Fideszes munkásőrök, MSZP-s Forró, phenjani Gyurcsány

"A reformokban összekapcsolódhatnak az áramlatok, kiszélesedhet a párt társadalmi bázisa" - hirdeti a Népszabadság nem különösebben olvasóbarát vezetőanyagának címe 1989. április elsején. A cikket persze nem áprilisi tréfának szánták, egy évvel az 1990-es országgyűlési választások előtt (bár akkor ebben még senki sem lehetett biztos) még minden képlékeny volt, a leggyakrabban ismételt szavak a kibontakozás és a reform.

Grósz Károly pártfőtitkár katonai szakértője sem viccnek szánta kijelentését a lap aznapi számában: 2000-re egyidejűleg fel lehet oszlatni a NATO-t és a Varsói Szerződést. Az új időket jelzi, hogy Grósz a Népszabadságban válaszol a nép egyszerű gyermekeinek. Fekete István például a pártpluralizmustól elbizonytalanodva tette fel kérdését: "Hogyan állapítja meg az egyszerű párttag a párt irányvonalát, ha a Központi Bizottságban is vitatkoznak ezen?"

Azt, hogy kemény választási harcra van kilátás, Grósznak egy másik kérdésre adott válasza valószínűsítette, bár neveket, nem mondott, de cikkünk szerzőjére kattintva most kitárulkozhatnak az érintettek: "A munkásőrség önkéntesei között megtalálhatók nemcsak az MSZMP-nek, hanem az MDF-nek, sőt a Fidesznek a tagjai is."

A pártfőtitkár végre tesz utalást a közelgő választásokra: "Az természetes, hogy az új feladatokhoz új emberek is kellenek, amennyiben - és ezt egyáltalán nem titkoljuk - a választásokat az MSZMP meg akarja nyerni."

Soha nem lesz koalíció

De nemcsak a végül 3,68 százalékot kapott párt vezetője (a másik utódpárt MSZP is éppen csak elérte a 10 százalékot) bizonyult rossz jósnak. Márton János, a Magyar Néppárt elnöke a HVG 1989. április 8-i számának portrérovatában visszafogottan értékeli az esélyeket: "Azt tartom reálisan elképzelhetőnek, hogy a szavazó polgárok 15-20 százaléka fog csatlakozni hozzánk, vagyis mintegy egymillió ember." Márton János nem az illegalitás mély sötétjéből előbújt ellenzéki figura volt, hanem a Hazafias Népfront alelnöke, országgyűlési képviselő. Új ellenzékiségére a szavazók 0,75 százaléka (37 046 ember plusz Márton) adta voksát.

"Az 1990-es parlamenti választásokra olyan jogi megoldásokat kell kidolgozni, hogy se a súlyos történelmi örökséggel induló MSZMP, se az egyelőre még kevéssé szervezett más politikai erők ne szoruljanak ki a politikai döntéshozatali folyamatokból" - hangzott el a HVG tudósítása szerint az SZDSZ áprilisi közgyűlésén, ahol kinyilvánították: az uralkodó párttal sem a választások előtt, sem utána nem lépnek koalícióra.

Az uralkodó párt ifjúsági szervezetének KB titkára - bizonyos Gyurcsány Ferenc - egy héttel korábban kardoskodott a HVG hasábjain amellett, hogy a megcsonkított költségvetés ellenére is fontos a phenjani VIT-en való részvétel.

Az MSZMP megnyerheti

A Magyar Szociáldemokrata Párt elnöke elutasította a pártok közeledését: "Egyedül indulunk, mert így felmérhető a párt valós ereje." A valós erő 3,55 százalék lett, de akkor kevesen gondolták, hogy az MSZDP az elkövetkező tizenöt évben meg sem közelíti ezt az eredményt. Szűrös Mátyás országgyűlési elnök a Népszabadságnak adott egész oldalas interjújában reményét fejezte ki, hogy az MSZMP színeiben indulhat az 1990-es választáson. "Soha nem állt szándékomban hátat fordítani a pártnak" - mondta. A következő év tavaszának első napsugarai mégis az MSZP püspökladányi jelöltjeként sütnek rá. Meg is nyeri a választást.

