Bertalan
14 °C
27 °C

Engem nagyon szórakoztat a főpolgármester úr

2015.03.05. 08:11
Szalay-Bobrovniczky Alexandrával, minden idők legfiatalabb főpolgármester-helyettesével Habony Árpádról, a városházi szexizmusról, Tarlós István atyai jóindulatáról, Budapest arculatának ráncfelvarrásáról beszélgettünk.

Mikor kereste meg Tarlós István a feladattal, hogy történt a felkérés?

Négy évet dolgoztam képviselőként a fővárosi közgyűlésben, és már akkor volt egy olyan munkakapcsolat, amire tudtunk építeni. Először tavasszal beszéltünk arról, hogy örülne, ha folytatnánk, de akkor még mint képviselő. Nyár elején merült fel először, hogy az önkormányzati törvény változásával máshogy alakulnak a dolgok, és akkor került először szóba, hogy mit szólnék hozzá, ha én humán helyettesként folytatnám tovább.

És mit szólt ehhez, kapott levegőt?

Nagyon váratlanul ért. Szerintem bárkit váratlanul ért volna.

Miért?

Ugyan volt mögöttem négy év tapasztalat, meg jó kapcsolatban voltunk a főpolgármester úrral, de meglepett.

Mivel magyarázta a főpolgármester, hogy önt választotta?

Az egyik az volt, hogy szeretett volna egy fiatalabb hangot a közelében tudni. Van benne annyi önkritika, hogy szereti, ha néha megjelennek körülötte olyan vélemények, amikkel kifejezetten nem tud azonosulni. Nyilván máshogy áll hozzá egy 27 éves ember bizonyos dolgokhoz.

Valóban erről beszélt is nemrég, amikor azt emlegette, hogy a margitszigeti szökőkút zeneválogatásán ön olyan számokat ajánlott, amikkel nehezen tud azonosulni. Melyik együttes volt ez?

Sejtettem a lista alapján, amin túltengett a Rolling Stones és Simon and Garfunkel, hogy neki beleszólása van a zenékbe, de nem tudtam, hogy egy irodában ő válogatja ki a számokat. Amiket én ajánlottam neki, nem egészen az én zenei ízlésemet tükrözi, mert nyilván nem Punnany Massifot fogok javasolni a főpolgármester úrnak. 

Akkor mit javasolt?

Volt egy Balkán Fanatik-szám, mert gondoltam, hogy a népzene hátha működik, de az vízképileg nem felelt meg. George Ezra Budapest című számára azt mondta, hogy nem a szíve csücske, de menjen, meg befért egy Michael Bublé-szám is, a Feeling good.

Mit gondol, a politikai kapcsolatai szerepet játszottak abban, hogy Tarlós István önt választotta? 

Én biztos vagyok benne, hogy nem. Erre az az egyszerű válaszom, hogy én 2006 óta dolgozom a fővárosért, akkor vettem részt Tarlós István első kampányában, akkor még a férjemet nem is ismertem.

Arra gondolunk, hogy egyfelől a fiatalítás érthető szempont, de emellett az, hogy a Fidesz-elithez fűzik önt a kapcsolatai, az egy másik, egyáltalán nem elhanyagolható szempont lehetett. Nem próbált meg élni a főpolgármester esetleg ezzel a második lehetőséggel?

Szerintem Tarlós Istvánt azért is szeretik ennyire, mert egy nagyon hiteles figura. Ő nem az a típus, aki odajön hozzám, és megkérdezi, hogy nem tudnék-e valamit elintézni.

Nyilván ez nem megy ennyire direktben, de abban senki nem láthat semmi kivetnivalót, ha megkérdezné, hogy mi a véleménye erről vagy arról önnek, aki akár otthon a vacsora mellett is hozzájuthat fontos információkhoz.

Nem, soha nem volt ilyen.

Ez érdekes. Mennyire ismeri például Habony Árpádot?

Ismerem Árpádot, mint férjemnek (Szalay-Bobrovniczky Kristófnak, a Századvég-csoport egyik vezetőjének – a szerk.) jó ismerősét. 

És kendóedzőtársát...

Nem, nem edzettek együtt, de mondhatom, hogy barátok. Tehát a magánéletből ismerem Habony Árpádot.

