként illik említeni az '56-os eseményeket. A bíróság rendreutasította a bekiabálót, az ügyvéd pedig jelezte, hogy idézetként elhangzó szöveget senkinek sem áll módjában módosítani. A kis közjáték után kitért arra, hogy maga a korabeli ítélet - azaz a Mécsre kiszabott halálos ítélet - cáfolja a Bertók cikkében szereplő állításokat.

Mécs azt állította, hogy sosem vallott a társaira, és azt mondta, az akkori tárgyalások minden lépését ügyvédjeik tanácsára tették, tárgyalástaktikai okokból. Az SZDSZ politikusa rámutatott arra is, hogy az 1956 utáni perek anyagait csak kellő forráskritikával szabad kezelni.

Jogerős ítélet és "randalírozás'"

A másodfokon eljáró bíróság az ítélethirdetés után kifejtette, hogy a fellebbezési indítványokat nem találták alaposnak, az első fokú bíróság helytállóan vizsgálta az 1958-as népbírósági iratokat, és jól állapította meg, hogy Mécs akkori vallomása és vádlottársai kivégzése között nem állt fenn ok-okozati viszony.

Az ítélet szerint helyes volt a Bencsikék által elkövetett bűncselekmény mindkét minősítése, azonban a kiszabott büntetést a másodfokú bíróság részben megváltoztatta, egyrészt azért, mert nem értékelhető súlyosbító körülményként, hogy a vádlottak nem tanúsítottak megbánást, másrészt az idő múlását is enyhítő körülményként kell beszámítani. Így az elsőrendű vádlottra indokolt a szabadságvesztés kiszabása, de a büntetés végrehajtását felfüggesztette a bíróság.

A tárgyalás berekesztése után a mosolygó Bencsiket körülvevő, az ítéletet kisebb győzelemként értékelő hallgatóság még a teremben elénekelte a Himnuszt. A lap főszerkesztőjét egyébként érkezésekor is lelkes vastapssal és "hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok" üdvözléssel fogadta a szép számban összegyűlt, a kis tárgyalóteremből nagyrészt kiszoruló tömeg. A tárgyalás után az előtérben többen már nemtetszésüknek adtak hangot, és kifütyölték a távozó Mécs Imrét. Jó pár keresetlen, gyalázkodó kifejezés is elhangzott, egy ízben Mécs ügyvédje és egy férfi hangos szóváltásba keveredett.

Bencsik András a bíróság folyosóján elképesztőnek, szégyenletesnek nevezte a bírói döntést. A Demokrata főszerkesztője hozzátette: ez elvileg jelentheti azt is, hogy nem írhat, nem szerkeszthet, hiszen a pénteki döntés két évig "ott lóg a feje felett".

Mécs Imre újságíróknak nyilatkozva elmondta, hogy méltányosnak, korrektnek és alaposnak tartja az ítéletet, szerinte más módon nem lehet megállítani a sajtóban egy ideje tapasztalható eldurvulást. Szerinte egy élet megcsúfolása volt a Demokrata cikke, és csak jelenlegi pártpolitikai szerepe miatt támadták ilyen gátlástalanul. Mécs úgy véli, helyesen döntött a bíróság, amikor nem végrehajtandó fogházbüntetést szabott ki Bencsikre, álláspontja szerint a felfüggesztett büntetésnek nagyobb a visszatartó ereje. A botrányos körülményekről csak annyit mondott, hogy a Demokrata által szervezett "randalírozás" csak a bíróság munkáját akadályozta.