Októbertől újra lehet fürödni a Dunában

Az idei főpolgármester-választási kampány slágere a zöld. Mind a négy jelölt külön fejezetet szentelt programjában ennek a fejezetnek – az LMP programja (letölthető .pdf-ben) pedig összességében is kifejezetten zöldnek tekinthető. A karakterre leghosszabb környezetvédelmi fejezet Horváth Csabáé, ám ő itt tárgyalja közlekedési koncepcióját is behajtási övezetestül, kerékpárutastul. (Horváth Csaba programja .pdf-ben.)

Szorosan követi őt Tarlós István (programja letölthető .pdf-ben), olyan remek töltelékmondatokkal, hogy „Budapesten olyan környezetvédelmi, környezetgazdálkodási stratégiára van szükség, amely az emberek igényeiből indul ki, és biztosítja a feltételeket az egészséges környezetben való mindennapi élethez, a valódi környezetbiztonsághoz.” Gondolták volna, hogy az „emberközpontú környezetpolitika alapvető célja az, hogy Budapest mindannyiunk lakható, élhető otthona legyen”? Programja tételmondata szerint az „elmúlt húsz évben Budapesten romlott az életminőség, eltűnt az igényesség”. Minderről a jelenlegi városvezetés tehet, mert „szélsőségesen liberális életszemléletet kényszerített az itt lakó emberek számára”.

Tarlóst terjedelemben az LMP jelöltje, Jávor Benedek követi. A hatoldalas programrész hosszát olyan töltelékszövegek növelik, mint hogy a „jól működő zöldfelületek szervesen illeszkednek a város szerkezetébe, ökológiai és rekreációs funkciójuk mellett elválasztó, védelmi, esztétikai és gazdasági szerepet is ellátnak; teret adnak az együttléthez, harmóniájukkal emelik a város esztétikai és turisztikai értékét, hozzájárulnak az ott lakók lelki egészségéhez, jólétéhez és a környező ingatlanok forgalmi értékéhez”.

A hangzatos semmitmondásban így is elmaradnak a legszűkszavúbbtól, a jobbikos Staudt Gábortól (programja .pdf-ben). Zöldprogramjának csúcspontja egyből a nyitómondat, miszerint a "Jobbik szerint a föld és vizeink nem tőke kategória, hanem a haza természetföldrajzi megtestesítője, nemzeti kultúránk hordozója, életterünk, lételemünk és a legjelentősebb lehetőséget hordozó munkahelyteremtő eszközünk”.

Közparkokat, ezeret

A programok formai elemzése után ideje rátérnünk a tartalmi kérdésekre. A négy jelölt programja meglepő azonosságokat mutat. Mindegyikük fő törekvése a meglévő zöldterületek beépítésének megakadályozása, a közparkok növényállományának feljavítása. Tarlós István csak általánosságokban beszél erről programjában – a vízfelületek, parkok, züld udvarok, zöld tetők mennyiségének növelését, fasorok fejlesztését sorolja megoldandó feladatként. Horváth Csaba konkrétan a Népliget felújítását, egy Szent István parki rózsakert és egy városligeti gördeszkás játszótér kialakítását ígéri.

Az LMP és a Jobbik a parkok fenntartására koncentrál. Mindkét párt programjában megemlítik, hogy jelenleg a közparkok fenntartása megosztott hatáskör, amit egységesíteni kellene.

Az MSZP, az LMP és a Jobbik a már meglévő közparkok fenntartásán és fejlesztésén túl új zöldterületeket is létesítene. „Európai viszonylatban Budapest az utolsók között van a zöldterületi mutatójával” – írja Staudt Gábor. Horváth Csaba programjában mindez már számszerűsítve is van, eszerint „Budapest belső kerületeiben átlagosan 4 négyzetméter közcélú zöldfelület jut egy főre, miközben a nemzetközi ajánlás 21 négyzetméter”. Az LMP programjából az is kiderül, hogy elsősorban a lakóterületi és lakásközeli közparkokban van hiány, hiszen „Budapesten az egy főre jutó közcélú zöldterület nagysága 6,2 m², az erdőterületek figyelembevételével ugyanez már 40 m²”.

Horváth Csaba új fasorok és sövények ültetésével, illetve a zöld udvar és „az épületek erkélyein, homlokzatán megjelenő városi kert” programokkal növelné a zöldterületek méretét.

Hasonló elem az LMP programjában is megjelenik, Jávor Benedek a lapos és enyhe hajlású tetők zölddé alakítását, illetve az épületek külső homlokzatának „jól megválasztott növényzettel való befuttatását” támogatná szabályozási és gazdasági eszközökkel. Ezek esztétikai funkciójukon túl a házak energiagazdálkodását is javítanák. A Jobbik ingyen palánta és fű ígéretével szállt be a kertépítő mozgalomba.

