Emma
3 °C
10 °C

Fáklyatorna és acsarkodás a Hősök terén

2005.03.20. 22:35
A Humanista Mozgalom vasárnap esti demonstrációján a budapesti Hősök terén mintegy ezer fős tömeg békejelet ábrázoló fáklyás élőképpel hívta fel a figyelmet a háború gonoszságára. Az Index tudósítója közéleti szereplők után kutatva súlyos fagyási és lelki sérüléseket szerzett, de nem adja fel.

Napszemüveg. Ez is olyan fogalom, mint az egészség. Csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha nincs. Ez az állapot a világban nagyon sok helyen nem létezik. Ahol például mindig sötét van, nem kell napszemüveg, ezért nem is olyan fogalom mint az egészség. A második világháború idején még nem volt olyan népszerű a napszemüveg. Béke van és/illetve legyen.

Ellenséged a globális pénztőke
Egészen meglepett, hogy milyen nagy mértékben egyezik gondolkodásom egy közszereplőével, akit Erdőhegyi Brigittának hívnak, és akit egész idő alatt kerestem a Hősök terén, a Békejel Plusz 2005 rendezvényen.

Végül nem kacagtam az eseményt mélyen szántó gondolataival népszerűsítő Erdőhegyi Brigitta arcába, mert nem találtam meg, és nem kérdezthettem meg arról, hogy a popzene a célja a szórakoztatás-e, és amenyiben így van a gyászinduló kivételével minden popzene-e, illetve hogyan sikerült a búcsúkoncert az MTV Szuperbulijában. Ennyit a meghíúsult cselekményről, ami csak félrevitte volna ezt az alapvetően a béke fontosságáról szól riportot.

Erőszakmentes belső világ

A béke nagyon fontos, mert ha nincs béke, háború van. Ezért akkor is legyen béke, amikor béke van. A téren felgyülemlett ezerötszáz ember, ahogy az előzetes kiadott program fogalmaz: kiáll "a békéért és erőszakmentességért mind a külső mind a belső, személyes világunkban".

Nagyon akarták és elérték
Egyszemélyes háborújel vagyok egy ezerfős békejel közelében. Na ezt elég nehéz megélni. Nemcsak elérkezettnek látszott, de el is érkezett az idő, amikor a gimnazista felveheti fehér alapon almazöld csíkos szoknyáját és nyaka köré tekerheti lila batikoid kendőjét, az egymásra kasírozott és fasírozott párhuzamos dimenziók másik rétegében pedig megfeszül a póráz az úricsaj kezében.

Időkalibrált feljegyzéseim tanulsága szerint (17:43) remegő rekeszizommal még ekkortájt is E. Brigittát kerestem, és kijelentettem hogy békességes békesség, miközben könnyed hiphop szólt, a periférikus látómezőmben táncmozdulatot tett egy rendőr, amiből pontosan megállapítható egy esemény lazasági együtthatója. Egy ember átnyújtja isten állásfoglalását a háborúról, de sajnos nincs időm röhögni.

Ne nyomják meg a gombot!

Hippiskedő gimisek extrém sportolónak álcázva hülyéskednek. Biztos tetszenek tudni, még milyen dolgokkal jár az ilyesmi: gólyalábon botorkáló szerencsétlenektől, az idétlen dolgokat pörgetőkön át, a casusbellimód irritáló pálcásokig. Szerencsére a hangszórókból Grandmaster Flash örökzöldjének szájharmonikás reggi feldolgozása szól, így ideiglenesen mozgásképtelenné válok az esztétikai fájdalomtól.

So dry your tears I say
Az események ezen ponton váratlanul felgyorsultak. Az apró színpadról jelet próbálnak adni a békejelbe tömörült humanista gimnazistáknak, hogy gyújtsák meg a fáklyákat. Felmászok a szoborra. Valami ősatya patinás rézlovának patája alól egy csupasz fenék kandikál ki, kár hogy nem sikerül lefotóznom, pedig Szabi büszke lenne rám.

A békejel szerencsére kiváló minőségűre sikerült. Együtt sírunk Kim Dzsong Illel, de ez nem tart sokáig, mert hirtelen nagyon megalázó hangokat hallok. A színpadon, látom, europidok didzseridúznak. Valami Mozart átdolgozást vélek felismerni (nevetőgép on).

A fájdalom birodalma

Önök közül többen azt gondolják, hogy ez már megint mi, és hogy ez a hozzáállás felháborító. Nincsen így, kérem.

Ugyanis abban a pillanatban, hogy megkedődik a békefáklyatorna ('most jobbra, most balra') fagypont alá süllyed a higany (isten állásfoglalása), és szervezetem vészjelzéseire válaszul meleg italok után kutatok a nagy kiterjedésű köztéren. Szomorú meglepetésemre a Kossuth téri gazdatüntetésről ismert hardkor vásáros fószerrel találkozom, akinél perecen kívül semmi sem kapható, viszont szőrmekucsmás-szakállas-bankjegyet-számláló alakja mindenért kárpótol.

Nem volt hiába

Állítólag ötezerért daruról lehet fotózni a tömeglátványosságot. Meg sem próbálom megközelíteni. Majd a BBC-s balfékek, akiket még az elején a gyalogátkelőnél figyeltem meg, amint kétségbeesetten próbáltak valami fontosról és komolyról beszélgetni.

Tíz méterrel lejjebb egy bázison elhagyatott termoszok állnak, ott sem kapni semmit, és ekkor elszabadul a pokol: tudósító a testében fejlődő jégkristályok okozta fájdalmak miatt fennhangon szidalmazza a humanistákat.

Egy pillanatra még sikerül emberi kommunikációt folytatnia egy Exploited pólós kiscsávóval, aki úgy tesz mintha nem tudná mi történik, de a tudósító csak azért sem laza: rögtön ezután ráüvölt egy fáklyával óvatlanul közlekedő részeg tinédzserre, hogy "ha meggyújtasz, megöllek".

Lelézereztetett

Szerencsére ezen a mélyponton kölcsönbiciklijén elővágódik a tömegből Kisgé újságíró, a fiatal budapesti értelmiség egyik oszlopos alakja, aki - szemben a tudósítóval - a világ egyik legkedvesebb embere. "Jönnek a terminátorok és mindenkit lelézereznek" - mondja viccesen, bár sugárzik róla, hogy szándékosan érkezett, hogy felemelje hangját a békéért.

Tudósító ekkor majdnem végső álmából feléledve lerázza magáról a zúzmarát, majd Kisgének köszöntet mondva elhagyja a felháborító demonstráció színhelyét.