Végül is, ha azt nézzük, mégiscsak egyfajta kettős politikai pozícióban van: egyfelől helyi politikus, Budapest főpolgármester-helyettese, másfelől a családban biztos szó esik a nagypolitikai történésekről is, és a két terület néha egymásba is érhet.

Én azért tudom ezt külön megélni, mert én itt vagyok főpolgármester-helyettes, nekem ez a dolgom, és ha hazamegyek, örülök, ha egyáltalán nem kell politikáról beszélni. Persze, van olyan, hogy szóba kerül, akár családi ebéden, akár társaságban, de nekem ez sose okozott különösebb problémát. Én érdeklődve hallgatom, hogy Kristóffal mi történt aznap, vagy ha van valami nagyon érdekes az aznapi politikában, akkor szót ejtünk róla, de nem beszélünk többet a politikáról, mint egy átlagos családban.

És a Századvégtől megkeresik önt, hogy segítsen, ha valamilyen budapesti témát kell feldolgozniuk?

Nem. De nem is tudom, hogy miben tudnék segíteni nekik.

2012-ben még ugyan nem volt főpolgármester-helyettes, de amikor belecsöppentek az abu-dzabi sztoriba, az hogyan zajlott?

Tulajdonképpen friss házasok voltunk, és pusztán azért mentem ki, hogy négy napot ráhúzva az útra legyen egy nászutunk. Előbb nem jött össze. Számomra annak semmi munkavonatkozása nem volt, csak elmentem együtt Kristóffal, ők dolgoztak, én meg utána ottmaradtam vele még négy napot Dubajban és Abu-Dzabiban.

De ez a társaság nem szokott együtt mozogni?

Én nem mozgok velük együtt. Kristóf  biztos, hogy utazott már Árpáddal, az is lehet, hogy volt valami miniszterelnöki delegáció, amin ők együtt voltak, de nem nagyon tudok egyébként ilyesmiről.

Visszatérve a beiktatására, az első téma, ami önnel kapcsolatban előjött, az az volt, hogy a helyettesek közül önnek a legkisebb az illetménye. Kifogásolták is az ellenzék részéről, hogy pont a női helyettes kapja a legkisebb pénzt. Nem érzi ezt méltánytalannak?

Nekem ez semmilyen lelki problémát nem okozott. A főpolgármesternek joga van arra, hogy megállapítsa, kinek mekkora felelősséghez milyen pénz jár. Az egy korrekt dolog, hogy aki a költségvetésért felel, az egy kicsit többet kap, mint aki a humán területekért.

Össze lehet ezeket a területeket hasonlítani? Nyilván ugyanannyit dolgoznak, ugyanannyit kellene kapniuk, nem?

Én nem éreztem egy percig sem, hogy ez inkorrekt lenne. Szerintem ez így teljesen rendben van.

Szintén ellenzéki női képviselői részről szokott felmerülni, hogy Tarlós Istvánnak van egy szókimondó, nyers, sőt akár bárdolatlan vagy szexista stílusa. Ön hogy látja ezt?

Nem érzem egyáltalán szexistának. Én nagyon bírom az ő stílusát. Engem rendkívül szórakoztat a főpolgármester úr a maga sajátos humorával. Egyébként Tüttő Katának nem is Tarlós Istvánnal volt baja, hanem egy kerületi polgármester beszólásával. Nyilván én is azt várom el, hogy ne csak nőként kezeljenek, hogy ha van egy olyan pozíció, ami miatt azt gondolom, hogy másként is érdemes rám odafigyelni. Tarlós Istvánról pedig kifejezetten azt gondolom, hogy sokkal tisztelettudóbb, sokkal kedvesebb a nőkkel, mint mások.

Azért át lehet esni a ló túloldalára is. Hallottuk újságíró kolléganőtől például, hogy zavaróan atyáskodó volt vele szemben. Önnek milyen arcát mutatja?

Egyrészt van köztünk egy nagyon jó kollegiális, barátibb, partnerségi viszony is, nyilván arra figyelemmel, hogy ő az én főnököm. Emellett meg felém van egy – ez egy kicsit erős szó lesz – atyai, de nem lekezelő értelemben vett atyáskodó kapcsolat is. Ahogy egyébként a kollégákkal mozogni láttam őt, mindenkivel ilyen, nem csak velem. Ő alapvetően egy ilyen habitusú ember. Megkérdezi a kollégáit, hogy vannak, odafigyel arra, hogy kivel mi történik.