Az LMP és a Jobbik programjának közös eleme a vízparti területek revitalizációja, mindkét párt egybefüggő zöldterületet képzel el a pesti Duna-parton, illetve mindkét párt parkosítaná a városi patakok, tavak környékét is. A kiépített patakmedreket ligetes erdősávval övezett patakokká alakítanák. A Duna mindkét párt, sőt Horváth Csaba programja alapján is újra tiszta, kikapcsolódásra, fürdőzésre alkalmas folyóvá válna. Tarlós István programja környezetvédelmi fejezetében a Dunáról mint vízforrásról beszél csak, de a fejlesztési fejezetben azt írja, „foglalkozni kívánunk a Vár és a soroksári Duna-ág újrakomponálásának problémájával”.

Szelektív hallás

A Jobbik arányos és diferenciált szemétdíjjal, a veszélyes hulladékkal szennyezett területek rekultivációjával és a minden fővárosi intézményre kiterjedő szelektív hulladékgyűjtés ígéretével kampányol. Emellett támogatnák a „hulladékszegény technológiák használatát”, illetve az ajtótól ajtóig szelektív hulladékgyűjtés elterjesztését, ami „tudatos magatartást feltételez a polgárok részéről”. A Jobbik szigorú pénzbüntetéssel, akár elzárással büntetné az illegális szemétlerakást.

Az ajtótól ajtóig hulladékgyűjtés Tarlós programjában is szerepel, emellett ő új életstílusra nevelné a budapestieket. „A hulladékcsökkentés ugyanis a vásárlásnál kezdődik. Azaz változtatni kell a vásárlási szokásainkon.”

Az LMP is a hulladék keletkezésénél fogná meg a problémát. Hogy ez pontosan mit jelent, annak megértését ilyen mondatok nehezítik: „Budapesten az egyetlen hulladékhasznosító mű a rákospalotai szemétégető, amely a háztartási hulladék 60%-át képes befogadni, a pusztazámori regionális lerakóba kerül.” Továbbá „a hulladékkezelési rendszer környezettudatosabbá tételének kapcsán azonban számot kell vetni azzal, hogy a lakossági teherviselő képessége és az általános felfogás (szemétért többet nem fizetünk) miatt a hulladékgyűjtésért és -kezelésért felelős Fővárosi Közterület Fenntartó Zrt. (FKF) beszerzéseit már most a főváros és rajta keresztül közvetlenül az adófizető állja, nem pedig a szennyező. Bárminemű további fejlesztéshez tehát meg kell találni a forrásokat akár a szolgáltatón belül, akár azon kívül. Ehhez az FKF tevékenységét át kell világítani, a tevékenységi köröket szét kell választani, ugyanakkor vissza kell hódítani a máshol nyereséges piacokat (ipari fogyasztók)”.

„Kialakítjuk az otthoni szelektív hulladékgyűjtés feltételeit” – tromfol programjában Horváth Csaba, aki arra is gondol, mi legyen a hulladékkal az otthon szelektált hulladékkal. „Megszervezzük a szelektív hulladék elszállítását.”

Szabadon választott gyakorlatok

A kötelezőnek tűnő programelemeken túl az LMP „lehetőleg 24 órában látogatható fővárosi nyilvános WC-hálózat”, a játszóterek közelében gyerekvécék és pelenkázók kialakítását ígérte. A levegő tisztasága miatt fontos erdőterületek kezelését Budapestnél nagyobb, az agglomerációt is magában foglaló egységben képzelik el, mivel ez ügyben a főváros és a környező települések gyakran ellenérdekeltek. A Jobbik ugyancsak az erdők védelmében a „fővárosban és vonzáskörzetében kiadott építések engedélyek” felülvizsgálatát ígéri. Az nem derül ki, hogy a főváros milyen alapon vizsgálhatná felül az agglomerációban kiadott építési engedélyeket.

A Jobbik emellett közmunkával biztosítja, "hogy a vízelvezető rendszerek, valamint az út és a járdaszegélyek mentén eltakarításra kerüljenek a por és a szemét hordalékok”. A szemét hordalékok eltakarításra kerítése mellett a budapestiek tömegeinek a bevonásával mozgalmat szerveznek Budapest kitakarítására.

Tarlós István a fürdővárosi státust kívánja erősíteni, a közparkok állapotán pedig parkosítási programmal és a hajléktalantelepek felszámolásával javítana. „Szükség van a Nemzeti Vízprogrammal szinkronban lévő Fővárosi Vízprogramra” – közli programja első célkitűzéseként. Kérjük, valaki írjon egyet neki.