Előd
7 °C
16 °C

Szakprofesszor: Kalandorság a mobilgát a Rómain

D  AS20170620003
2017.08.25. 11:30
Nem számoltak súlyának megfelelően egy jelentős kockázati tényezővel a Római-partra tervezett mobilgátnál, állítja a Műszaki Egyetem Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékének vezetője. A gát alatti szivárgás ugyanis kimoshatja a talajt, instabillá téve a védműt, aminek átszakadása esetén az áttörő víz még a védekező személyzetet is elsöpörné. Ezért a professzor egy tájépítésszel és két városszociológussal alternatív megoldást javasol.

„Árvíz idején a megnövekedett szivárgási sebesség miatt a szemcsés talajréteg kimosódása a gát alatt talajtörést okozhat. Ezért a főmeder közvetlen szomszédságában, egy 3,2 km-es nyomvonalon létesített mobilfal olyan emberkísérletnek tekinthető, amelynek 55 ezer érintettjét erről nem kérdezték meg és nem tájékoztatták” – ez áll abban a tanulmányban, amit Koncsos László professzor, Bardóczi Sándor tájépítész, továbbá Tosics Iván és Csanádi Gábor városszociológusok jegyeznek, és amelynek szerkesztője Lányi András író, filozófus. A tanulmányt sajtótájékoztatón mutatták be pénteken.

Üregek a gát alatt

Mint azt Lányi András a tanulmány felvezetőjében írja, Tarlós István főpolgármester felajánlásával éltek, amikor elkészítették a tudományos szakvéleményt. A tanulmány legfontosabb, kockázatelemzési részének egy elismert vízügyi szakprofesszor a szerzője. 

Koncsos professzor szerint a part menti mobilgát esetében a legnagyobb kockázati tényező a hidraulikai talajtörés. Ez a finom talajszemcséknek a nagy szivárgási sebesség által előidézett kimosódását jelenti, amely az alépítmény alatti kiüregelődéshez vezet, magával vonva a mobilgát alépítményének mozgását és stabilitásvesztését.

A mobilgát alatt árvíz idején nagyon erős szivárgás várható. Még a jelenlegi tervek is azzal számolnak, hogy a gát teljes hosszában a Zala folyó vízhozamának megfelelő vízmennyiség szivárog majd át a védett oldalra: ekkora mennyiségű vizet kell majd visszaszivattyúzni a Dunába.

A professzor szerint a római-parti projektet – egész története folyamán – ennek a bizonytalansági és kockázati forrásnak a nem kellő mélységű ismerete lengi körül, és a legutóbbi tervek sem kezelik teljes biztonsággal, ugyanis kiegészítő geotechnikai vizsgálatot tartanak szükségesnek.

Gátszakadáskor mi lesz?

További problémát jelent a professzor szerint, hogy ha bekövetkezik a hidraulikus talajtörés a gát alatt, azt csak akkor lehet észrevenni, amikor már kész a baj. Gátszakadás esetén a víz a magasra feltöltött telkek miatt nem tud oldalirányba elfolyni, ezértt a gát védett oldala mellett futó szervizúton zúdul majd végig.

Ez a jelenség modellezhető. Az úgynevezett sekélyvízi hullám terjedési sebessége a vízmélység növekedésével együtt nő. Az áramlási csatornában kialakuló nagy sebesség – és mélység – elsöpri majd a védekező személyzetet és az eszközeiket. Az is kérdéses, hogy az érintett objektumokból lehetséges lesz-e majd evakuálni az embereket.

v4

A professzor egyúttal megvizsgálta a parttól messzebbi, Nánási út-Királyok útja (nagyjából a mostani nyúlgát) vonalában elhelyezendő gát kockázatait is. Arra jutott, hogy ott a magasabb földfelszín miatt egy, a mobilgátnál jóval alacsonyabb gát (úttesthez csatlakozó betonfal) is elég, jóval kisebb szivárgási kockázattal.

Az út Duna felőli oldalán vezetendő beton mellvédfal 60 és 100 cm között magasságú, aminek tetejére nagyobb árvíz esetén (100 évente átlagosan egyszer) még egy, egy méter magas mobilgátat tennének. Ennek a védműnek jóval olcsóbb a megépítése a professzor szerint, mint a part menti (sokkal mélyebbre alapozott és majdnem 3 méter magas) mobilgátnak.

Fák: a part mentiek értékesebbek

Bardóczi Sándor tájépítész szerint megközelítőleg azonos (500 darab) mennyiségű fát kellene kivágni mind az általuk rossznak tartott part menti mobilgát, mind a fenti, Nánási út–Királyok útján építendő gát esetében. A kivágandó fák összetétele azonban más. 

A Nánási út–Királyok útján zömében a gát oldalából invazív módon nőtt bálványfák, akácok, ezüst- és zöld juharok vannak, amelyek ökológiai szempontból inkább veszélyforrások, semmint értékek, ezért kivágásuk nem nagy kár. Mivel az út nyugati oldalán levő, dendrológiailag értékesebb platánsor a beton mellvédfaltól 14 méterre van (tehát túl a 10 méteres védőtávolságon), ezért azt nem kellene bolygatni.

A parti nyomvonalon viszont egy sokkal természetesebb folyóparti puhafás galériaerdő található, amelynek őshonos, állományalkotó fajai vannak zömében veszélyben. Tehát a két terület zöldfelületi és ökológiai értéke jelentősen eltér: a parti sokkal értékesebb. Erre mutat az is, hogy 2012-ben a Vidékfejlesztési Minisztérium Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztálya a Római-part ártéri erdejét még érdemesnek tartotta a helyi természetvédelmi oltalom alá helyezésre. 

Nyári gátrendszer a hullámtéri ingatlanoknak

A tanulmány javaslatot tesz a parti sétány rendezésére is, árvízálló, kétirányú kerékpárúttal és utcabútorokkal, mobil büfékkel. A hullámtéri ingatlanoknál teljes állapotfelmérést végeznének, a szerkezetileg menthetetleneket a tulajdonossal elbontatnák, a szerkezetileg menthetőeknél pedig ki kellene alakítani az árvízálló megoldást. A lábakra épült épületeknél felszámolnák az utólagos alsószint-beépítéseket vagy a tulajdonost köteleznék arra, hogy építsen ki egyedi árvízvédelmet. 

Az állami és az önkormányzati tulajdonú ingatlanokat alkalmassá tennék és megnyitnák a tömegsport, a közhasználat, az erdei iskolák, a nyári gyerektáborok számára. Azok a hullámtéren belül lakók sem maradnának teljesen védelem nélkül, akiknek a háza nem feltöltésre épült.

A megoldási javaslat nagymértékben támaszkodik a hullámtéri telkeken részben vagy egészben kiépített földgátak (nyárigátak), feltöltések, magaspartok, támfalak, kerítésvonali megoldások rendszerére. Ezeket egyetlen folytonos vonallá kiegészítve a tanulmány készítői felvázoltak egy olyan, a hullámtéri telkek területén belüli, a parttól a lehető legtávolabb húzott nyomvonalat, amelyen belül az épületek jelentős része védetté válna a 850 cm alatti árhullámok esetén. A Dunán levonult legnagyobb árhullám 891 cm volt. Gyakoriságban ez azt jelenti, hogy valahol 25 éves gyakoriságban kell számolni elöntéssel a hullámtéri tulajdonosoknak a telkeik azon részén, ahol értékes épületek találhatóak.

(Borítókép: MTI/Kovács Tamás)