Említette az imént azt, hogy négy évig volt fővárosi képviselő. Valahol azt láttam, hogy ezalatt mindössze egyszer szólalt fel. Miért van ez? Nem szeret szerepelni? Vagy nem szeret beszélni?

Nem azt mondom, hogy nem volt bizonyos kérdésekben véleményem, de nem hiszem, hogy csak azért, hogy a hangomat hallassam, hozzá kellett volna egyes témákhoz szólnom.

Viszont azért minden képviselőnek van egy szívügye. Önnek mi volt?

Ez egyik téma a tágan értelmezett városarculat kérdése.

Most milyen Budapest arculata, jó vagy rossz?

Nem rossz, de biztos, hogy lehet rajta javítani.

Ez egy minden kérdésre adható univerzális válasz.

A fő probléma az, hogy nincs egy egységes irány, egy egységes kommunikáció. Én két dolgot értek az alatt, hogy városarculat. Van a klasszikus PR, logóval, szlogenekkel a turistáknak. Itt úgy érzem, nem mennek egy irányba a pénzek, a gondolatok. Ennek javítása egyszerű koordináció kérdése is. A fővárosnál ez ott ütközik ki, hogy egészen elképesztő épített öröksége van, ide jönnek filmeket forgatni, páratlan a fürdőkultúrája is. Ha valaki megnézi, hogy egy napra hány kulturális program van, akkor nagyon gazdag kínálatot látunk, de ezt nem tudjuk igazán megmutatni. Nem gondolom azt, hogy Prága például jobb, mint Budapest, de a turisták mégis odamennek. Hiányzik, hogy Budapestnek legyen egy mondata a világ felé. A másik fontos feladat a turisztikában, hogy célzottan szólítsuk meg a közönséget. Nőnek a számaink, de fontos, hogy ahhoz a réteghez is szóljunk, amelyik hajlandó igénybe venni a város által kínált minőségi szolgáltatásokat. Jó lenne lendíteni a konferenciaturizmuson is, és nem csak azt az amúgy örömteli trendet figyelembe venni, hogy a fiatalok jönnek ide 3 napra bulizni. Van egy olyan városunk, ami nagyon jól működik, de nem tudjuk megmutatni igazából.

Tegyük fel, hogy egy külföldi rokon vagyok. Mit mutatna meg nekem?

Az egyik a fürdők. De ott az a probléma, hogy kevés az angol nyelvű tájékoztatás, és ez nem csak anyagi kérdés. Amikor azt mondjuk, hogy mi a fürdőkultúránkra vagyunk büszkék, akkor meg kell adni azt a szolgáltatást mellé, amivel valóban el tudjuk adni.

Rendben, délelőtt megfürödtem.

Biztos megmutatnám a kisföldalattit. Ezt se reklámozzuk eléggé, egy metróként kezeljük, pedig egy egészen elképesztően gyönyörű vonal. Valószínűleg az Állatkertet is mondanám. És estére valószínűleg elküldeném vacsorázni, és utána színházba, van például angol nyelvű színházunk. Szerintem a gasztronómia az a terület Budapesten, amiben még nagyon sok lehetőség van. Három Michelin-csillagos éttermünk van, jövőre idejön a Bocuse D'Or európai döntője, ami a gasztronómiában az olimpia, de nagy a fejlődés lejjebb is, egészen a street foodig. Kezd kialakulni az a réteg, amelyiknek erre igénye van.

Foglalkozott korábban is városmarketinggel, tanult róla, vagy tervezi esetleg, hogy fejleszti az elméleti tudását?

Amellett, hogy az államvizsgáimat a jogon is le kell tennem, nehéz lenne.

Igen, a napokban volt újsághír, hogy még nincs diplomája.