A pártok támogatottságáról felmérés még nem készült, de a Magyar Közvéleménykutató Intézet arról már megkérdezte a lakosságot, hogy a "megváltozott politikai környezetben" az MSZMP marad-e a vezető párt. A válaszadók ötven százaléka igent mondott a kérdésre. A többpártrendszerre való áttérést a budapestiek tizenöt, a győriek tizennyolc, a falusiak huszonöt százaléka ellenezte.

1993: emelték a küszöböt

Egy évvel az 1994-es országgyűlési választás előtt emelte az Országgyűlés négyről öt százalékra a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt. Akkoriban nem verték ugyan nagydobra, de a jobboldali parlamenti többséget az a cél vezérelte, hogy kiszorítsa a hatalom közeléből az MSZMP-ről Munkáspártra keresztelt kommunistákat. (Az aggodalom utólag feleslegesnek bizonyult, mert a Thürmer-párt 3,18 százalékot kapott.)

1993 tavaszán a közvéleménykutatások szerint úgy tűnt, hogy a Fidesz 27 százalékkal nyeri a választást, második helyre a szocialisták futnak be (10 százalék), az SZDSZ, az MDF és a Független Kisgazdapárt meg éppen megszerzi a parlamentbe jutáshoz szükséges szavazatokat.

Nem sejtették az utódpárt győzelmét

Antall Józsefre nem lehetett azt mondani, hogy nem látta volna reálisan pártja helyzetét. A Magyar Nemzet szivárogtatta ki a pártelnök-miniszterelnök egyik MDF-es zárt ülésen elmondott beszédét: "A következő választáson nyolc-tíz-tizenöt százalékot ér el az MDF." Herényi Károly MDF-es szóvivő a kormány szócsövének számító Új Magyarország másnapi számában helyesbített: Antall szavait kiragadták a szövegösszefüggésből, a kormányfő azt is hozzátette ugyanis, hogy a gyászos parlamenti szerepléssel csak akkor számol, ha "a pártot szétbomlasztják". Az MDF-ből egyébként ekkor indult meg a MIÉP megalakításába torkolló kizárási hullám, vagyis - Herényi szavaival - a szétbomlasztás.

Csurka egy MDF-majálison még azt mondta, hogy 1994-ben meg kell szüntetni a régi hatalom továbbélését szolgáló kompromisszumokat, de hát ő még nem sejtette - és ekkor még Horn Gyulán kívül senki az országban -, hogy éppen az utódpárt arat elsöprő győzelmet a választáson.

Torgyán-Fidesz-Munkáspárt

Ha Czakó Sándor, az Új Magyarország jegyzetírója jövőbelátó lett volna, és varázsgömbjében megjelenik az 1998-ban alakult kormány vagy a kórházprivatizációs népszavazás, akkor az abszurditás érzékeltetésére nem ezt a példát találja: "Lehet, hogy a Torgyán-Fidesz-Munkáspárt triumvirátus lenne a jobboldali blokk."

Kilencvenhárom májusában Orbán Viktor és Horn Gyula bagolyvári vitája még két kis parlamenti párt elnökeinek csörtéje volt csupán. A Fidesz elnöke ekkoriban még nem mert nagyot álmodni: "Orbán szerint az MSZP szociális demagógiájának lényege az, hogy a társadalom minden rétegének ígér valamit, csak azt nem mondja meg, hogy az ígéretek valóra váltását milyen anyagi erőből fogja előteremteni. Azokat ugyanis csak adókból lehet előteremteni, ám ezt ma bevallani az állampolgároknak nyilván nem túl népszerű" - írta a tudósító.

