Judit
3 °C
6 °C

Bírálat hazánknak az idegengyűlölet területén

2000.06.21. 14:27
Nemzetközi összehasonlításban is erős az idegenellenesség Magyarországon, a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés pedig továbbra is az élet majd minden területén érvényesül - hangzott el kedden Budapesten az etnikai diszkriminációról és idegengyűlöletről tartott konferencián. A résztvevők többsége a gondok orvoslására egy átfogó diszkriminációs törvény megalkotását sürgette, ám Pálffy Ilona helyettes államtitkár- hozzászólásából kiderült, hogy a kormány szerint erre sem szükség, sem lehetőség nincs.
Ez év márciusában hozták nyilvánosságra az Európa Tanács rasszizmus és intolerancia ellenes bizottságának (ECRI) második Magyarországról szóló jelentését, amely bár elismeri, hogy történt előrelépés a diszkrimináció elleni küzdelemben, aggályosnak tartja többek között a roma közösség tagjait érintő, az élet minden területén megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetést, a rendvédelmi szervek előítéletes viselkedését és a Magyarországon menedéket kérők helyzetét.

E jelentés kapcsán szervezett a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa és a Project on Ethnic Relations (PER) alapítvány konferenciát kedden Budapesten, amely a 2000. októberében Strasbourgban tartott európai szintű, illetve a 2001-ben Dél-Afrikában megrendezésre kerülő rasszizmus és intolerancia elleni világkonferencia előkészítésének is része.

Az anti-diszkriminációs rendelkezések nem kielégítőek

Az ECRI második jelentése Magyarországról

A mintegy tízoldalas jelentés megállapítja, hogy Magyarország az utóbbi években jelentős haladást ért el a rasszizmussal, idegengyűlölettel, antiszemitizmussal és intoleranciával kapcsolatos kérdések kezelésében. Emellett azonban hazánkat, fõként a romák életkörülményei miatt bírálatokkal illeti. A jelentés szerint nem eléggé hatékony a romák jogvédelme, másrészt kifogásolja, hogy a diszkriminációt tiltó, már meglévõ jogszabályok nem érvényesülnek a mindennapokban és a közigazgatási eljárásban, az oktatás, a munkavállalás, az igazságszolgáltatás területén és a rendõrségi eljárásokban is vannak elõítéletességre utaló jelek. Magyarországot elmarasztalták a menekültekkel szemben tanúsított bánásmód miatt is.

Kaltenbach Jenő, az etnikai és kisebbségi jogok országgyűlési biztosa bevezetőjében elmondta, hogy a diszkrimináció megnyilvánulása hazánkban már a médiában és a politikai életben is mindennapos, fokozatosan növekszik a rendőrség és a határőrség előítéletes viselkedése ellen tett panaszok száma, és egyre inkább teret nyer az a felfogás, hogy a romák és nem romák közötti kulturális különbségek leküzdhetetlenek. Ezekkel a kihívásokkal szemben Magyarország nincs kellően felvértezve, mivel a meglévő, anti-diszkriminációs rendelkezések, az ombudsman szerint nem kielégítőek.

Szintén a meglévő jogi szabályozást bírálta Szikinger István alkotmányjogász is, aki szerint a jog hazánkban megengedi a rendvédelmi szervek számára az alkotmányos elvektől és szabályoktól eltérő működést. Jelenleg a magyar rendőrök 10%-a kifejezetten rasszista, többségük pedig osztja azt a véleményt, hogy a cigányság és a bűnözés elválaszthatatlanok.

A rendvédelmi jog újraalakítására van szükség

Ezek a nézetek tükröződnek a rendőrségnek a romákkal szemben tapasztalható diszkriminációjában és durva bánásmódjában is. Szikinger nehezményezte továbbá, hogy sem a belügyminiszter, sem az országos rendőrfőkapitány nem határolódik el a nyilvánosság előtt ezektől a súlyos jogsértésektől. A továbblépés feltétele szerinte a rendvédelmi jog radikális újraalakítása, és egy független, ombudsmani típusú testület felállítása, a rendőrség elleni panaszok kivizsgálására.

Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke elmondta, hogy a lakosság körében egyre erősödik a gyanakvás az idegenekkel szemben, és ebben nagy szerepe van, a mindenkori politikai hatalom idegenellenes retorikájának is. Kifogásolta emellett, hogy az idegenrendészeti szigorításokat a kormány a maffia elleni törvénycsomag részeként vezette be, ami szintén erősíti a lakosságban azt a nézetet, hogy a hazánkban tartózkodó külföldiek bűnözők.

Sík Endre szociológus, nemzetközi kutatások tapasztalataira hivatkozva elmondta, hogy a posztkommunista országokhoz képest is erős hazánkban az idegengyűlölet. Egy idén végzett felmérés szerint, a felnőtt magyar lakosság 38%-a egyetért azzal az állítással, hogy nem szabad menedékkérőket beengedni Magyarországra, ami pedig megítélése szerint egyértelműen a xenofóbia megnyilvánulása.

Kósáné: a hétköznapi rasszizmus megítélése az emberjogi bizottságon belül is elnéző

A romák diszkriminációja az oktatásban

Kemény István szociológus egy jelenleg végzett kutatás részeredményeit ismertetve elmondta, hogy bár csökkent a cigány osztályok száma, a szegregáció még mindig erősen jelen van hazánkban. Manapság inkább a rasszizmus finomabb módszerei kerülnek előtérbe a roma gyerekek oktatásával kapcsolatban. Ilyen módszer például, amikor a pedagógus rábeszéli a roma gyerek szüleit arra, hogy gyermekük magántanuló legyen. Jellemző az, hogy az angol vagy német nyelvórák látogatása alól felmentik, ugyanakkor felzárkóztató oktatásban részesítik a cigány gyerekeket, ám ők, a kutatások szerint képtelenek behozni lemaradásukat a normális oktatásban részt vevő társaikkal szemben.

A konferencián elhangzott az is, hogy a roma nyelvet - amely 100 ezer ember anyanyelve hazánkban - sehol nem oktatják, és mára már a nyelvvizsga lehetősége is megszűnt.

Kósáné Kovács Magda, az Országgyűlés Emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának elnöke a hétköznapi rasszizmus jelenségeire hívta fel a figyelmet, amelyek megítélése - elmondása szerint - még az emberjogi bizottságon belül is elnéző, és gyakorlatilag nem szankcionálható Magyarországon. Az elnök asszony szerint a hétköznapi rasszizmus különböző megnyilvánulási formáit minél hamarabb büntethetővé kell tenni, az egyenlő bánásmód megvalósulásáért és az esélyegyenlőség javításáért pedig további kormányzati lépések szükségesek.

A konferencia résztvevői, így Isil Gachet, az ECRI titkára és Vázsonyi János a Roma Polgárjogi Alapítvány képviselője is az egyik legfontosabb teendőnek egy átfogó diszkriminációs törvény megalkotását tartották, amelynek segítségével meg lehetne teremteni végre a tényleges jogi feltételeket a hátrányos megkülönböztetés elleni harchoz.

Pálffy Ilona, az Igazságügy Minisztérium helyettes államtitkára a kormány álláspontját képviselve elmondta, hogy nincs szükség ilyen átfogó törvényre, mert egyrészt az alkotmányban már szerepel a hátrányos megkülönböztetés tilalma, másrészt egy ilyen törvény nem illeszthető be a magyar jogrendbe. Szerinte az ECRI aggodalmát is kiváltó jelenségek ellen nem a jog eszközével, hanem széleskörű társadalmi összefogással, illetve az oktatás, a nevelés és a felvilágosítás eszközével kell küzdeni.

Társadalmi konszenzus a romák negatív megítélésében?

Kerényi György, az Amaro Drom főszerkesztője, részben a hazai média, elsősorban pedig a nyomtatott sajtó felelősségét hangsúlyozta az itthon tapasztalható előítéletes gondolkodás kialakulásában és erősödésében. A cigány közösség egyoldalú bemutatása a sajtóban ugyanis szerinte döntő hatással van megítélésükre.

Bíró András, alternatív Nobel -díjas hozzászólásában elmondta, hogy véleménye szerint Magyarországon egyetlen társadalmi konszenzus létezik, és ez sajnálatos módon a romák negatív megítélése. A közgondolkodás megváltoztatása e téren rendkívül nehéz, ám véleménye szerint a kormányzat mellett a civil társadalom is sokat tehet ennek érdekében.