Most ott tartok, hogy megvan az összes vizsgám, megvan a két nyelvvizsga, a diplomamunka, el is kezdtem letenni az államvizsgákat, de két és fél éve megszületett a kislányom, a realitás pedig kicsit más lett, mint ahogy gondoltam, hogy majd zsonglőrködök a gyerek mellett. Tehát szeretném ezt befejezni, és ha megvan, akkor veszek egy levegőt, és majd gondolkodom, hogyan tovább a tanulással. Visszatérve a városarculatra: a PR mellett van egy olyan része is, ami nem a turistáknak, hanem az itt élőknek szól. Ne akadályozó, bürokratikus hivatalként fogják fel a fővárost az emberek, hanem legyen egy szerethető valami, ami ott van az emberek hétköznapjaiban is.

Ott van az eléggé, szerethetően és nem szerethetően is.

Azt gondolom, hogy sokkal nyitottabbnak kell lenni a budapestiek hangjára. Kell egy felületet teremteni, amin keresztül jobban be tudjuk csatornázni a kezdeményezéseket és a véleményeket. Nagyon sok minden van, de azok maguktól vannak. A fővárosnak nem az a feladata, hogy duplikálja ezeket, hanem hogy ezeknek a kezdeményezéseknek teret adjon, hogy meg tudják magukat mutatni.

Itt van például az Erzsébet téri óriáskerék. Ha jól tudom, hosszabb távú közterület-használatról tárgyalnak az üzemeltetővel, Gerendai Károllyal, aki akár meg is vásárolná a kereket, ha nem csak egy-egy nyárra maradhatna.

Igen, erről folyik tárgyalás.

És mi lesz?

Én imádtam az óriáskereket, szerintem jól működik, a budapestiek is szerették, a turisták is szerették.

Akkor el is könyvelhetjük, hogy marad.

Azért ilyen következtetéseket ebből nem vonnék le, mert nem az én hatásköröm ezt eldönteni, de az tény, hogy én szerettem.

Hatásköre viszont az oktatás. Milyen viszonyban van a Klikkel?

Nagyon lecsökkent az a mozgástér, ami a fővárosnak maradt az oktatásban. Szakmai feladatunk már nem igazán maradt. De itt van például az Iskolakapun kívüli program, ami egy nagyon jó kezdeményezése a fővárosnak, ami azt jelenti, hogy van egy elkülönített összeg, amit az iskolások felhasználhatnak arra, amik őket segítik kulturálisan. El tudnak menni belőle színházba, kirándulásra, stb.

Hány oktatási jellegű intézménye maradt a fővárosnak?

Két óvodánk van.

Nem furcsa érzés, hogy humán helyettesként tulajdonképpen olyan fantomterületekért felelős, mint az oktatás vagy az egészségügy? Hiszen kórháza sincs már a fővárosnak.

Én már ezzel a kész helyzettel találkoztam. 

Viszont a szociálpolitikában akad tennivaló. Nemrég döntöttek több, a hajléktalanokat érintő kérdésben. Ön hogy viszonyul a hajléktalanokhoz?

Én úgy nézek a hajléktalanokra, mint olyan emberekre, akik kint vannak az utcán. Ha meglátok egyet közülük, az merül fel bennem, hogy hogy kerülhetett ebbe a helyzetbe. Szerintem a főváros ebből a szempontból elég jó munkát végez. A hajléktalanokkal foglalkozó intézmények és az ott dolgozók erőn felül tesznek azért, hogy ezeknek az embereknek méltóbb életkörülményeket teremtsenek.

A vita inkább arról szokott szólni, hogy közterületeken van-e helyük.

A mostani szabályzás arról szól, hogy bizonyos kiemelt közterületeken nem lehetnek. Ezzel maximálisan egyetértek. Számukra is méltatlan egy aluljárót használni vécének. A megoldás, hogy olyan intézményeket tartunk fenn, ahova bemehetnek.

Ha akarnak, persze...

Ha akarnak. Arra senkit nem kényszerítünk, hogy bemenjen.

Az utolsó kérdésben visszakanyarodnék a női témára. El tudja képzelni, hogy Tarlós Istvánt valamikor egy nő válthatja a főpolgármesteri székben?

Persze, miért ne tudnám elképzelni.

Akár önmagát is el tudná képzelni ebben a pozícióban?

Fogalmam sincs. Most ennek nem sok esélyét látom. De ilyen erővel lottót is nyerhetek, nem?