Szabad a harangozás
További Belföld cikkek
A „harangozás szabadsága” a vallásszabadság része, a harangozás jogát éppúgy köteles mindenki tiszteletben tartani, gyakorlását tűrni, mint ahogyan a vallásgyakorlás jogának összes többi részjogosítványát is – állapította meg Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa.
Az ombudsman azután indított vizsgálatot, hogy egy panaszos „hajnali zajkeltésre” hivatkozva kifogásolta: lakhelye szomszédságában a templom nagy harangja a gépi működtetés felszerelése óta hajnali 5 órától óránként 5-6 percig működik, mely lehetetlenné teszi a közelben lakók pihenését. A panaszos sérelmezte azt is, hogy az érintett önkormányzat jegyzőjéhez fordult, aki csupán levelezett vele az ügyben, de határozatot nem hozott, áll az ombudsman sajtóközleményében.
„60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.
(2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa.”
Lenkovics Barnabás vizsgálatában megállapította, hogy a harang és használata minden keresztény felekezetben, minden közösségben és mindenütt az országban – más-más okból – a mindennapok elmaradhatatlan része lett. A harangozás és a harangszó része az európai kultúrának, nemzeti kulturális örökségünknek, valamint a helyi közösségi összetartozásnak és kötődésnek is. Voltak és vannak a hitélethez, szertartásokhoz szorosan kötődő harangozások, és egyéb, nem szakrális jellegű „helyben szokásos” harangozások, ilyen például a hajnali harangszó is.
A konkrét ügyben az ombudsman kezdeményezte, hogy a jegyző a panaszos beadványával kapcsolatban hozzon határozatot; az ügyet tárja a helyi önkormányzat képviselő-testülete, az egyházközségi képviselőtestület és az illetékes megyéspüspök elé; ezek véleményét, javaslatait egyeztetve készítsen elő döntési javaslatot (alternatívákat) a konszenzuson alapuló helyi szabály megalkotása céljából.
Társadalmi jelenség
A biztos kifejtette azt is, hogy a harang funkciói történelmi távlatban, a vallási és a társadalmi élet összefüggéseiben, a vallás gyakorlásában, valamint az országos és helyi néphagyományokban vizsgálhatók. A harangszó az egyházi előírásokon túlmenően szorosan összekapcsolódik az évezredes vallásgyakorlattal és népi szokásokkal, ezért a kérdéskörnek a mai központi állami és helyi önkormányzati jog alapján történő megítélése nem lehetséges. A harangozás összetett társadalmi jelenség, amely sokrétű, gazdag jelentéstartalmat hordoz, ami koronként, felekezetenként, településenként (településrészenként) is eltérő lehet.
A harangozás ma is érvényes országos és helyi rendje évszázadok során alakult ki, nemzeti és helyi kulturális örökségünk része lett, aminek megőrzése fontos közérdek nemcsak a jelenben, hanem a jövő nemzedékek számára is.
Az országgyűlési biztos rámutatott, a harang szakrális célú használatát nem állami jogszabályok rendezik, azok nem is rendezhetik, hanem egyrészt liturgikus szabályok, másrészt a részleges egyházjog előírásai. Ugyanakkor az ombudsman felhívta a figyelmet arra is, hogy a nem szakrális, „szolgáltatási jellegű” harangozás – például időjelzés – kereteit országos vagy helyi jogszabály meghatározhatja, de csakis az azonos szintű egyházi fórummal egyeztetve és a vallásszabadság alkotmányos követelményeit tiszteletben tartva.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
