Melinda, Vivien
2 °C
8 °C

Bocsi, mégse vagy varangyosbéka!

2006.06.02. 08:57
A Fővárosi Ítélőtábla jogerős döntése szerint megsértettük Mitnyan György emberi méltóságát. Kétmillió forintot kell fizetnünk, bocsánatkérő közleményt kell megjelentetnünk, és el kell távolítanunk Tóta W. Árpád Javaslat Mitnyan Györgynek című glosszáját.

Másodfokon egy bírósági tárgyalás már végtelenül unalmas. Semmi akció, egy végsőkig letisztult felolvasószínház, ahol nagyon meg kell becsülni minden apró történést.

A Fővárosi Ítélőtábla Feketesas utcai épülete kívülről se szép, de belülről egyenesen olyan, mint egy rendelőintézet. Mintha csak fogorvosra várnánk hajnalok hajnalán.

Nyolc óra harminc perckor aztán megérkezik a bíróság nem tudom hányas számú tanácsa. Három nő, ami az ügyünk szempontjából lehet akár jó is, viszont bokáig érő talárban, ami jelenthet rosszat is.

Az előadó bírónő hosszú felolvasásba kezd, amit egy kicsit lerövidítenék. Tehát Mitnyan György beperelt bennünket, mert szerinte megsértettük emberi méltóságát Tóta W. Javaslat Mitnyan Györgynek című glosszájával. A bíróságtól 2 millió forintot kér, továbbá távolítsuk el a glosszát, és jelentessünk meg egy bocsánatkérő közleményt.

Első fokon a bíróság 850 ezer forintra taksálta a Mitnyan György méltóságán ejtett sebet. A felperes 2 millió forintért, mi pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséért fellebbeztünk. Új eljárást kértünk, mivel az ügy elbírálása szempontjából fontos dokumentumot nem engedtek becsatolni. Ha pedig ez nem menne, akkor is sokalljuk a 850 ezer forintot.

A két ügyvéd persze szóban sem tudott sok újat hozni. De egy igen érdekes dolog azért elhangzott.

"Mivel úgysem kapok még egyszer szót, az alperes pedig úgyis hivatkozni fog arra, hogy egy közszereplőnek többet kell tűrnie, jó előre bebiztosítanám magam, és hivatkoznék a Legfelső Bíróság egy újkeletű eseti döntésére" - vezeti be a témát Mitnyan György ügyvédje. Nem nagyon akartunk hinni a fülünknek, de a közszereplő tűréshatárát megvilágító eseti döntés lényege: a politikusok választási időszakban politikai ellenfeleikkel fogalmazhatnak keményen, nem úgy a politikusokról az egyszerű halandók.

Mégiscsak tud ez az Árpád!

A bíróság negyedórás fejtörés után meghozta döntését, mely szerint Worluknak sikerült kétmillió forintos glosszát írnia.

"Ez nem cenzúra, a bíróság nem cenzor - kezdte indokolását a tanácsvezető bíró. - Mi nem akarunk eltiltani senkit az ilyen cikkek megírásától, az ítéletet nem elrettentésnek szántuk. Bárki azt írhat, amit akar, de ha ilyen erős kifejezéseket használ, fel kell készülnie, hogy meglesznek a jogi következményei. A joggyakorlat sajnos ilyen."

A megalázottság persze nehezen forintosítható, folytatja a bírónő, de a polgári törvénykönyv kártérítési szabályai szerint ennyi a kiszabandó kártérítés. A 850 ezer indokolatlanul alacsony, legalább 7 olyan kifejezés is szerepel benne, ami túlmegy azon a határon, amit közszereplőnek véleménynyilvánításként el kell fogadnia. (Azt már nem tette hozzá a bírónő, hogy az ilyen perekben a joggyakorlatot hazánkban gyakorlatilag e bírói tanács Ítélkezésén alapul.)

Különösen az undort keltő kifejezések forgatták meg a tanács gyomrát, mint például a "hányhatnékom támad", "akkor tényleg visszajön a reggeli".

"Mitnyan Görgynek ezt az egészet fel kellett dolgoznia, utána az emberek elé kellett állnia" - villantja meg empátiáját a bírónő. És igaza van. Rosszak az emberek. Tőlem is megkérdezték, van-e elég zsömlészacskóm, amikor az elsőfokú procedúráról szóló riportomban kipróbáltam, milyen lehetett a felperesnek:

"Nohát akkor nekem lenne egy egészen rövid javaslatom. Ez pedig annyiból áll, hogy Nagy László, ez az undorító fejű, gusztustalan kis varangyosbéka, ez legyen szíves zsömlészacskóval a fején megjelenni mindenféle nyilvános eseményen. Pirosbetűs ünnepeken vághat rá két diszkrét lyukat.

