A tökéletlenség dicsérete

2002.07.23. 13:24
Nem a japán császár az egyetlen külföldi, aki mosolyog, ha egy szép épületet lát, omladozó vakolattal - derül ki a Studio Metropolitana Kht. által készített felmérésből, mely azt térképezte fel, hogyan vélekednek a külföldiek Budapestről. Az elemzők szerint azért tudnak a külföldiek örülni a málló vakolatnak, mert az valójában nem a lepukkantság jele, hanem színtiszta "história".
A Fővárosi Önkormányzat által létrehozott Studio Metropolitana legalább fél éve Budapesten élő diákokból, üzletemberekből, oktatókból, hozzátartozókból álló csoport kvalitatív, vagyis nem reprezentatív vizsgálatát végezte el.

Packázók és pénzkérő automaták

A megkérdezett külföldiek szerint Budapest minden tökéletlensége ellenére vonzó város, melyet kedves emberek laknak.

A magyarok csak akkor válnak nehezen elviselhetővé - áll a kutatásban -, ha a szolgáltató szektorban, vagy a közigazgatásban, munkájuk végzése közben találkozunk velük. Ilyenkor elfelejtenek mosolyogni, flegmák, lekezelőek és kioktatóak lesznek, sőt packáznak, és folyton "baromságokat" kérdeznek.

A megkérdezettek elmondták, hogy a korrupció is szemet szúrt nekik: egyes rendőrökről azt gondolják, hogy azok nem is közegek, hanem pénzkérő automaták.

"Néha az az érzésem, hogy direkt találnak ki hülyeségeket, csak hogy garantáltan hatszor menjél be hozzájuk, mielőtt elintézik a papírjaidat. Amennyiben rutinos vagy, és már első alkalommal mindent jól töltöttél ki és mindent magaddal vittél, akkor is kiötölnek valami észveszejtő baromságot. Legutóbb arról kértek igazolást, hogy a férjem nem fog tőlem elválni."
(Egy holland nő)

Közbiztonság, tömegközlekedés, autózás

Az összes külföldi határozottan állította, hogy Budapest utcáin biztonságban érzi magát, még éjszaka is, viszont a lakások és az autók veszélyben vannak.

A város tömegközlekedését is jónak értékelik, de úgy látják, egyre ritkábbak a járatok. Nagy a zsúfoltság, nem lehet a járműveken jegyet kapni, az automaták pedig folyamatosan rosszak. Az éjszakai járatok rendszerét is megfelelőnek tartják, míg az agglomerációba közlekedő vonatokat és buszokat keveslik.

Az autósok szerint a dugók még elviselhetők, de már látszik, hogy egyre többen térnek át a buszokról autóra, ami pont ellentétes az ideális folyamattal. Továbbá bosszantó, hogy a parkolóórákból csak 2 órára lehet jegyet vásárolni.

"Itt nincsenek nagy dugók, mint Mexikóvárosban, Tokióban vagy Párizsban. Itt még lehet minőségi életet élni, nem pazarolod naponta feleslegesen az idődet az utazással."
(Egy mexikói vélemény)

Kulturális és éjszakai élet

A kulturális élete igazi nagyvárossá varázsolja Budapestet - állítják a megkérdezett külföldiek. Az egyetlen gondjuk ezzel kapcsolatban, hogy az eseményeken nincsenek idegen nyelvű tájékoztatók.

"Én szerelmes vagyok ebbe a városba. Itt bármit csinálhatsz, rengeteg múzeumba, koncertre, színházba elmehetsz, mert olcsó, olcsóbb mint Franciaországban."
(Egy francia véleménye)

Nagyra értékelik az egyszerű, egyedi stílusú helyeket, "amelyeket ugyan némi hanyag igénytelenség jellemez, de ezáltal közvetlenebbeké válnak itt az emberek". Példaként említették a Rác-kertet, a Pótkulcsot, a Szimpla-kertet, a Kultiplexet, az Eckermannt, a West-Balkánt, a Fonót és a Trafót.

Kelet és nyugat népe

A kutatásból kiderül, hogy azok a külföldiek, akik nem választás alapján, hanem külső körülmények miatt kerültek ide, több kritikával illetik a fővárost.

Érdekes eredmény, hogy a kutatás szerint jobban szeretik Budapestet, akik korábban számos nagyvárosban éltek már, mint akik nem nagy világjárók. A kelet-európai diákoknak nincsen igazán viszonyítási alapjuk, ennek ellenére negatívabb a hozzáállásuk, mint a nyugati országokból érkezőknek. Utóbbiak nagyvonalúbban vélekednek a városról, szabadabban élnek, kevésbé előítéletesek. A dolgozat szerint a kelet-európaiak hajlamosabbak az előítéletekre, feltétel nélkül átveszik az itt lakók félelmeit és sztereotípiáit.

"Sok külföldi másként éli meg azokat a jelenségeket, melyek egy tősgyökeres budapestit zavarnak, bosszantanak" - igazolta végül a tökéletlenség külföldi dicséretét a Studio Metropolitana vezetője, Ongjerth Richárd. "Például a külföldieket nem riasztják a romosabb épületek, mert - látva, hogy azért sok ház megújult - inkább históriai motívumnak tekintik, mintsem a szegénység jelének."