Párbeszéd a házihíradóval - rendezői változat

Mandur László budapesti elnök bevezetőjében percre pontosan megadja, mennyi idő telt el azóta, hogy kormányt alakítottak, ami - horribile dictu - "épp elég idő ahhoz, hogy hibákat is elkövessünk".

A nagyerejű "új fejezet" kifejezés felbukkanása óta arra tippelek, a jóléti rendszerváltás örök; beszélhet a Gyurcsány, amit csak akar, nem árthat annak semmi sem. Nem is tévesztett meg a házigazda önostorozása, hogy "szembesülni kell a lehetőségekkel és a programok korlátjaival". Az önkritika egyébként ennyiben ki is merült. Bár az is igaz, hogy év eleji közösségépítő politikai szeánszokon ilyesmi nem is szokás, és politikusnak egyébként sem természete.

Egy darabig a folytatásban sem találtam semmi különöset. Minden felszólaló előtt meg kellett nézni egy rövid filmecskét az illető áldásos tevékenységéről. De hát ezért vagyunk moziban, gondoltam!

A számból vetted ki a kérdést, narrátor!

Fokozatosan azonban szörnyű gyanúm támadt. Itt valami többről van szó. A felszólalók következetesen a bejátszások végén megfogalmazott kérdésekre válaszolnak. Kovács László, Szili Katalin, Lendvai Ildikó és Medgyessy Péter párbeszédet folytat a belső gyártású filmhíradóval. A párbeszéd megkopott fogalmát próbálja itt új dimenziókkal gazdagítani az ismeretlen alkotóközösség. (Kíváncsian várjuk a folytatást. Ha ez az iskola kibontakozik, jövőre színházban lesz, és lesznek benne dialógusok.)

"Hogyan tovább Magyarország?" - tette fel szóban - és a biztonság kedvéért jókora nagybetűkkel írásban is - a kérdést a rejtőzködő természetű ceremóniamester filmbeli jobbkeze például Kovács Lászlónak.

"Hogyan? Tovább!" A szociáldemokrata elveink által kijelölt úton. Végrehajtjuk a szociális fordulatot, csak a világgazdasági problémák miatt lassabban haladunk. De jelentős része már meg is valósult, egyébként is négy évre ígértük. Azt hiszem, valami ilyesmi volt a lényeg.

Szili Katalinnak megadatott, hogy az új alkotmányról és választójogi törvényről beszéljen, amitől egészen emelkedett hangulatba került; de ő talán már a dramatizált változatra gyakorolt. Erre utalhat szerintem a rengeteg szenvedőszerkezet is.

A párbeszéd fogalma a házelnököt is megragadta. A maga részéről, vallotta meg, párbeszédet folytatna mindaddig, amíg az országban meg nem szűnik mindenféle megosztottság.

Lendvai Ildikó többek között azt a kérdést kapta, milyen filozófiát kell követnie most a baloldalnak. A frakcióvezető, aki szíve szerint szintén betemetné még a társadalmi és szociális árkokat is, egy nagyívű parabolával válaszolt, melynek magja, hogy egy empatikus pasi a szeretőjének mosogatógépet, a feleségének meg papírtányérokat vásárol. Nem próbálnám meg hevenyészett jegyzeteim alapján rekonstruálni a gondolatmenetet, annyi biztos, az eleje egy Zorán-refrén volt, a vége meg egy parafrázisa.

"Hogyan tovább Magyarország, miniszterelnök úr?"

Polgári helyett polgárháborús Magyarországot örököltünk - kezdte a miniszterelnök -, de mára csökkentek a feszültségek; ma nem politikai feszültségek osztják meg a családokat.

És a továbbiakban is kerülte, hogy bármi újszerűt mondjon. A mostani takarékos költségvetés befektetés a jövőbe, az elérhető közelségben lévő biztonságos jövőnél pedig nincs jobb érv. Közelíteni kell az emberek életesélyeit. Sokszínűség tisztelete, szolidaritás, modern, köztársaság. Esélyteremtő állam kegyosztogató állam helyett. Több javat kell termelni, és igazságosabban elosztani. A szükséges gazdasági alapok? "Ezen dolgozunk". Van jövőképünk. Az előrelátó politika hosszabb távon meghozza a népszerűséget is.

De tetszett például a kormányfő brilliáns időkezelése. Valójában "a jövő májusi csatlakozással ér véget számunkra a hosszú huszadik század" - mondta a dialógus hevében.

A párbeszéd, ez a rejtélyes kommúnió persze a miniszterelnököt is megihlette. Ha jól értettem, az kell hozzá, hogy tiszteljük a másikat, és elhiggyük róla, hogy akár még közös értelmes céljaink is lehetnének.

És érdekes volt Medgyessy Péter hagyományhoz való viszonya is, vagy legalábbis valaki a környezetében megtalálta a Gallup egykori Országimázs-felméréseit, miket szeretünk önmagunkról gondolni: "Az Európai Unióban leleményesnek kell lennünk, de reménykedhetünk, mert ez a magyarság egyik tulajdonsága."

Az EU-választásokon egyébként erős erkölcsi alapja van a pártnak, hiszen soha nem mondtak olyasmit, hogy az EU-n kívül is van élet. (Ezt az erős erkölcsi alap dolgot nem igazán értettem, de szerintem nem kell félni tőle. Kovács László biztosított mindenkit, hogy EU-kampányuk "nem a másik feketére festése" lesz. Miért mondaná, ha nem úgy gondolja?)

Végül azt is Medgyessy Péter javára írtam, hogy beszéde vége felé megesett a szíve azokon a szerencsétleneken, akiket az alapvetően igazságtalan kiindulási adottságok abba a szörnyű helyzetbe sodortak, hogy ebből az eseményből legalább egy hírnyi új információt ki kell nyerniük.

Megvilágította tehát, mit vár az új pénzügyminisztertől: "Takarékos államot működtessen, de a számok mögött mindig lássa az embert. És az életszínvonal-emelés szándékát hangolja össze a lehetőségekkel."

Értem. "Ez sok mindent megmagyaráz" - csaptam persze én is nyomban homlokomra Fülessel, aki borúlátó hozzáállása miatt korábban elrettentő hasonlat szereplőjeként még Lendvai Ildikó beszédébe is bekerült.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!