Kádár hűlt helye az 'Ezüst Nyílon'

2004.04.03. 20:29
Főtitkárok, elnökök, uralkodók vasutazásai hangszigetelt különvonatokon, zárt telefonhálózattal, világvevő rádióval, lángossal és körömpörkölttel. Szigorúan ellenőrzött kormányszerelvények divatbemutatóval egybekötött hétvégéje a Magyar Vasúttörténeti Parkban.
Hargita, Ezüst Nyíl, Árpád és Nohab - kezdő és haladó vasútrajongók minden valószínűség szerint összedörzsölték kormos kezüket, amikor hírét vették a "Füsti" (ahogy a beavatottak a Magyar Vasúttörténeti Parkot becézik) vonatparádéjénak.

Rákosi kísért a Hargitán

A Hargita
A Hargita motorvonat
Klikk a képre!
1944-ben gyártott a Ganz gyár három négyrészes dízel motorvonatot a Magyar Államvasutak megrendelésére a Budapest-Sepsiszentgyörgy vonalra. A háború alatt a félkész vonatokat Ausztriába hurcolták, a hazatérés után a három "Hargita" motorvonatból egy szerelvény kormányzati vonatként állt szolgálatba, a Rákosi Mátyás által is jócskán koptatott bársonyhuzatos ülésekről minden bizonnyal szívmelengető érzés lehetett a százhússzal elsuhanó aranyló, szövetkezetesített búzamezők látványa.

A visszafogottan fényűző enteriőr pazar részletei nem éppen a munkás-paraszt puritánságot tükrözik, de ezen így utólag valószínűleg senki sem lepődik meg. Az pedig első ránézésre nyilvánvaló, hogy az exkluzív vasúti kiegészítőket gyártó magyar iparnak semmi szégyenkeznivalója nem volt, igen meggyőzőek például a fülkék falából lenyíló mosdók, a kilátást keretező nehéz drapériák, az esetleg feszengő diktátorokat kényelembe ringató bútorok.

Divatbemutató

Az Árpád motorvonat
Az Árpád motorvonat
Klikk a képre!
Közben a park "kifutóján" - azaz a fordítókorongon - a hangosbemondó kommentárjaival kísérve bemutatkoznak a park jórészt működőképes, de már csak ritkán zakatoló mozdonyai.

A "tavaszi kollekció" legszebb darabjai közé tartozott az Árpád motorvonat vajsárga-piros fényezésű kocsija, a csaknem zajos ünneplést kiváltó, Balaton körüli vonalakkal valaha egyet jelentő NOHAB dízelmozdony, és Kádár motorvonatának előfutó kocsija. Ez utóbbi mindig a halk szavú főtitkár szerelvénye előtt tíz perccel indult, egyrészes hasonmásként tesztelte a vonalat, illetve az esetleges aknáktól védte meg a kormányvonatot.

Az Ezüst Nyíl

A rendszerváltás után Antall József, Horn Gyula, és Orbán Viktor is igénybevette egyszer-egyszer az "Ezüst Nyílként" tisztelt kormányvonatot, ami manapság is üzemképes, bérelhető, és nem csak protokollcéllal. A kék-ezüst színű szerelvény nem kizárólagosan Kádáré volt, hanem a mindenkori magyar kormányé, noha Kádár János volt az első, akivel 1968-ben kigördült az állomásról, és repüléstől való félelme miatt a puha diktatúra főtitkárja használta a leggyakrabban politikai útjai során. Ám rajta kívül sokan, így Leonyid Brezsnyev, Richard Nixon, Julianna holland királynő, sőt Kim Ir Szen, Észak-Korea véres kezű despotája is utazott a "Kádár-vonaton", protokoll látogatásai alkalmával.

Fotó: Nagy Attila
Esténként jazzt hallgattak
Klikk a képre!
A hetvenes évek formatervezésének legjavát egybesűrítő vonat padlózata és falai erősebbek, üvege vastagabb, mint más vonatoké. A park tájékoztatója szerint a jól hangszigetelt különvonat fülkéiben nem lehetett hallani a dízel motorvonat zaját, és még a ma is üzemképes légkondicionáló zúgását is csak alig. A Kádár-vonat zárt telefonhálózattal, világvevő rádióval, rádióantennával és vonathangosításával is rendelkezett, és 1200-1300 kilométert tudott megtenni anélkül, hogy üzemanyag vételezés miatt meg kellett volna állnia.

Az indulások és érkezések időpontjai titkosak voltak, a személyzet, illetve a kísérők is csak az utolsó pillanatban értesültek, mikor és hol kell lenniük, azt pedig, hogy mikor érnek haza, sohasem tudták. A vonat útja során semmi sem közlekedhetett a vonalon, sem a vonat felett és mellett, így a felüljárókat és átjárókat is lezárták. Olykor a sínek mellett, 500-600 méter látótávolságra álltak egymástól az őrök, természetesen arccal kifelé, sőt volt, hogy helikopter kísérte a kormányvonatot.

Köménykedés

A delegációkat is szállító különvonat tizenkét fős személyzetének nemcsak megbízhatónak, de igen találékonynak is kellett lennie. Nem volt olyan, hogy "valami nincs" így a konyhában is mindennek lennie kellett. Ha Kádár elvtárs köménymaglevest kívánt, akkor köménymag hiányában a következő Utasellátóban kapott kifliről származott a belevaló - legalábbis a vasúttörténeti anekdota szerint. A konyhában egyébként beépített, nyugatnémet hajótűzhelyen készültek a Kádár-kedvencek: a lángos és a körömpörkölt.