Hét lufija maradt Horváth Csabának

Jufi, jufi! – örvendezett a pont kétéves Lora, amikor hazatértem riporteri munkámból. Ha tudta volna, hogy közeli Ferenc téri játszótéren (de nem az általa favorizált hintás oldalon) van még hét további piros léggömb, akkor vissza kellett volna rohannunk az MSZP kampány-kitelepülésére.

Délután kettőkor még 10 lufi volt. Az elsőt egy idős hölgy kapta, aki teli ételhordóját cipelve hümmögni kezdett a pultnál: „A Horváth Csabának egy luftballon is elég”. Később még egy távolban játszó gyerek kapott a piros léggömbökből, aztán a rendezvény végeztével nekem is átnyújtott egy jól felfújtat az egyik MSZP-aktivista.

A Horváth Csaba-főpolgármesterjelölt és Pál Tibor ferencvárosi polgármester-jelölt érkezését elsősorban asszonyok készítették elő. Egy lerobbant, piros négyzetekkel díszített Ford kisbuszból gyorsan kirakták a kiállítást, ami négy kihajtható papundeklit jelentett, a tablókon színes és fekete-fehér fotókkal. A kiállítás címe az volt, hogy „200 éves Ferencváros” és látszott rajta, hogy vándorkiállítás, mert a tablók erősen törődöttek, itt-ott horpadtak voltak.

Horváth Csaba gyalog jött a kisebbik mászóka felől. „Visszamegyek, ha valakinek nem jutott volna” - mondta a gyors puszizkodás után, amivel a szocialista hölgyek fogadták. „Kétszer potyázik” – kuncogott egyikük, amikor Horváth tényleg visszament a sor elején álló asszonyhoz. A gúnyolódás persze méltatlan volt, mert vele csak kezet fogott Horváth, így a visszahívás jogos követelésnek tetszett.

Pál Tibor ezalatt levette a nyakkendőjét, mert Horváth nyakkendő nélkül, farmerben érkezett, és nem akarta túlöltözni a két kamera és négy fotós kereszttüzében.

„Ez a ház, amit ott látsz” – magyarázta Pál Tibor, egyszerre mutatva a kiállítás egyik fényképére, és a Ferenc tér egyik frissen felújított épületére, hiszen a kampányrendezvény a vándorkiállítás közös megtekintésével kezdődött. A kivilágított Szabadság hidat ábrázoló kép láttán Horváth halkan viccelt egyet: „Ennek még nincs új neve? A Moszkva teret átneveznék, de biztos a szabadsággal is bajuk van” – és mindenki értette, hogy a Fideszre gondol.

Közben Torzsa Sándor kerületi jelölt saját fotóját ábrázoló szórólapot osztott három járókelőnek. Kétharmaduk elfogadta. Torzsa egyébként látta a lufinak később megörülő Lorát, éppen a kezemben zokogott, amikor csöngetett augusztus végén ajánlószelvényt kérni. Nagyon udvarias volt, élőben szimpatikusabb mint a kampányfotókon. Lufi akkor nem volt.

„Hajrá Csaba!” – érkezett kacsintva egyet a nyolcfős MSZP-s női táborba végre egy férfi aktivista is, nyakában szemüveg, mobil és kulcscsomó, utóbbiak egymásba fűzve. Egy szellő leverte a kiállítás címét jelző táblát, de Torzsa Sándor feliratú matricával hamar visszatették.

Horváth és Pál ismertették az együttműködési szerződést, aminek megkötése a program sarokpontja volt. Ha mindketten nyernek, akkor folytatódik a tömbrekonstrukció, legalábbis pályáznak további pénzekre. Legalább macskakőre cserélnék a betont a házak udvarán, lehetőség szerint egy kis zölddel (nálunk, a Thaly Kálmán utcában már ebben a ciklusban bekövetkezett a csere, fű és bokrok is tenyésznek). A panelfelújítások is folytatódnak, és ha ők ketten nyernek, és évente egy ház önrészének felét átvállalják. A Nehru Park is zöldebb lesz (idén már megszavaztak rá 270 milliót), és a Mester utca a mesterségek utcája lesz, hiszen „ez jól áll majd neki már csak a neve miatt is”. Az átmenő forgalom meg csökken majd a József Attila Lakótelepen.

„Erre most sor fog kerülni” – mondta Horváth, egy zöld tollat tartva a kezében, arra utalva, hogy a fenti ígéreteket tartalmazó szerződést a főbb pontok ismertetése után aláírják Pállal. Így is történt, egymásnak fogták a kék keményfedelű iratcsomagot, asztal nem lévén.

„Igen meggyőző volt” – vélekedtek a szervező asszonyok a program végeztével. Bíznak az MSZP jó szereplésében „a kerületi őskövület baloldali volt mindig” – vélekedtek. A pakolásnál kisebb gondot jelentett, hogy a maradék hét lufival mi legyen. Eddigre Horváth már úton volt Óbudára, ahol az ottani polgármester-jelölttel írt alá hasonló egyezséget, arra az esetre, ha mindketten nyernének.