'Az élet felülírja a menetrendet'

Nem hogy a Hétköznapi Bölcsességek Könyvét nem látni, a váróterembe zsúfolódott médiamunkások gyűrűjében Csillag Istvánt is csak az öltönyéről és a mikrofonról szúrom ki. "Minden jóban van valami rossz, és minden rosszban van valami jó", mondja váratlanul a miniszter, minden bizonnyal az átadásra váró buszpályaudvar teherbíró képességét tesztelendő. A sajtó felmorajlik, többen a mennyezetre néznek, de nem hiába késett több mint fél évet a nyitás. A puritán betongarázs bírja a megpróbáltatásokat.

Találkozás az időben megérkezéssel

"Sokan sajnáljuk, hogy a leégett a Budapest Sportcsarnok, de e nélkül mégsem lenne most új Arénánk, és nem lenne ez a modern buszpályaudvar sem", helyezi kontextusba előbbi megállapítását Csillag, majd még egy csapást mér az épület statikájára: "Az építkezés mindig rossz, mert zavarja a mindennapokat".

A vakító neonfényű helyiségben azonban csak a fotósok mozognak, amúgy minden áll szilárdan. Jól megépítették a létesítményt, ami a laikus számára egy magasabb betongarázsra emlékeztet. A gazdasági és közlekedési miniszter viszont látja a formák mögött a lényeget, azaz hogy itt valójában a "kultúra, a sport és a szórakozás találkozik, és az, hogy időben megérkezzünk".

Az adófizetők pénzéből

A főpolgármester a "civilizált város egyenlő civilizált tömegközlekedés" mottóval csatlakozik a Csillag-féle terhelési vizsgálathoz. Ezt követően azonban bátran leszakad a miniszter által kijelölt gondolati csapásról. Ő a buszvégállomást inkább "intermodális központként" értelmezi, mivel a buszról itt "könnyen át lehet szállni a metróra, az 1-es villamosra és más tömegközlekedési eszközökre".

A szellemi kaland után Demszky biztos kézzel vezeti vissza hallgatóságát a tényekhez. Megtudjuk, hogy a buszpályaudvar 37 vonal és napi 15-20 ezer utas fogadására alkalmas, és hogy nem fővárosi, hanem állami forrásból épült. "Azaz az adófizetők pénzéből", teszi hozzá, előzékenyen segítve a jobboldali sajtó munkáját.

Látható mozzanatokat a népnek

Senki nem rezzen már össze, mikor a ceremóniamester hölgy "az élet még a menetrendet is felülírja" mondattal utal Kamarás Miklós, az ÁPV Rt. vezérigazgatójának távolmaradására. Bízunk ebben a jóravaló, szürke betonhodályban.

Az élet és a menetrend kapcsolatára hivatkozva a mikrofon felett uralkodó hölgy csak röviden ad szót Pekli Ferenc Volán-vezérigazgatónak. A "fejlődés Magyarország életében is fontos, de még fontosabb, hogy a fejlődésnek látható mozzanatai legyenek" mondat után a fotósokon kitör a hisztéria, de csak azért, mert váratlanul behoznak egy marcipán baseball-ütővel díszített tortát.

A vakuvillogásból végül Gyurcsány Ferenc tör elő. A feje fölé emelt tortán látszik, hogy az ütőt kulcsnak álcázta a vicces cukrász. "Mindenkinek jut torta", jelenti ki a sportminiszter, de ez már senkit nem érdekel, egekben az ingerküszöb. A médiamunkások egykedvűen figyelik a ceremóniamester hölgy hamiskás mosollyal előadott bejelentését, miszerint "figyelem, figyelem, kérjük a salgótarjáni busz vezetőit a 8-as kocsiállásra".

Bonyolult

A salgótarjáni busz a 9-es kocsiálláson vár, Gurcsány Ferenc telepszik a kormányhoz, nyitott ajtókkal indul, majd kis híján keresztülhajt a várótermen. Energikus fékezéssel végül csak a főpolgármestert és a közlekedési minisztert tapasztja az első ablakhoz.

Hiába furakodom azonban fel a járműre, a sportminisztertől annyit tudok meg, hogy neki "nagyon jól megy a vezetés is". Teszünk egy kört a szürke betonépítményben, majd leszállás közben néhány, a filozófiai alapvetéseknél is konkrétabb dologra kérdezek rá. A teljes aréna, hitelkamatokkal együtt 40 milliárd forintba került, ebből egymilliárd a buszpályaudvar, árulja el. A létesítmény azonban nem a Volán, hanem az arénát is működtető társaság tulajdona.

"Hogy mennyiért bérli a Volán" - kérdez vissza Gyurcsány Ferenc. "Ez egy nagyon bonyolult jogi konstrukció", feleli, majd beáll Csillag és Demszky mellé, a "politikusok beszélgetnek" című élőképbe.