Szekeres az MDF válsága miatt aggódik

Szekeres Imre, az MSZP ügyvezető alelnöke viszont mintha a mai Orbánra igyekezne rálicitálni egy 1993 május végi pártrendezvényen: "A választásokon csak azok nyerhetnek, akik komolyan építenek a civil szerveződésekre." Az MDF válsága miatt aggódó Szekeres különben lehetségesnek tartotta a Fidesz koalíciós tagságát, az előrehozott választásokat vagy a szakértői kormány felállítását 1994 tavaszig. (Ez utóbbit nyilván Horn Gyula főszakértő vezette volna.)

A fővárosi értelmiség érzéseit vetette papírra 1993 tavaszán Popper Péter. A jeles pszichológus a HVG-ben megjelent írásában Csurka-Torgyán konjunktúrára figyelmeztet. Jóslata, ha négy év késéssel is, bejött. Antall szerinte megmenti pártját a megsemmisítő vereségtől Surján KDNP-elnökkel és a fent említett két úrral összefogva. A szocialistákat tizenöt százaléknál nem taksálja erősebbre, mert "a szociáldemokrácia túl polgári az elnyomorodó magyaroknak". Popper azt is megvallja, hogy szerinte mi lenne az üdvözítő: "Persze csábító lenne egy SZDSZ-Fidesz-Köztársaság Párt hármas hatalomról álmodozni - főként, ha az SZDSZ nem akarná bebizonyítani, hogy nem bérence sem a bolsevikoknak, sem a zsidóknak, hanem fütyülne az ilyen ökörségekre."

1997: Horn ötletrohama

Egy évvel a 1998-as választás előtt a Szonda Ipsos három lehetséges befutóval, a 16 százalékos Fidesszel, a 15 százalékos kisgazdákkal és a 14 százalékos szocialistákkal számolt. A 168 órában megjelent elemzés szerint "a választás megint középen dől el, a kül- és belföldön tárgyalóképes középpártok - az MSZP, az SZDSZ, a Fidesz (és a hozzá kapcsolódó MDF és talán a KDNP) - között". A diplomáciai érzékét másfél év múlva dél-amerikai cseresznyetárgyalásain kamatoztató Torgyánnal a kutatók még nem számoltak.

Kilencvenhét májusát a sajtóban Horn Gyula ötletrohama uralta. A kormányfő előbb Orbánnal, majd Torgyánnal tárgyalt négyszemközt - állítólag - egy népfrontkormány felállításáról, amiből koalíciós partnerét, az SZDSZ-t fájó szívvel bár, de ki lehetne szorítani. Horn a 168 óra május 27-i számában erről így beszélt: "Megítélésem szerint realitása is lenne, meg értelme is. Mindenképpen megnyugvást, megkönnyebbülést hozna a társadalom számára." Egy év múlva kiderült, hogy Horn ötletének realitása se volt és értelme se.

Szocialista jelölőverseny

A szocialisták - folytatva ciklusokon átívelő hagyományukat - már egy évvel a választás előtt a kormányfőjelöltjük megnevezésével voltak elfoglalva. Az esélyesek között a mindig lemaradó Kovács Lászlót, a volt szakszervezetis Nagy Sándort, az örök Németh Miklóst és persze Horn Gyulát tartották számon.

A Medián HVG-ben megjelent közvélemény-kutatása szerint a legtöbben a Független Kisgazdapártot tartották a választás esélyesének. A lap ugyanakkor megjegyzi, hogy az FKGP az aktuális gazdatüntetés támogatása és G. Nagyné Maczó Ágnes közszereplései miatt sokat vesztett népszerűségéből. A legnépszerűbb politikus Göncz Árpád köztársasági elnök volt (72 százalék), megelőzve Demszky Gábor főpolgármestert (65 százalék) és Orbán Viktor Fidesz-elnököt (64 százalék). A miniszterelnök a húszas lista tizenhetedik helyét (36 százalék) foglalta el, az utolsó hely Giczy György KDNP-elnököt (26 százalék) illette.

