Mária
-7 °C
3 °C

Paskai leleplezése, Kézdi-Kovács Zsolt önvallomása

2006.02.02. 20:50
Az Élet és Irodalom pénteken megjelenő száma közli a Paskai László bíboros ügynökmúltjáról szóló dokumentumokat és Kézdi-Kovács Zsolt filmrendező önvallomását beszervezésének körülményeiről. A cikkek szerint egyikük sem írt konkrét jelentéseket, s Paskai Lászlónál egyértelmű, hogy társait mentette.

A Szabó István filmrendező ügynökmúltját leleplező cikk után az Élet és Irodalom pénteken megjelenő száma két másik ismert személynek az állambiztonsági szolgálattal való kapcsolatáról ír. Ungváry Krisztián történész cikke szerint Paskai László bíboros, a katolikus püspöki kar korábbi elnöke 1965 és 1974 között állt kapcsolatban az állambiztonsági hatóságokkal. A másik cikk önleleplezés: Kézdi-Kovács Zsolt, Szabó István kortársa maga írja meg beszervezésének körülményeit.

A listán volt

Péterfalvi: perre lenne szükség

Úgy látszik, hogy amíg az érintettek nem perelnek, minden szó hiábavaló - mondta az újabb nyilvánosságra hozott ügynökügy kapcsán Péterfalvi Attila. Az adatvédelmi biztos szerint az adatok a jogszabályok megkerülésével kerülnek nyilvánosságra.

A cikkek meghaladják azokat a lehetőségeket, amelyeket az adatvédelmi törvény biztosít a kutatók számára. Az újabb írás például csak egy ember anyagát tárja fel, így kétséges, hogy igazi kutatásnak nevezhető-e - mondta. Péterfalvi Attila szerint egy peres eljárásban születendő döntés iránymutató lenne a jövőre nézve.

Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője az MTI-nek azt mondta: a közlés jogszerű, a Paskai Lászlóról szóló cikk írója, a jogszabályok adta lehetőségek keretein belül engedélyt kapott a téma kutatására. Az adatvédelmi törvény azt mondja, akkor lehet közölni az érintett nevét, hogyha az közszereplő és a kor valósághű bemutatáshoz szükség van erre. A közlés ezeknek mind megfelel - tette hozzá. Az ÉS főszerkesztője azt is közölte: nem készül újabb ügynök leleplezésére, de hogy "aztán az élet mit hoz, azt nem lehet tudni".

Az egyházi vezetők ügynöki beszervezéséről 2005 elején került nyilvánosságra számos adat, miután egy külföldi intenetes tárhelyen megjelent az állítólag Antall József miniszterelnöknek átadott ügynök lista. Az Index által elsőként közölt névsorban, amelyben külön fejezet tartalmazta az egyházi beszervezetteket, a püspöki kar hat tagjának neve, köztük Paskai bíborosé is megtalálható volt. A volt Esztergom-budapesti érsek akkor sem cáfolta a híreket. A Stop érdeklődésére csupán annyit mondott: "hagyjuk ezt az egészet, legyen már végre vége", majd megszakította a vonalat.

Az ÉS által most közölt kutatás szerint a "Tanár" nevű ügynök 6-os kartonja továbbra sem került elő, életrajzi adatai azonban teljesen megegyeznek Paskaiéval. Ungváry Krisztián cikkében beszámol arról, hogy az előkerült jelentések szerint az ügynök igyekezett mindenkiről pozitív képet festeni, az állambiztonságiak által használható terhelő adatokat nem közölt senkiről. A történész idézi a 1965-ben megkörnyékezett ügynök tartótisztjének egy jelentését is, amelyben kifogásolja, hogy a "Tanár" túl személytelen, konkrétumok nélküli jelentéseket ad.

