Bírálat hazánknak az idegengyűlölet területén

Ez év márciusában hozták nyilvánosságra az Európa Tanács rasszizmus és intolerancia ellenes bizottságának (ECRI) második Magyarországról szóló jelentését, amely bár elismeri, hogy történt előrelépés a diszkrimináció elleni küzdelemben, aggályosnak tartja többek között a roma közösség tagjait érintő, az élet minden területén megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetést, a rendvédelmi szervek előítéletes viselkedését és a Magyarországon menedéket kérők helyzetét.

E jelentés kapcsán szervezett a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa és a Project on Ethnic Relations (PER) alapítvány konferenciát kedden Budapesten, amely a 2000. októberében Strasbourgban tartott európai szintű, illetve a 2001-ben Dél-Afrikában megrendezésre kerülő rasszizmus és intolerancia elleni világkonferencia előkészítésének is része.

Az anti-diszkriminációs rendelkezések nem kielégítőek

Az ECRI második jelentése Magyarországról

A mintegy tízoldalas jelentés megállapítja, hogy Magyarország az utóbbi években jelentős haladást ért el a rasszizmussal, idegengyűlölettel, antiszemitizmussal és intoleranciával kapcsolatos kérdések kezelésében. Emellett azonban hazánkat, fõként a romák életkörülményei miatt bírálatokkal illeti. A jelentés szerint nem eléggé hatékony a romák jogvédelme, másrészt kifogásolja, hogy a diszkriminációt tiltó, már meglévõ jogszabályok nem érvényesülnek a mindennapokban és a közigazgatási eljárásban, az oktatás, a munkavállalás, az igazságszolgáltatás területén és a rendõrségi eljárásokban is vannak elõítéletességre utaló jelek. Magyarországot elmarasztalták a menekültekkel szemben tanúsított bánásmód miatt is.

Kaltenbach Jenő, az etnikai és kisebbségi jogok országgyűlési biztosa bevezetőjében elmondta, hogy a diszkrimináció megnyilvánulása hazánkban már a médiában és a politikai életben is mindennapos, fokozatosan növekszik a rendőrség és a határőrség előítéletes viselkedése ellen tett panaszok száma, és egyre inkább teret nyer az a felfogás, hogy a romák és nem romák közötti kulturális különbségek leküzdhetetlenek. Ezekkel a kihívásokkal szemben Magyarország nincs kellően felvértezve, mivel a meglévő, anti-diszkriminációs rendelkezések, az ombudsman szerint nem kielégítőek.

Szintén a meglévő jogi szabályozást bírálta Szikinger István alkotmányjogász is, aki szerint a jog hazánkban megengedi a rendvédelmi szervek számára az alkotmányos elvektől és szabályoktól eltérő működést. Jelenleg a magyar rendőrök 10%-a kifejezetten rasszista, többségük pedig osztja azt a véleményt, hogy a cigányság és a bűnözés elválaszthatatlanok.

A rendvédelmi jog újraalakítására van szükség

Ezek a nézetek tükröződnek a rendőrségnek a romákkal szemben tapasztalható diszkriminációjában és durva bánásmódjában is. Szikinger nehezményezte továbbá, hogy sem a belügyminiszter, sem az országos rendőrfőkapitány nem határolódik el a nyilvánosság előtt ezektől a súlyos jogsértésektől. A továbblépés feltétele szerinte a rendvédelmi jog radikális újraalakítása, és egy független, ombudsmani típusú testület felállítása, a rendőrség elleni panaszok kivizsgálására.

Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke elmondta, hogy a lakosság körében egyre erősödik a gyanakvás az idegenekkel szemben, és ebben nagy szerepe van, a mindenkori politikai hatalom idegenellenes retorikájának is. Kifogásolta emellett, hogy az idegenrendészeti szigorításokat a kormány a maffia elleni törvénycsomag részeként vezette be, ami szintén erősíti a lakosságban azt a nézetet, hogy a hazánkban tartózkodó külföldiek bűnözők.

