Dobolyi Alexandra szívesen lenne külügyminiszter

2007.08.09. 13:44
Az őszödi beszéd elsősorban azoknak a minisztereknek és államtitkároknak szólt, akiket Gyurcsány Ferenc második kormányába már nem hívott meg, véli Dobolyi Alexandra. A szocialista EP-képviselő úgy véli, ha még kétszer visszament volna a kolozsvári Babeş–Bolyai egyetemre, ma már lennének magyar feliratok. De nem ment.
Fotók: Huszti István

Ha jól olvastuk, lényegében a Fény utcai piacon kezdődött politikai karrierje, mert itt futott össze Kovács Lászlóval, mostani EU-biztosunkkal.

Jól olvasták. Tény, hogy a piacon találkoztam Kovács Lászlóval, természetesen ismerősként, hiszen az édesapám gimnáziumi osztálytársa volt, és az is igaz, hogy az ő segítségével kerültem a külügybe. Ezt mindig el szoktam mondani annak, aki efelől érdeklődik, bár számos kellemetlenség volt már belőle.

Honnan jött a külpolitikai érdeklődése? Különösen a területe, ami ha jól tudjuk, Kína.

A konkrét terület adott volt. Oroszország, illetve a volt Szovjetunió országai iránti érdeklődés nemcsak geológiailag indokolt, hatalmas gazdasági és politikai súlyuk is tény. Meggyőződésem, hogy minden normálisan gondolkodó embernek látnia kell a kiegyensúlyozott, együttműködő kapcsolatok szükségszerűségét. Ezzel szemben az említett terület hosszú ideig háttérbe szorult, tartok tőle inkább érzelmi okokból.

Kínával már EP-képviselőként kezdtem foglalkozni.

Hogyan áll az Unió Kínához, az emberi jogok sorozatos sárbatiprásához?

Kína megkerülhetetlen ország ma már. Két dolgot tehetünk, vagy elmegyünk hozzájuk, és elmondjuk, hogy nálunk hogyan működik a demokrácia, mit jelent számunkra a vallás-, a gyülekezési, az egyesülési szabadság, vagy második megoldásként mondhatjuk azt is, hogy csúnyák vagytok, nem szeretjük, ahogy az emberi jogokat megsértitek, és nem beszélünk veletek. Szerintem az előbbi a követendő út.

Azért nem teljesen magától értetődő a külügyi pálya.

Nem magától értetődő. Ami magától értetődő, hogy a rendszerváltás óta már lehet külföldre járni, nyelvet tanulni. Meg is tanultam németül, angolul. Felsőfokú tanulmányaim elvégzése után gondoltam, a nyelvtudomásommal szeretnék érvényesülni. Először tolmácsoltam az Országgyűlés hivatalának, az MSZP frakció mellett, majd a külügyben.

Mi a helyzet a diplomájával, mert mintha ellentmondásba keveredett volna ez ügyben?

Rövid életrajz

Dobolyi Alexandra 1971, szeptember 26-én szültett Budapesten.1990-ban a budapesti Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségizett. 2004. óta európai parlamenti képviselő, 2007. áprilisától a Magyar Szocialista Párt Külügyi Titkárságának vezetője.

Talán pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy megpróbáltak ellentmondásba keverni. Az ügy azóta tisztázódott. A sajtó a legautentikusabb helyen, az egyetemen kutakodott, és megállapították, hogy bizony van főiskolai oklevelem, sőt diplomát is szereztem. Ugyanakkor az is igaz, hogy amikor megkérdezték, hogy milyen diplomám van, és az hol szereztem, bár válaszoltam, de nem pontosan neveztem meg a végzettségeket, illetve azok kronológiájának sem szenteltem elég figyelmet.

Az is tény, hogy beiratkoztam az ELTE-re PhD-re, amit új történeti tanszékként említettem. Ilyen tanszék valóban nincs, hiszen Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszéknek létezik. Amikor pedig egy újságíró elhatározta, hogy valamennyi létező életrajzomat felkutatja és összehasonlítja, hát bizony talált ellentmondásokat.

Melyik most a leghivatalosabb életrajza?

Van egy honlapom, a dobolyi.hu, ami ott található, az a hivatalos. Ott olvasható, hogy beiratkoztam 2003-ban PhD-képzésre, de az sehol sincs, hogy be is fejeztem volna. Ennek ellenére egy bizonyos honlapon a nevemet Dr. Dobolyiként emlegették, de erről én nem tehetek. A honlapot nem én szerkesztettem.

Azt is a szemére vetették, hogy az I. kerület díszpolgáraként szerepel az EP-honlapján, miközben nem kapott ilyen címet.

Az EP honlapján ez biztos nem szerepel, és hogy ezt ki meg honnan szedte, fogalmam sincs. De hogy is lehetnék díszpolgár egy olyan kerületben, amelyet 17 éve a jobboldal irányít?