Javaslatom tökéletesen összhangban áll Nagy kezdeményezésével, miszerint a rossz lábú nők csak ne mutogassák a rossz lábukat, a kockáragyúratlan hasú nők meg a hájukat. Indítványomat arra alapozom, hogy Nagy Lászlónak már a csúszómászó-hangzású nevétől is hányhatnékom támad - komolyan, egy regiment kecskebékán kell végigtaposni ahhoz, hogy ilyen iszonyú hangsort halljak -, de ha azt a visszataszító rágcsáló fejét is meglátom, akkor tényleg visszajön a reggeli. Nem is értem, ilyen gusztustalan mocskok hogyan kerülhettek eddig közszemlére.

Nagy Lászlónak tehát, ha zakatol még valami ízlés abban a nyálkás, zsíros, elképesztően állatias ostoba fejében, kötelessége zsömlészacskóban vagy bukósisakban mutatkozni. Rettenetesebb dögkút az ő feje, mint bármilyen rossz női láb. Nem való az emberi szemnek.

Érted már, seggfej?"

Értettem.

De sem Mitnyan György, sem a bíróság nem értette. Az ítélőtábla például egyetértett az elsőfokú ítélet azon részével is, hogy a glossza "nem Mitnyan György javaslatát vette célba", hanem külsejét.

Nem igazán tudom, jogi egyetemeinken miért nem tanítanak logikát. Mi mást venne célba egy glossza, ami arról szól, hogy ha beviszünk az emberi együttélésbe olyasmit, hogy "vegyél hosszú szoknyát, mert olyan a lábad, hogy a látványától megsemmisül a libidóm", akkor egyetlen icipici logikai lépéssel eljutunk odáig, hogy "húzzál a fejedre zsömlészacskót, mert elhányom magam, ha rád nézek"? (Talán mégsem ártott volna, ha a megfontolandó dolgok közé bekerül a dress-code melléklete, ami nélkül ez az egész nem is érthető.)

Jogerős olvasási útmutató

De drága olvasó, ne hidd, hogy a bíróságot az irodalom sem érdekli! Bizonyítékul minden kommentár nélkül idemásolom a "meggyőző és nagyon szép stílusban írt" ítélet szatíraelméleti részét:

"Önmagában elfogadható az az alperesi hivatkozás, hogy a szatíra műfaját tekintve olyan visszásságokat kigúnyoló irodalmi műfaj, amely a tárgyát - így akár személyt, akár megszemélyesített eszmét vagy emberi fonákságot - a végsőkig kiélezett gúnnyal, sőt bizonyos keretek között, felfokozottan komikus torzítással is tükrözheti. A műfaji meghatározásban tehát kiemelt hangsúlyt kap a gúny, a csúfolódás. Az is kétségtelen, hogy a gúny egy rossznak minősített jelenség leleplezésének eszköze, az érintett személy viselkedését, nézeteit, jellemét, tulajdonságait is minősíti és bírálja. Nemcsak a testet, hanem a személyiséget is nevetség tárgyává teszi. Nevettetni, mulattatni akar, de jellemzően az emberre és a társadalomra is kíván hatni, formálni törekszik a közfelfogást. Ezért fordul aktuális eseményekhez, visszásságokhoz. Értelemszerűen társadalmi igény is van rá, következésképpen a szatírában megjelenő bírálat kérdése joggal vetődik fel, és értelemszerűen erre a művészi formában történő véleménynyilvánításra is ki kell terjedjen a véleménynyilvánítás szabadságának jog.

Az adott esetben azonban a bíróság megítélése szerint nem erről volt szó."

És Tóta W. glosszájának jogerős olvasatát.

"Alapvetően nem az alperesi előterjesztés témájához kapcsolódóan fogalmazta meg az I. rendű alperes "javaslatát", arra történő reakcióként, azzal szemben, hanem döntően a felperes értékeit illető véleményének adott hangot, durva, lealacsonyító, becsületet és emberi méltóságot sértő módon.

Az a visszásság vagy helytelen magatartás, amelyet az I. rendű alperes a felperes öltözködési javaslatában lát, még nem jogosítja fel, hogy válogatás nélküli becsmérlő jelzőkkel - így undorító fejű, gusztustalan kis varangyosbéka, visszataszító rágcsáló fejű, gusztustalan mocsok, nyálkás, zsíros, elképesztően állatias, ostoba, rettenetesebb dögkút az ő feje, seggfej - kommentálja azt. Ezek a kifejezések a kifogásolt cselekmény súlyát messze meghaladó, ténytartalom nélküli sértegetések, becsmérlő kifejezések, amelyek sértik a felperes személyiségi jogát. A szövegkörnyezetben szereplő - varangyosbéka, csúszómászó, rágcsáló - kifejezések arra engednek következtetni, hogy a felperest az I. rendű alperes állathoz hasonlítja, azzal azonosítja, ami pedig az emberi méltóságot sértő cselekmény."

"This is not the end. It is not even the beginning of the end."

A Társaság a Szabadságokért jogi intuíciója egybeesik az Index riporterének megérzéseivel, tudta meg az Index.hu internetes újság.

A jogvédő szervezet a magyar "jogfejlődésre és a nyilvánosság által gyakorolható ellenőrzésre" tekintettel felajánlotta, az olvasónak már csak néhány százat kell eludnia, és olvashatja az Index necces ügyei című sorzatunk következő darabját, talán egyenesen Strasbourghból.