Túlhajtott, idegileg kimerült sofőrök esnek egymásnak a BKV-nál

Egy korábbi konfliktus vezetett szombaton odáig, hogy két trolibusz vezetője egymásnak menjen a 70-es troli fordulójánál a végállomáson. Az egyikük elővett egy viperát, mire a másik kést rántott. Én meg nagy hirtelen azt sem tudom, melyik kérdéssel kezdjem, úgy jönnek gyors egymás utánban.

De kezdjük a történetet ott, hogy Budapesten BKV-sofőrnek lenni nemhogy nem egy életbiztosítás, de szinte egyenes út a halálba. Naszályi Gábor, az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnöke szerint ma nem nagyon találni olyan, az ötvenes éveiben járó sofőrt a közlekedési vállalatnál, aki ne szedne napi szinten vérnyomáscsökkentőt, és ne küzdene valamilyen szövődménnyel. A sofőrök túlhajszoltak, a közlekedési vállalat pedig nemhogy igyekezne a munkatársait érő stresszt csökkenteni, a körülményeken javítani, hanem egyre jobban hajtja őket.

Lássuk, mi a fő stresszforrás. Ehhez kedden elballagtam a helyszínre, az Erzsébet királyné útja végén, az aluljáró mögötti buszfordulóba.

Éppen három troli állt bent, és a sofőrök, bár nyitottak voltak a kérdéseimre, de a szombati eseményről konkrétan nem tudtak többet, mint amit innen-onnan hallani. A konfliktus már előző nap kezdődött, a két férfi a parkolás miatt veszett össze, ami másnap a késes-viperás jelenetbe torkollott. Hogy nem lett súlyosabb a helyzet, az annak köszönhető, hogy kihívták a rendőrséget, akik előállították a két férfit, akiket hétfőn a BKV azonnal kirúgott.

Az egyik férfiről az a hír járja, hogy agresszív típus. A VEKE Facebook-oldalán egy kommentelő azt írta róla, hogy régebben börtönőr volt. Ehhez a helyszínen a beszélgetőtársam azt tette hozzá, hogy a másik férfi viszont egy idősebb, cingár férfi, de persze ezek egyike sem magyarázat arra, hogy

Amikor a végállomáson felvetettem a sofőröknek, hogy vajon az alapfelszereléshez tartoznak-e ezek a tárgyak, érdekes módon nem kioktatást kaptam, hanem valami mást. A sofőrök ugyanis egyáltalán nem érzik túlzónak az erőszakkal kapcsolatos kontextust, bár akivel beszélgettem, azt mondta, őneki azért nincs rá szüksége, mert balhénál elég, ha csak feláll. Ahogy végigmértem, valóban nem tűnt olyannak, akibe szívesen belekötnék.

Kötekedő alakból viszont egyre több van, főleg, amióta a BKV bevezette az elsőajtós felszállást. Azóta Naszályi szerint nem naponta, hanem fordulónként találkoznak a sofőrök konfliktussal. Naszályi tudja, hogy miről beszél, hiszen egykor maga is buszvezető volt, és beszélgetésünkkor megemlítette, hogy egyszer őt is megcsapta egy utas, aki, mire Naszályi kikászálódott a vezetőülésből, már árkon-bokron túljárt.

És persze az sem segíti a sofőröket, hogy a BKV vállalati szabályzata szerint minden az utasért van, ami persze kívülről nézve teljesen természetes, de a sofőrök eszköztelennek érzik magukat, és hát mi, utasok sem vagyunk egyformák.

Persze a BKV munkatársai sem egyformák, hanem pont ugyanolyan megosztottak, mint a társadalom. Vannak heves vérmérsékletűek és kevésbé befeszülősek. Így egymással is előfordulnak konfliktusok, amiből az utas annyit lát, hogy a BKV-sok kiengedik egymást, meg integetnek egymásnak, de helyi konfliktusok itt is előfordulhatnak, akárcsak más munkakörben. Ha például az egyik úgy áll meg, hogy a másik nem fér el, és ezt a napi feszkóban nem tudják kezelni.

Az sem segíti a feszültségoldást, hogy feszített a menetrend, olykor a sofőröknek arra sincs idejük, hogy WC-re menjenek. Beszélgetőpartnerem például, miközben gyorsan megivott egy kávét, a cigarettáját már végig sem tudta szívni, mert indulnia kellett.

A nappali menetrend és az éjszakai között is rengeteg a különbség. Nagy szar a beosztás, mondta beszélgetőpartnerem, aki szerint miközben olyan is van, hogy hosszú perceket kénytelenek tétlenül várni, máskor szinte egymásba érnek az induló járatok. Szerinte a BKV szervezéssel jobban is megoldhatná a problémákat, de a cég teljesen rugalmatlan. A rugalmatlanság abban is megnyilvánul, hogy a szakszervezet "rekreációs" kérésére a vállalat válasza az volt, hogy erre addig egy fillért sem óhajt költeni, amíg a törvény erre nem kötelezi őt. Holott a BKV-nak egészen biztosan megérné, ha kipihentebbek lennének a sofőrök. Ebből mi, utasok, is többet profitálhatnánk.

A BKV azonban nemcsak pénz-, hanem létszámhiánnyal is küzd. Nincs elég sofőr, a fiatalok már nem akarnak buszsofőrök lenni, akinek meg mégis az eszébe jut, inkább elmegy az országból a sokkal jobb fizetés miatt. Ma a BKV-nál egy kezdő sofőr bruttó 350 ezer forintot keres, de az évekkel, rengeteg pihenőnap feláldozásával akár 600-650 ezer bruttót is megkereshet, ez azonban még mindig csak töredéke a kinti fizetéseknek.

Naszályi szerint mindehhez embertelen körülmények járulnak. A kormány eltörölte a korkedvezményes nyugdíjat, és bár a szakszervezetnek pontos statisztikája nincs róla, de Naszályi szerint a munka annyira felőrli a szervezetet, hogy a sofőrök 10-15 év után egyszerűen kifulladnak. Ezért van szerinte az, hogy a BKV gyakorlatilag ma már akárkit felvesz, akinek jogosítványa van, legyen az akár 60 éves ember is.

Kérdés, mindez hova vezet.

Kérdéseinkkel megkerestük a BKV-t és a rendőrséget is. A közlekedési vállalat megismételte a hétfői közleményét, amely szerint „a szombat délutáni incidens során személyi sérülés nem történt, és a két érintett munkavállaló az eset óta nem dolgozott, munkaviszonyuk társaságunknál a tegnapi nappal megszűnt. A volt munkavállalók viselkedése összeegyeztethetetlen volt Társaságunk belső szabályzatával, valamint a közösségi közlekedés kultúrájával, így felelős vállalatként a BKV Zrt. kezdeményezte a munkaviszony megszüntetését.”

A rendőrség válaszára várunk.

(Borítókép: Trolibusz végállomás az Erzsébet Királyné útjánál - fotó: Bohus Péter / Index)