Krisztusi irgalmasság

Ungváry Krisztián szerint "a cikk Paskai Lászlóra nézve valójában pozitív. A bíboros, ahogy tudott, helytállt mint beszervezett". A történész az MTI-nek azt mondta: a cikket azért nem később írta meg, mert szerette volna a Szabó- és a Paskai-ügyet szembeállítani, és megmutatni, hogy az ügynökök milyen különböző módon teljesíthetnek elvárásokat. A társait mentő ügynök legendája ez esetben nagyrészt valóság, ellentétben más esetekkel - jegyezte meg.

A történész azt is elmondta, hogy kutatása nem csak egy személy múltjára irányul. Mások ügynökmúltjáról is talált adatokat, ezekről az esetekről külön csak akkor ír, ha azok a történeti kontextusba helyezhetők és a történeti megismerés szempontjából fontosak.

A püspöki kar tavaly március elején az egyházi ügynökökkel kapcsolatban "krisztusi irgalmasságot" kért az érintetteknek. A grémium egyhangúlag elfogadta azt az álláspontot, hogy nem kívánnak ítéletet alkotni azok fölött, akik együttműködtek a titkosrendőrséggel. Az egyházi vezetés akkor azzal indokolta a gyors döntést, hogy szerintük ma már nincs mód a rendszerváltás előtti események teljes körű feltárására.

Majsai Tamás egyházkutató szerint feltételezhető, hogy ezres nagyságrendű lehet a hazai egyházak vezetői és tagjai közül beszervezettek száma. Az egyházak és a titkosszolgálatok kapcsolatának feltárása azonban a történészek szerint is rengeteg nehézséggel és bizonytalansággal jár, mert az iratok jó része megsemmisült, eltűnt vagy még nincs rendszerezve, ezért az érintettek jó részéről sem lehet megállapítani, hogy valójában milyen minőségben jelentettek, vagy hogy jelentettek-e egyáltalán.

"Sosem voltam nagyon bátor"

Kézdi-Kovács Zsolt írásában - amely a szerző szerint még 2002-ben készült - részletesen felidézi, hogy 1957 februárjában a Petőfi színházból vitték el "bőrkabátos alakok" Szabó Istvánnal és (az azóta elhunyt) Kardos Ferenccel együtt a Deák téri rendőr-főkapitányságra.

Két társától elkülönítve, három napig tartották bent. Nem tudta miért vitték el: "semmi rendkívülit nem csináltam a forradalom alatt, nem számítottam arra, hogy egyszer célkeresztbe kerülök. (...) Nem harcoltam, gyáva voltam, jóformán nem vettem részt semmiben" - írta. Huszonegy éves sem volt, rettentően félt és elképzelni sem tudta, hogy nem járhat többé a filmművészeti főiskolára.

"Én sosem voltam nagyon bátor, de itt hiába is lett volna a bátorság. Tudtam azt is, hogy nem lenne erőm sem a veréseket kiállni, sem feladni azt, amit elértem: a főiskolát, a filmrendezőséget" - magyarázta, hogy végül miért írta alá a beszervezési papírt. Fedőnevet ő választott magának: akkoriban írt egy novellát, a főhős neve, Léva Béla jutott hirtelen eszébe.

Egy ideig próbálta az időt húzni, de megfenyegették, s hét-nyolc hónap elteltével elkezdett jelentéseket készíteni. Mint írja, semmire nem emlékszik, de igyekezett kikerülni a konkrétumokat, mindig általánosságban írt a hangulatról és arról, hogy semmi különös politikai megnyilatkozással nem találkozott. Egy évig jelentett, majd az összekötője nem jelentkezett. "Valószínűleg legtöbbünkre csak azért volt szükség, hogy a félelmeket növeljék bennünk, mindenkiben" - találgatta szabadulásának okát.

Kézdi-Kovács Zsolt vallomása valamelyest módosítja azokat a feltételezéseket, hogy Szabó István csak azért rendezhetett már fiatal korában játékfilmet, mert együttműködött a hatóságokkal. Mint ismert, a világhíres rendező 26 évesen, 1964-ben forgathatta le első filmjét, az Álmodozások korát. Kézdi-Kovács Zsolt, aki szintén jelentéseket írt, 34 évesen készítette első filmjét.