2001: nem kérdés a Fidesz-győzelem

"Az MSZP-be be van programozva a 2002-es vereség. Veszíteni is fog" - jelentette ki jegyzetében magabiztosan Lovas István a Magyar Demokrata 2001 április 5-i számában. A hónap végére Bencsik András főszerkesztő tovább megy. "Ma már nem az a kérdés, hogy választást nyer-e 2002-ben a jobboldal, mert ez a kérdés eldőlt, amint a heti közvéleménykutatásunkból is látható. A kérdés inkább az, hogy az erkölcsi diadal ad-e elég erőt arra a polgári oldalnak, hogy ne csak állítsa, hogy az EU-n kívül valóban van élet, hanem bizonyítsa is."

A lap különben meglehetős önmérsékletet tanúsított felmérésében. A Fidesznek és az MSZP-nek is 36-36 százalékot adtak, még éppen befutóhelyre tartották esélyesnek a kisgazdákat és a szabad demokratákat, az egy év múlva 4,37 százalékot elért MIÉP-et viszont ekkor még 12 százalékra taksálták.

Forró az MSZP-ért aggódott

A HVG felkérésére készült Medián-felmérés jobban megközelítette a 2002-es választás végeredményét. MSZP 35 százalék, Fidesz 27 százalék, SZDSZ 5 százalék, MDF, MIÉP 3-3 százalék. Hogy az időközi parlamenti választásokból nem lehet messzemenő következtetést levonni, azt a fideszes Szűcs Lajos dabasi győzelme bizonyította egy évvel a választás előtt.

Az MSZP szokásos kormányfőjelölő szappanoperájuk legújabb fejezetét írták. Az esélyesek: Kovács László, Németh Miklós és Medgyessy Péter. Lipovecz Iván HVG-főszerkesztő 2001. április hetedikén megjelent jegyzetében Medgyessyt tartotta esélyesnek a miniszterelnök-jelölt posztjára. Előnye, hogy "még kevés lehetőséget kínáltak arra, hogy megcsinálják", írja. A szerző szerint az is jó, hogy nem tett rossz fát a tűzre, és személye vonzó lehet a vállalkozói rétegnek is. Hátránya a parlamenti rutintalanság, a számára újdonságot jelentő ellenzéki szerep, valamint az, hogy a társadalmi kihívások megválaszolásában - ez lehet a 2002-es választások legfőbb témája - a pénzügyes Medgyessy nem erős.

Az Orbánért nem rajongók az MSZP féltésével múlatták az idejüket 2001 tavaszán. A szocialistákért aggódott a magát baloldali értelmiségi tömörülésnek nevező - a K&H botrányban érintett, ügynökmúlttal vádolt Forró Tamást is a soraiban tudó - Economy 2002. A társaság "aggodalommal szemléli, hogy a párt mai helyzetében képtelen megfelelni annak a történelmi felelősségnek", mely az MSZP vállaira nehezedik a magyar politikai tendenciák megváltoztatását illetően. A szocialista pártot "terméketlen viták, sőt esetenként súlyos intrikák jellemzik. Emiatt az MSZP akaratlanul is asszisztál a kormányzati önkényhez".

Találkozott a pályájuk

Hende Csaba igazságügyi államtitkár egy évvel a választás - és Dávid Ibolyától való elhidegülése, majd szakítása - előtt hitet tesz az MDF elnöke mellett, aki egyébként ebben az időben fölényesen vezette a politikusok népszerűségi rangsorát: "A mi pályánk 1998 nyarán találkozott először. Amikor először ültünk le, azt mondtam neki, nem fogja megbánni, hogy engem választott. Igyekeztem is úgy dolgozni, hogy erről meggyőzzem."