Felesleges irtani a galambokat

2008.06.11. 12:41
A kampányszerű galambirtások és gyérítések eddig rossz eredményeket hoztak: volt város, ahol a sólymok az ölebeket is felkapkodták a korzóról, máshol cekkeres öreg nénik vették el a bérvadászok kedvét a lövöldözéstől.

Bár a fővárosi kabinet kedden határozott arról, hogy Budapest felkéri a Magyar Madártani Egyesületet a város galambállomány felmérésére és az elszaporodásuk megakadályozására, a szervezetet nem keresték meg az ügyben, mondta Orbán Zoltán, az egyesület igazgató-helyettese.

Orbán Zoltán szerint a problémára korábban kellett volna odafigyelni. A galambok már megtelepedtek, a lakosság nélkül nem lehet kezelni az ügyet. Véleménye szerint először fel kell mérni a fővárosi galambállomány nagyságát, mennyi madár van a különböző városrészekben, hol okozzák a legnagyobb bajt, majd ezután lakossági kampányt kell indítani. Addig ugyanis amíg a galambokat etetik, a szerves hulladékot úgy kezelik, hogy a madarak hozzáférhessenek, kár bármilyen gyérítést vagy irtást kezdeményezni.

Hol vannak éjszaka a galambok?

A galambok éjszaka ugyanott, ugyanazon a közterületen vannak, mint napközben. Épületek párkányain alszanak, a járókelők alig láthatják őket. Alvás közben potyogtatnak, akár tízszer is, ha pedig azt vesszük alapul, hogy például a Blaha Lujza tér környékén több száz, akár ezer példány is lakik, akkor könnyen kiszámolható, hogy a naponta több kiló guanót termelnek.

Szakértők szerint hiába irtanak ki egy területről bármennyi galambot, ha az életfeltételek továbbra is adottak, akkor a térségben hamarosan újra megtelepednek a madarak. Ha viszont az okokat megszüntetik, akkor a szárnyasokat is könnyebb elüldözni.

A fővárosi galambprobléma 20-30 évvel ezelőtt kezdődött, a madaraknak a gabonafeldolgozók, hulladéktelepek bő éléstárat jelentettek, a lakótelepek magas épületei pedig kiváló szálláshelyet adtak. Az egyetlen fellelhető becslés szerint a kilencvenes évek elején félmillió galamb volt Magyarországon. Egyes szakértők megkérdőjelezik ezt a számot, mondván, hogy csak Budapesten megközelíti a galambok száma a 400-500 ezret.

Galambirtásra eddig Körmend önkormányzata írt ki pályázatot, a város több pontján lőállásokból vadászok lövöldöztek a szárnyasokra. Az eredményről nincs adat. Galambokkal foglalkozók szerint egy nagyobb vidéki városban is nekiláttak volna a fegyvere irtáshoz, ám a légpuskás akciót a felháborodott cekkeres öreg nénik végül megakadályozták.

Londonban etetési tilalommal, Németországban vándorsólymok telepítésével próbálják kezelni a problémát. A sólymok egy Budapest méretű városban nem jelentenek megoldást. Ráadásul egyes hírek szerint a hasonló módszert bevezető észak-amerikai városokban hamar megbánták a lépést, mert a ragadozó madarak nemcsak a galambokra, hanem a korzón sétálgató hölgyek csivaváira is le-lecsaptak.

Orbán Zoltán szerint a méreg kihelyezése, ha egyáltalán szükség lesz rá, nagyon nagy odafigyelést és szervezést kíván, nehogy más állatokban, vagy akár emberekben kárt okozzanak. Jobb megoldásnak találja a házak felújításakor védőhálók, vagy úgynevezett beülőtüskék elhelyezését, padlások lezárását.

Egyéni védekezési módok, ha a galamb beköltözik az erkélyre

Kitömött ragadozó madár elhelyezése (hátrány: a galamb hamar megszokja)
Ultrahangos riasztó, ragadozó madárhang magnóról (a galamb hamar rájön, hogy trükk, és gyakorlatilag kineveti)
Színes rongyok, lebegő szalagok (szinte semmit nem érnek)
Méreg (nem ajánlott, számos problémát okoz és nem oldja meg a helyzetet)
Védőhálók, beülőtüskék a mellvéden (ha jól helyezik el, hatékony)
Rácsozás, beüvegezés (ronda, de működik)