Szörnyek rohangálnak Kőbánya alatt

Nem először rendeznek itt futóversenyt – tudom meg Kanizsár Istvántól, a BBU Szervező Iroda egyik munkatársától, a Halloween Run egyik főszervezőjétől. A februári versenyen a hétkilométeres körnek csak kisebb része tért be a föld alá, a mostani, 3,5 kilométeres pálya viszont alig, 7-800 méternyit bukkan a felszínre, amúgy a Kőbánya alatti pincerendszerben versenyezünk. És ez a futóverseny fénypontja, a főváros alatt húzódó 33 kilométer hosszú alagútrendszer.

Koca futó vagyok, heti négy-öt alkalommal futok az Üröm-környéki dombokon, de soha nem jutna eszembe futóversenyre nevezni. A helyszín viszont meghozza a kedvet, mivel a hétköznapokban egyáltalán nem, vagy csak igen nehezen, szervezett városnéző túrák keretein belül megközelíthető helyen van.

Nyilván van, aki véresen komolyan veszi, de ahogy én látom, a Halloween Run inkább buli, mint a másodpercekért vívott küzdelem. Családok melegítenek a futamra, négytől hatvannégy éves korig jelenik meg mindenféle fizikumú ember, van szálkás versenyző, és joviális apuka is. Ha már a fő téma a Halloween, sokan be is öltöztek, vagy kifestették magukat, én pont három apáca mögött rajtolok, de van itt bohóc, tüllszoknyás boszorkány, és a rémtörténetek szokásos szereplői. (És ne jöjjünk kérem az Amerika-majmolással, a Halloween legalább annyira amerikai ünnep, mint amennyire magyar: semennyire. Az ősi kelta halotti kultusz ünnepe, amelyet később az angolszász országok importáltak.)

A szervezők okosan számítottak is arra, hogy széles korcsoport jön majd, ezért ehhez igazították a kategóriákat. Van ovis futam, egy kilométeres alsós futam és a 3.5 valamint a 10.5 kiloméreres Halloween-kör, utóbbira váltóban, többen is nevezhetünk. A nevezési díj a legkisebbeknek ingyenes, a többi előnevezés pedig 500-tól 6000 forintig terjed, korcsoporttól és versenyszámtól függően, ám valamivel többért a helyszínen is be lehet fizetni. A felnőtt, 10.5 kilométeres táv nevezési díja a helyszínen 8000 forint, ami nem kevés, ám tekintve, hogy egyáltalán nem átlagos pályán rendezik, aminek a biztosítása is nagyobb szakértelmet kíván, elfogadhatóvá válik. És persze a fűtött öltöző a Dreher villában, a frissítők, az időmérésre szolgáló chip, szükség esetén orvosi ellátás, valamint egy póló és érem is beletartozik a szolgáltatásba.

A lebonyolítás példás, ötvenesével engednek minket a pályára, és egy combos emelkedővel kezdünk, ám a hangulat már itt is szépen átjön: töklámpások és mécsesek szegélyezik az utat, helyenként pedig olajos hordókban rakott tűz lobog. Ezek kellenek is, a rajt után pár perccel már sötét van. A pincébe úgy három perccel később érünk le, és a járatok közel sem szűkek, sőt, mivel sokáig raktárnak is használták, egy kisebb teherautónak is el kell férniük benne. A 33 kilométer hosszú rendszer alig tizedét futjuk be, sokszor úgy, hogy egy kettéválasztott járatnak elfutunk a végéig, majd a másik sávon vissza. Emiatt nem lehet folyamatos tempót tartani, megterhelő a sok gyorsítás, lassítás.

A pince hőmérséklete 6-8 fok, de mire beérünk, ez nem tűnik fel, sőt, kijönni a viszonylagos, tíz fokos melegbe szinte zavaró. Odabent mindent elkövettek azért, hogy halloweeni legyen a hangulat, a biztonságunkat horrorfilmek negatív hősei felügyelik, a kivetítőn csontváz zenekar játszik, de akasztott emberek mellett is elfutunk. Sok termet és járatot fényeffektusok töltenek ki, és helyenként zene is szól.

A 10.5 kilométer három kör, ami nem hangzik soknak, de 12 méternyi szintkülönbséget is le kell küzdeni. Gyötrelem ez, de a jó fajtából, a célban csatakos, fáradt emberek várnak, de boldogok, eufória látszik az arcukon, hiszen annak ellenére, hogy csak egy első hely kiadó, a föld alatti futás így is szép teljesítmény. Még megiszom két meleg teát, elbúcsúzom a régi-új ismerősöktől, aztán elindulok haza, mert jön a futás legjobb része: amikor egy zuhany után elnyúlok a kanapén.