Kocsis Máté elhatárolódott a kocsisortól

Józsefvárosi rendőrség, Víg utca, újságírókkal és rendőrökkel zsúfolt vadonatúj monitorterem, központi monitorpanel, bal alsó monitor. A térfigyelő kamera a Teleki tér Kun utcai szegletét pásztázza szépen komótosan a párkánytól az utca túloldaláig. Lassan beúszik a képbe egy bazinagy hirdetőoszlop, rajta rikító narancssárga hirdetés: Szavazz Kocsis Mátéra! A teremben levő újságírókat közben megkérik, hogy politikai jellegű kérdéseiket a tájékoztatót tartó Kocsis Máténak az épületen kívül tegyék fel, mert szeretnék fenntartani a pártsemleges rendőrséget.

Motorral érkeztem a felújított józsefvárosi térfigyelőközpont átadójára a Víg utcába. A kapus rendőr elhajtott a bejárattól, de azért megmondta a tutit: egy sarokkal arrébb, a Déri Miksa - Rákóczi tér sarkán nyugodtan leparkolhatok. Enyhe gyomorremegéssel hagytam ott a motort a parkolóban, loptak már el párat tőlem.

Motor nélkül akadálytalanul hatolhattam be a rendőrségi épület belsejében elhelyezett monitorterembe, ahol Kocsis Máté polgármester, és Pintér Sándor véletlenül éppen az önkormányzati választás hajrájában, de szigorúan pártsemlegesen átadta a 300 millió forintból felújított térfigyelő központot.

De ne vágjunk az események elébe. Érkeztemkor csak a szolgálatban levő húsz rendőr nézte maga előtt a monitort, valamint ugyanennyi sajtómunkás zsizsegett a szobában. A belügyminiszter és a polgármester még sehol. Gondoltam, tesztelem is egyből a rendszert: megkértem az egyik rendőrt, hogy nézzünk már rá a motoromra, ha lehet.

A főtörzs egy perc alatt belőtte a Yamahát, majd megnyugtatott:

Majd szólunk, ha elviszik.

A régi, jó rendőrhumor. A gyomromból teljesen elmúlt a remegés. Néhány perc múlva megszólalt újra a főtörzs, de már máshoz címezte a szavait:

Főnök, jönnek! Most szállnak be a kocsiba!

Bekukucskáltam hozzá, és tényleg: a Baross utcai monitoron jól látszott, amint a polgármester és a belügyminiszter éppen beült egy nagy fekete autóba. 

Hát ez nagyon izgalmas lesz!

– gondoltam magamban. Szóltam a mellettem toporgó MTI-s kolléganőnek, és megpróbáltuk lekövetni, hogy a fali monitorok melyikén tűnik fel a nagy fekete belügyi Audi.

A bal alsó monitort nézzék!

– szólalt meg a hátunk mögött a főtörzs hangja.

Szemeinket izgatottan a Víg utcát mutató monitorra függesztettük. És! Egyszer csak befordult a sarkon a belügyminiszteri kocsi. Mellettem a kolléganő majdnem elalélt.

Tényleg ott vannak!

A kamera rázoomolt a rendőrség bejáratánál kiszálló politikusokra, akiket nyomban körbevettek a kamerások és a fotósok.

Nem is kellett sokáig várni, amíg a folyosóról felcsendült a jól ismert, nyugodt bariton:

Jó napot kívánok!

Majd bevonult a szobába Pintér Sándor. Nyomában Kocsis Mátéval, aki rögtön bele is vágott: csak a témába vágó kérdéseket intézzük hozzájuk, a többit kint. Az értetlenkedést Pintér Sándor oszlatta el: szeretnék fenntartani a pártsemleges rendőrséget.

Ha máshogy nem

– gondoltam magamban.

Pintér felelevenítette, hogy 1998-ban az első magyarországi térfigyelő kamerarendszert pont itt, a VIII. kerületben építették ki. Akkoriban még „működött” a Rákóczi tér, megvolt a kocsisor. Ma már nincs.

Kocsis Máté egy parádriposzttal vette át a szót a belügyminisztertől:

Már az elején szeretném tisztázni, hogy semmilyen rokoni kapcsolatban nem állok a kocsisorral!

Bumm, ökölcsapás az agynak. (Ezúton kezdeményezem az Index szerkesztőségében, hogy a szóviccmellényt egy hétre szervezzük ki Kocsis Máténak.) Kocsis a pártsemlegesség jegyében ismertette, hogy a kerület 220 milliót kapott a kormánytól a kamerarendszer felújítására, amit az önkormányzat még megfejelt 73 millióval. Így jöhetett létre az ország legnagyobb kamerafejlesztése:

• 115 elavult kamera helyett 115 új, korszerű kamera
• valamint még plusz 65 új, korszerű kamera.

Ezek a kamerák már mindent fognak látni, ugyanis a rendszer elérte a száz százalékos lefedettséget. Sőt a szürkületben is éles képet látnak majd a rendőrök. Az októberi tesztüzemet hamarosan követi az éles üzemmód, az utcán pedig kibővített járőrszolgálat ugrik a riasztásra, tudtuk meg.

Javult a helyzet, de van még feladat.

– fejezte be szerényen Kocsis Máté a tájékoztatót. Kérdés nem volt. Pintér Sándor megtekintette a monitornál ülő rendőröket, és kedélyesen szóba elegyedett velük.

Milyen nőként itt dolgozni a sok férfi között?

- kérdezte egy rendőrnőtől. 

Nem érzem rosszul magam.

– válaszolta a hölgy.

Úgyhogy

- nyugtázta Pintér a választ, majd sok sikert kívánva az ajtó felé vette az útját. 

Az újságírók is szedelőzködni kezdtek. Még egy rápillantásra megkértem a főtörzset, megvan-e még a motor.

Megvolt.