Eutanázia: nem alkotmányellenes a jelenlegi helyzet
További Belföld cikkek
- Reagáltak a hajósok a Fővárosi Közgyűlés mai döntésére: Ellehetetlenítik a dunai személyhajózást Budapesten
- Befejezték a Balaton vízeresztését
- Közterületet neveztek el a tragikus körülmények között meghalt 21 éves rendőrről
- Egy 13 éves nevelőotthonos lányt molesztáltak Baranyában
- Sulyok Tamás hamarosan találkozik Ferenc pápával
|
Sólyom először
A testülethez tíz éve benyújtott indítvánnyal először az Alkotmánybíróság akkori elnöke, Sólyom László foglalkozott, de 1998-ig, alkotmánybírói megbízatása megszűnéséig nem került napirendre az eutanázia ügye.
Takács Albert alkotmányjogász, az ombudsman jelenlegi helyettese és Kmetty Ildikó ügyvéd 1993 novemberében azért fordult az Alkotmánybírósághoz a "kegyes halál" kapcsán, mert egy asszony saját kezével segítette halálba gyógyíthatatlan gyermekét, és emiatt az anyát emberölésért elmarasztalta a bíróság. Az anyát végül Göncz Árpád akkori köztársasági elnök 1996-ban kegyelemben részesítette.
Idejétmúlttá váltak
A beadvány az egészségügyről szóló törvény és a Büntető törvénykönyv egyes paragrafusait támadja. Miután 1997-ben új egészségügyi törvény lépett hatályba, a beadvány egyes részei a két jogász szerint is idejétmúlttá váltak, ám az új törvényben is akadt több paragrafus, amelyet kifogásoltak, ezért ismét előterjesztették indítványukat.
Európában csak két országban, Belgiumban és Hollandiában nem büntetik az eutanáziát, míg más államokban jelképes szankciókat szabnak ki a "kegyes halált" választók segítőire. Az AB hétfői állásfoglalásában a nemzetközi tapasztalatokra kitérve, úgy ítélte meg, hogy a kérésben még ebben a két országban sem csillapodtak az alkotmányos viták.
Az eddigi gyakorlattal összhangban
Németh János, az Alkotmánybíróság elnöke a döntés indoklásában leszögezte, hogy a törvénykezés a betegjogok erősítésével 1997 óta lehetőséget nyújt a legmodernebb eszközök használatával folytatott orvosi kezelés ellenére is rövid időn belül halálhoz vezető, gyógyíthatatlan esetekben az orvosi beavatkozás visszautasítására. A beadványtevők további jogosítványokkal kívánták felruházni a betegeket, illetve azt is indítványozták, hogy a súlyos esetekben a beteg beleegyezése nélkül is lehetőség nyíljon a méltányossági ölésre, amelyet a büntető törvényeknek elkülönített esetként kellene minősítenie. Németh János ismertetése szerint az AB emberi méltósághoz való joggal kapcsolatos eddigi gyakorlatát áttekintve jutott arra az álláspontra, hogy elutasítja a kérdésben született összes beadványt.Az önrendelkezés részben korlátozható
|
Az AB elnöke által ismertetett indoklás szerint abban az esetben, ha a beteg nem akarja végig élni a gyógyíthatatlan betegségének hátralevő részét, önrendelkezésének joga nem vonható el, de korlátozása az indokoltság alapján mérlegelhető. Az AB álláspontja szerint az orvos aktív részvétele nem tekinthető az önrendelkezési jog olyan részének, amelyet ne vonhatnának el. Az orvos ugyanis a kezelés során a döntés kialakításában is szerepet játszhat. A beteg beleegyezés hiányában történő halálba segítés pedig az AB szerint éppen azt az elemet iktatná ki, amely a beteg önrendelkezési jogát hangsúlyozza. Az egészségügyi törvényben szereplő "rövid idő" meghatározásához pedig az AB álláspontja szerint azért indokolt egy orvos csoport döntése, mert a beteg szubjektív szemszögéből ez gyakran nem ítélhető meg, illetve az eljárások fejlődésével időközben akár elképzelhetővé válhat az adott betegség gyógyítása.
|