Judit
-2 °C
8 °C

Megbukott az Orbán-terv

2006.04.10. 11:10
Az egy tábor, egy zászló projektnek nincs jövője - ez az, ami tökéletesen világossá vált a választások első fordulójának eredményei alapján. A bizonyítékot történetesen nem az MDF, hanem az SZDSZ csont nélküli parlamentbe jutása szolgáltatta.

Orbán Viktor Fidesz-elnök gyakorlatilag 1996 óta azon fáradozott nem csekély energiákkal, hogy minden, a jobboldalon szerencsétlenkedő pártot, irányzatot, mozgalmat önnön imaginárius szárnyai alá tereljen. Az egy zászló, egy tábor projektben volt ráció, minthogy a gyakran hivatkozott 1994-es példák - amikor balra kevesebb szavazatot adtak a választók, mint jobbra, az MSZP és az SZDSZ mégis kétharmados többségre vergődött - igazolták, a magyar választási rendszer az összefogásnak kedvez.

Az egybegyúrás melletti további érvet kínált 1998: a külön próbálkozott MDF bőven a bejutási küszöb alá szorult, és csak azért maradhatott a parlamentben, mert Fidesszel közös képviselőjelöltjei nyertek egyéni választókerületükben. Márpedig a küszöb alattiakra adott voksok a jobboldal számára értelemszerűen elvesztek.

Aprítás, meggyőződés, aggódás

Mindebből kiindulva fogott hozzá a Fidesz a kispártok beolvasztásához vagy agyongyengítéséhez, olvasztotta be a KDNP-t, aprította jelentéktelenné a Független Kisgazdapártot - Torgyán József tehetséges közreműködésével -, szívta el a levegőt a MIÉP elől és birkózott folyamatosan az MDF-fel. Dávid Ibolya és Boross Péter pártja azonban nem adta könnyen magát. Pontosabban nem adta sehogy. Ők már 2002-ben azt mondták, ha lett volna egy erős, ötszázalékos MDF középen - ahol akkor rajtaütésszerűen a Centrum Párt tartózkodott -, az MSZP-SZDSZ duó kormányváltó igyekezete semmire sem lett volna elég. Ehhez tartották magukat az elmúlt négy évben.

Végső soron mindegy, hogy az MDF-es prominenseket meggyőződésük, vagy a személyes politikai jövőjük iránti aggódásuk vezette közel az úgynevezett középhez. Az most így is, úgy is nyilvánvalóvá vált, hogy az effajta politizálásra 5,04 százaléknyi polgárnak igénye van. Nem sokon múlt, de mégis. A második forduló előtt még nem száz százalék, hogy az MSZP és az SZDSZ hozni tudja az ötvenszázaléknyi plusz egy mandátumot, és ez kizárólag az MDF teljesítményének köszönhető. A Fidesz-táborban mindenesetre úgy örvendeztek az MDF sikerének, mintha soha nem is utálták volna meggyőződésesen Dávid Ibolyát és a többieket

Ibolyát nem lehet megkerülni

Az Orbán-koncepció bukását mégsem az MDF, hanem az SZDSZ sima bejutása igazolja. A szabad demokraták megerősödtek 2002-höz képest, és már három választás adatai mutatják, hogy többé-kevésbé stabilan bízhatnak parlamenti jövőjükben. Ugyancsak harmadszor ért el közel azonos eredményt a Fidesz és az MSZP. Tehát: amennyiben a Fidesz bármikor is kormányra szeretne kerülni, egyedül kellene legyőznie két másik pártot. A fentiek szerint ez szinte lehetetlen.

Azaz az MDF-re szüksége lesz a Fidesznek. Vagy lenne. Nemcsak most, hanem hosszú távon. Az fix, hogy a Fidesz által óhajtott két forduló közti tárgyalásokon nem lesz elég beígérni egy minisztériumot Dávid Ibolyának. Meg az is, hogy ha minden előzmény ellenére netán összeborulnának, Orbánék nem kezdhetnék újra a szalámizást. Azaz kezdhetnék - amennyiben végleg a politikai öngyilkosság mellett döntenének.

Más kérdés, valószínűbb, hogy bármit is tesznek, a kormányon lévő páros hozza a papírformát, és nyer. Ebben az esetben - miután Dávid Ibolya hívei körében már megdicsőült - Orbán sokáig merenghet majd azon, hol és miért rontotta el.