Sík Endre szociológus, nemzetközi kutatások tapasztalataira hivatkozva elmondta, hogy a posztkommunista országokhoz képest is erős hazánkban az idegengyűlölet. Egy idén végzett felmérés szerint, a felnőtt magyar lakosság 38%-a egyetért azzal az állítással, hogy nem szabad menedékkérőket beengedni Magyarországra, ami pedig megítélése szerint egyértelműen a xenofóbia megnyilvánulása.

Kósáné: a hétköznapi rasszizmus megítélése az emberjogi bizottságon belül is elnéző

A romák diszkriminációja az oktatásban

Kemény István szociológus egy jelenleg végzett kutatás részeredményeit ismertetve elmondta, hogy bár csökkent a cigány osztályok száma, a szegregáció még mindig erősen jelen van hazánkban. Manapság inkább a rasszizmus finomabb módszerei kerülnek előtérbe a roma gyerekek oktatásával kapcsolatban. Ilyen módszer például, amikor a pedagógus rábeszéli a roma gyerek szüleit arra, hogy gyermekük magántanuló legyen. Jellemző az, hogy az angol vagy német nyelvórák látogatása alól felmentik, ugyanakkor felzárkóztató oktatásban részesítik a cigány gyerekeket, ám ők, a kutatások szerint képtelenek behozni lemaradásukat a normális oktatásban részt vevő társaikkal szemben. A konferencián elhangzott az is, hogy a roma nyelvet - amely 100 ezer ember anyanyelve hazánkban - sehol nem oktatják, és mára már a nyelvvizsga lehetősége is megszűnt.

Kósáné Kovács Magda, az Országgyűlés Emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának elnöke a hétköznapi rasszizmus jelenségeire hívta fel a figyelmet, amelyek megítélése - elmondása szerint - még az emberjogi bizottságon belül is elnéző, és gyakorlatilag nem szankcionálható Magyarországon. Az elnök asszony szerint a hétköznapi rasszizmus különböző megnyilvánulási formáit minél hamarabb büntethetővé kell tenni, az egyenlő bánásmód megvalósulásáért és az esélyegyenlőség javításáért pedig további kormányzati lépések szükségesek.

A konferencia résztvevői, így Isil Gachet, az ECRI titkára és Vázsonyi János a Roma Polgárjogi Alapítvány képviselője is az egyik legfontosabb teendőnek egy átfogó diszkriminációs törvény megalkotását tartották, amelynek segítségével meg lehetne teremteni végre a tényleges jogi feltételeket a hátrányos megkülönböztetés elleni harchoz.

Pálffy Ilona, az Igazságügy Minisztérium helyettes államtitkára a kormány álláspontját képviselve elmondta, hogy nincs szükség ilyen átfogó törvényre, mert egyrészt az alkotmányban már szerepel a hátrányos megkülönböztetés tilalma, másrészt egy ilyen törvény nem illeszthető be a magyar jogrendbe. Szerinte az ECRI aggodalmát is kiváltó jelenségek ellen nem a jog eszközével, hanem széleskörű társadalmi összefogással, illetve az oktatás, a nevelés és a felvilágosítás eszközével kell küzdeni.

Társadalmi konszenzus a romák negatív megítélésében?

Kerényi György, az Amaro Drom főszerkesztője, részben a hazai média, elsősorban pedig a nyomtatott sajtó felelősségét hangsúlyozta az itthon tapasztalható előítéletes gondolkodás kialakulásában és erősödésében. A cigány közösség egyoldalú bemutatása a sajtóban ugyanis szerinte döntő hatással van megítélésükre.

Bíró András, alternatív Nobel -díjas hozzászólásában elmondta, hogy véleménye szerint Magyarországon egyetlen társadalmi konszenzus létezik, és ez sajnálatos módon a romák negatív megítélése. A közgondolkodás megváltoztatása e téren rendkívül nehéz, ám véleménye szerint a kormányzat mellett a civil társadalom is sokat tehet ennek érdekében.