Orsolya
12 °C
18 °C

Magánpénzek, közerkölcsök

2010.10.19. 14:51
| Módosítva: 2011.01.28. 06:53

A Margit hidat felújító konzorcium nem közfeladatot végez, ezért nem közérdekű adatok a beruházás részletes pénzügyi adatai, döntött a bíróság első fokon az Index által kezdeményezett Margit híd-perben. A döntés szerint a fővárosi önkormányzathoz kellett volna fordulnunk, ha az olvasókat tájékoztatni akarjuk arról, mire megy el 24 milliárd forintnyi közpénz, ami félig-meddig már magánpénzzé transzformálódott.

A bírónak nem kötelessége tudnia, hogy az első kört a fővárosi önkormányzatnál már rég megtettük. Csakhogy az önkormányzat nem rendelkezik a kért adatokkal. A főváros ugyanis olyan szerződést kötött, amelyben elfogadta, hogy a felújításra kiírt pályázaton győztes cég 24 milliárd forintért elvégzi a munkát. Ám hogy ezen a fix összegen belül mennyit költ valójában a cég a rekonstrukcióra, 10 milliárdot vagy akár 25-öt, sose fogja megtudni, mert a szerződés ezt a jogot az önkormányzat számára nem tartalmazza.

Azon lehet vitatkozni, hogy ez a szerződés így rossz vagy sem, a lényegen nem változtat: emberi logika szerint a megbízó megbízóinak, azaz az önkormányzatot megválasztó állampolgárnak alapvető joga lenne tudni, hogyan költik el a pénzét.

Az emberek egy része bízik abban, hogy a kivitelező reális költségen végzi a munkáját. Nagyon sokan azonban nem. Nem segítette a bizalom kialakulását az, hogy a felújítás költségét többször is felbecsülték, és a becslés 13 milliárd forinttól 30 milliárdig szóródott. (A jelenlegi 30 milliárdos összköltség a felújítás 24 milliárdjából, a többmilliárdos tartalékkeretből és a műemléki restauráció szintén milliárdos költségéből áll.) Az sem nyugtatta meg a budapestieket, hogy nemrég kiderült: a kivitelező 4 hónapot csúszik, ráadásul plusz 740 millió forintot követel.

A közerkölcsöket ezért biztosan nem rombolná, ha a fővárosiak tisztán látnának a Margit híddal kapcsolatban. Így tudnák például, hogy hány tonna és milyen minőségű anyagot építettek be, naponta hány ember hány munkaórát dolgozott a hídon (ezek az adatok megvannak a bizonylatokon és a munkanaplókban), milyen részfeladatokra pontosan mennyit költöttek (nem úgy, ahogy a negyedéves részszámlán feltüntetett 1,2 milliárdos „általános tétel” mutatja), ismerni lehetne az alvállalkozók listáját, valamint az alvállalkozói szerződéseket, hogy mire és mennyi pénzre kötötték.

Az adatok nyilvánosságra hozatala nemcsak az állampolgárok érdeke, hanem a fővárosi önkormányzatnak és magának a konzorciumot alkotó három kivitelező cégnek is (a Közgépnek, a Hídépítő utód A-Hídnak és a Strabagnak). Legalábbis akkor, ha nincs mit takargatniuk. De ezt nem is feltételezzük.

A pert, ami egyébként kísérleti jellege miatt próbapernek is nevezhető, azért indítottuk, hogy kiderüljön, hol húzódnak a határok a közpénzek elszámolhatóságában. Az az elmúlt egy-két évben bebizonyosodott, hogy az állam és az önkormányzat bírósági úton elszámoltatható, ám az még nem világos, hogy az általuk közpénzből megbízott magáncég vajon szintén az-e. Bízunk benne, hogy az emberi logika érvényesül a későbbiekben, ezért természetesen másodfokra is továbbvisszük az ügyet.