Ambrus
-7 °C
3 °C

Ronda-e a szocreál?

2004.07.14. 18:47
Tiranában püspöklilára, ciklámenszínűre, égővörösre festik a szocreál házakat, Budapesten inkább műemléki védettséget adnak néhány, funkcióját vesztett ötvenes évekbeli épületnek. Hogy szép-e a szocreál, arról megoszlanak a vélemények, de egy séta a Nagy Lajos király úti lakótelepen egy történelemóránál többet árul el a Rákosi-rendszerről. Az Indexet Prakfalvi Endre művészettörténész avatta be a fővárosi szocreál történetébe.
"A húszéveseknek a szocreálról az újpalotai lakótelep jut az eszükbe" - osztja meg egyetemi oktatóként szerzett tapasztalatait Prakfalvi Endre művészettörténész. Pedig egy igazi, az ötvenes évek első felében épült klasszicizáló, timpanonos, domborműves szocreál lakóház vélhetően még ma is jobban jönne ki egy húsz évvel későbbi, előre gyártott elemekből készült blokkházzal való összevetésből. A homlokzat kevésbé sivár, a művészettörténész számára amúgy érdektelen belmagasság 20-25 centiméterrel nagyobb, a gépészet vagy a szigetelés tartósabb.

Szocreál homlokzat a Kerepesi úton
Budapesten viszonylag kevés blokkház épült az ötvenes évek első felében, így a városvezetés nem kényszerül a szocreál Tirana példáját követni, ahol a festőművészből lett polgármester rikító színűekre festi a kopár lakótömböket. A pénz- és munkaerőhiány miatt a megépült lakótelepek - például a Fiastyúk utcai 2500 lakásos, a Nagy Lajos király úti 515 lakásos, vagy a Béke úti 250 lakásos - sem feleltek meg a szocreál kristálytiszta követelményeinek.

Kényszerpályán voltak

Magyarországon, akárcsak Csehszlovákiában vagy Lengyelországban, a szocreálnak egy nemzeti, az adott keretek között színesebb változata valósult meg, amely eltér a moszkvai Sztálin-barokk megalomániájától. Az új stílust a két világháború között végzett józan, világos fejű építészek valósították meg. Kényszerpályán voltak, egy építész nem tervezhet ugyanis az asztalfióknak, mert halála után szinte biztos, hogy nem épül meg az általa papírra vetett ház.

Az ötvenes évek első felének különösen az ipari építészete számottevő, mivel a stiláris kívánalmak - szemben a reprezentatív középületekkel - elkerülhetőek voltak.

Metróállomás szökőkúttal

Rákosi Mátyás egykori díszpáholya a Népstadionban
A szocreál korszak végét - építészeti stílusnál szokatlan módon - egyetlen naphoz, 1954. december 31-éhez köthetjük. Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkárnak ezen a napon jelent meg a moszkvai építőipari konferencián elhangzott beszéde, melyben leszámolt a túlságosan költséges szocreállal. A lakáshiány a Szovjetunióban is égető volt, a téglával való építkezés pedig nagyon drága és lassú, ezért a pártvezető kiadta az új jelszót: előre gyártott falazat egység, azaz panel.

A szocializmus további évtizedeiben a szocreált élesen nem bírálták, ahogy a történészek is legfeljebb az ötvenes évek túlkapásairól, nem pedig bűneiről beszélhettek a hetvenes-nyolcvanas években. A hamisítatlan szocreál Népstadion-állomást azonban a hatvanas években elbontották.

A mai kettes metró első szakaszát eredetileg 1954-ben szerették volna átadni. Végül csak a Népstadionhoz tervezett kétkupolás, hatvanméteres udvarral, szökőkúttal, a "felszabadult életünk szépségét" dicsérő körplasztikákkal, reliefekkel, falképekkel és mozaikokkal díszített állomás épült meg. A kettes metró 1970-es átadása előtt azonban az ötvenes évek stílusában készült állomásépületet nem tartották "funkciójának megfelelőnek".

"Nekem nem tetszik"

A MOM-irodaház bontása 1997-98 fordulóján (A kép Prakfalvi Endre: Szocreál című könyvéből való)
A rendszerváltás nem látott ellenséget az épületekben, ennél, ahogy Prakfalvi Endre fogalmaz, sokkal kulturáltabb a hazai közélet. A szocializmusra emlékeztető szobrok jó része a Szoborparkba került, az arra érdemes szocreál épületekért pedig a művészettörténészek indítottak akciót. A megőrzésre érdemes épületeket igyekeztek kiemelni és műemlékké nyilvánítani. A Hűvösvölgyi úti szinkronstúdió akkor került veszélybe, amikor megszűnt az épület funkciója. Az értékes épület műemléki védelmét az egyik kultuszminiszter még azzal utasította vissza, hogy "nekem nem tetszik", de aztán mégis felkerült a védett épületek listájára.

A MOM-irodaháznak nem volt ekkora szerencséje. A művészettörténészek által megőrzésre érdemesnek tartott MOM irodaépületét 1997-98 fordulóján bontották le. A műemlékvédelmi hatóság itt is késésben volt, a tulajdonosváltás után nem lehetett ráerőltetni az épületre a védettséget.

Sokat mesél

Hogy mekkora érték a szocreál, arról még sokáig tarthat a vita. Egy séta a Nagy Lajos király úti lakótelepen talán többet árul el az ötvenes évekről, mint egy történelemóra. A panellakótelepek is mesélnek a hetvenes-nyolcvanas évekről, de ezek bontása, és egy-két blokkház megőrzése az utókornak, még sokáig nem jelent feladatot a műemlékvédelmi hatóságnak.