Harmonikus a kapcsolata Tabajdi Csabával? Korábban összevitatkoztak a kolozsvári egyetem ügyében, ahonnan azért kellett távoznia két magyar oktatónak, mert magyar táblákat tettek ki.

Tabajdi Csabával a kapcsolatomat túlzás lenne harmonikusnak nevezni, de amikor szükséges, korrekten dolgozunk együt . Sok kérdésben megegyezik a véleményünk, másokat viszont eltérő módon értékelünk. Az ön által említett eset az utóbbi körbe tartozik.

Babeş–Bolyai-ügy?

Meghívtak, elmentem. Úgy láttam, nem olyan rossz a helyzet, amint azt sokat leírják. Román ugyan a rektor, de a rektori tanácsban van négy román, két magyar és egy német nemzetiségű tag is, ami nem rossz arány. Ebben az ügyben is azt vallom, mint Kína esetében: párbeszédre van szükség, mert úgy nem lehet megegyezésre jutni, ha nem állunk szóba velük. Én kifogásoltam, hogy nincsenek kint a magyar feliratok. Semmilyen olyan visszajelzést nem kaptam, hogy ne akarnák azokat kitenni, sőt ha még kétszer elmegyek el is lehetett volna érni. Megérttettem volna velük: ez pénzükbe nem kerül, ez presztizsveszteséget nem jelent, de egy hatalmas gesztus a magyaroknak.

Mivel mérgezi magát?

Semmivel. Vagy mire vonatkozik a kérdés?

Alkohol, cigaretta, koffein?

Ja, dohányzom, kávézom, alkoholt nem iszom, mert mindig vezetek.

Kovács László vagy Schmitt Pál?

Nekem Kovács László volt a főnököm, tehát akkor inkább ő.

Ha létezne időgép, és lehetősége volna bármely korban látogatást tennie, hová kívánkozna?

A bizánci udvarba.

A kamarillapolitika miatt?

Igen, így van, pontosan.

Barátok közt vagy Jóban-rosszban?

Egyiket sem nézem. Nincs tévém.

Akkor hogyan tájékozódik?

Az internetről.

Gondolhattuk volna. Az őszödi beszédről hogyan értesült?

Azon ott voltam.

De amikor kiszivárgott.

Épp Spanyolországban voltam, úgyhogy telefonon tudtam meg. Spanyolországban van tévém, és amikor már a BBC is bemondta, akkor észleltem, hogy itt valami tényleg kiszivárgott. Ezek a könnyedebb kérdések?

Emlékei szerint milyen volt az őszödi beszéd fogadtatása?

Nem volt olyan hatása, mint mikor nyilvánosságra került. Gondoltam magamban, hogy elég merészen fogalmaz, de mégiscsak magunk között voltunk. Akkor a miniszterelnök már másfél éve volt hivatalban. Még nem jött létre a második Gyurcsány-kormány, ott volt az összes szocialista miniszter és államtitkár, akik közül bizony nem mindenkit tartott meg, a váltást nem vezethette fel úgy, hogy minden rendben van, de most mégis inkább megszabadulok tőletek, mert másokkal akarok dolgozni. Ez így emészthetőbb volt, ez a beszéd azoknak szólhatott leginkább, akiket Gyurcsány lecserélt.

A kormányátalakítás kapcsán felmerült, hogy váltás lehet a külügyi tárca élén, és esetleg ön lehet a befutó. Aztán nem lett csere. Lesz?

Nem én vagyok a miniszterelnök, ő dönt. De ez nem is kormányátalakítás volt, hanem csak egy átrendezés. Tehát azonkívül, hogy lett két újabb poszt, nem történt semmi különös. A posztok cserélődtek, az emberek nem. Amikor az MSZP külügyi vezetését visszakaptam, sokan találgattak, vajon ez most mit jelent. Innen jöhetett a mostani találgatás, illetve onnan, hogy ha a miniszterelnök bárhová elutazik ahol párttalálkozója van, azt én szervezem, illetve megyek vele. Ez sok félreértésre adhat okot.

A 168 Órának beszélt is külügyminiszteri ambícióiról, jelezve, ha már ENSZ-főtitkár nem lehet, két dolgot tudna elképzelni: az EP-külügyi bizottságának elnöki tisztét vagy a külügyminiszterséget.

Nem azt mondtam, hogy e posztokat holnaptól akarom betölteni. Ha valaki külügyi pályára adja a fejét - én már tíz éve csinálom -, nem mondhatja, hogy balett-táncos akar lenni. Én inkább azt mondom, amit gondolok, még akkor is, ha ez számomra nem mindig jó. Az nincsen jól, ha a politikában minden háttéralkukon dől el. Egyébként sem a posztról szól az ügy, szerintem tisztességesebb világosan közölni, hogy én ezt szeretném képviselni, ezekért az ügyekért dolgozom, és ilyen megoldást látok bizonyos kérdésekben. Így mindenkinek egyértelmű, hogy miért fogok dolgozni.