Orbán utolsó esélye a mostani választás?

A baloldalon sokan szeretnek úgy gondolni a választásokra, mint Orbán Viktor utolsó esélyére. A Fidesz vereségén elgondolkodni hajlandó pártemberek szerint természetesen kulcskérdés Orbán szerepe, de egyáltalán nem biztos, hogy a pártelnök politikai pályafutásának végét jelentené az esetleges vereség. A Fidesz elnöke bejelentette ugyan, hogy ha a Fidesz elveszíti a választásokat, lemond posztjáról, de ennek nincs túl nagy jelentősége, hiszen ha nem fogadják el a lemondást, vagy a ha később újra jelöltetné magát, biztosan a párt élén maradna.

Bár erről a pártvezetés, érthetően, sohasem beszél, egészen biztos, hogy van vereség esetére kidolgozott terv a Fideszben. Erről árulkodott a Rogán Antal Magyar Hírlap-os interjúja, kapott is érte egy-két kokit a pártban. A kampányfőnök tavaly novemberben azt állította: "Ha úgy alakul is, hogy veszítünk, a párt jóval stabilabb, mint korábban bármikor. A Fidesz széles alapokon áll, és erős kötőelemei a rendszerváltó időkből átöröklött eszmék. Nem kell félni, nem lesz széthúzás." Rogán szerint Orbán Viktor számára "sem lenne tragédia" a vereség, hiszen még fiatal, és van politikai jövője. Az is biztos, hogy a visszavonulási tervet kizárólag a szűk felső vezetés ismeri, még a párt középvezetői, a vidéki kampányirányítók sem hallottak ilyesmiről.

Összeesküvés-elmélet: nem akarnak győzni?

Rogán mondataiból a pártban a februári sorozatos kampánybakik idején sokan messzemenő következtetéseket vontak le. Volt, aki azt állította, hogy az egymást követő botrányokat már nem lehet véletlenként elkönyvelni. Szerintük valakik szabotálnak, vagy legalábbis direkt a vereségre játszanak. Ezt a véleményt karakteres összeesküvés-elmélet formájába közre is adta Bencsik András a Demokrata vezércikkében, amelyben Orbánnak, mint vezénylő tábornoknak üzent. Bencsik idiótáknak nevezte a kampányirányítás hibát hibára halmozó, a pártelnök munkáját aláásó tagjait.

Tehát többekben fölmerült a szörnyű gyanú, hogy a Fidesz talán nem is akar most nyerni, talán máshogyan taktikázik. Ezt a gyanút erősítette meg az Orbánnal igen jó viszonyban lévő Eperjes Károly színművész, amikor egy fórumon arról értekezett, hogy nem a 2006-os választásokat kell megnyerni, hiszen az ország katasztrofális helyzetben van, és aki most kormányra kerül, az egy-két év múlva biztosan belebukik.

"Tóni 2010" - a Rogán-lufi

Így egyre többekben vetődött föl, hogy a Fidesz - a kampány élén álló Rogánnal - talán már az Orbán utáni időszakra készül. Az utóbbi hetekben teljesen háttérbe került, korábbi, igen ígéretes pozíciójából kiszorult kampányfőnököt sokan tartják Orbán egyetlen lehetséges utódjának. Igaz, az ilyen sugalmazások többnyire az ellentáborból, elsősorban a ballib médiából jöttek ("az okos, liberális Rogán még sokra viheti"), ami mögött akár a politikai ellenfél taktikázása is lehet. A belpolitikai küzdelemben ez bevett fogás: kipécézni az ellenoldal egyik potenciális, de nem túl veszélyesnek tartott trónkövetelőjét, és ilyen-olyan módon bíztatni. Sokak szerint Szili Katalin köztársaságielnök-jelöltsége is részben egy ilyen konspirációs akció eredménye volt. (Tény, hogy a szocialista politikusokkal nem túl barátságos Magyar Nemzetben is jelent meg olyan cikk, amely Szilit "elfogadható jelöltnek", illetve "nemzeti gondolkodású szocialistának" nevezte.)

Így vagy úgy, de Rogán néhány pillanatig lehetséges Orbán-utódként tűnt föl, és a "Tóni 2010" jelszó terjedni kezdett maroknyi reformpárti fideszes körében. A Fidesz legfelső vezetésében az igazi stratégák viszont valószínűleg sosem számoltak vele komolyan. A jóval kevésbé karizmatikus, a többség szemében idegesítő okostojás Rogán sosem érhetett volna el Orbánhoz hasonló tömegtámogatást és hatást.

Se vele, se nélküle

A párt képviselői közül abban szinte mindenki egyetértett, ha most sem győz a Fidesz, akkor nehéz elképzelni, hogy Orbánnal még egyszer valaha győzni tudna, mégis mindenki azt állítja, elképzelhetetlen, hogy a pártvezető megbukjon.

Hiába keringtek pletykák arról, hogy a pártelnököt az Európai Néppárt vezetésében jól fizető, nyugdíjas állás várja, illetve hogy Rogán kampányfőnök háttérbe szorulása után a párt "második arcaként" feltűnő debreceni sikerpolgármester, Kósa Lajos lehet az utód, valójában nincs sok esélye, hogy Orbán hatalma, pártbeli befolyása számottevően csökkenjen akár egy súlyos választási vereség után. (És súlyos vereség semmiképp sem lesz, legföljebb szoros zakó.) A kétmillió biztos Fidesz-szavazót szinte csak Orbán személye tartja együtt, nincs más, aki át tudná fogni a szavazóbázis egészét. Sem Pokorni, sem Áder, sem Kövér nem alkalmas erre.

Orbán itt, Orbán ott, Orbán mindenütt

Az Indexnek nyilatkozó fideszes középvezetők közül többen úgy gondolják, hogy Orbán már veszélyes vagy legalábbis a kívánatosnál nagyobb mértékben koncentrálta a hatalmat. Van, aki úgy látja, hogy a pártelnök kijátszotta a régi vezetőgárda éberségét, és egyszemélyi szervezetirányítást épített ki, olyat, amelyben a többiek nyílt konfrontáció nélkül nem tudnak kicsikarni változást. Az alapszabály megváltoztatásával ugyanis Orbán kizárólagos joga lett minden személyügyi döntés (Tölgyessy Péter Népszabadságban megjelent tanulmányában kegyencelvűnek titulálta a Fidesz kinevezési gyakorlatát). A legfeltűnőbb az országos lista összeállítása, kezelése volt, amivel számos ismert Fidesz-személyiség érdekeit sértette meg.

 

Látványosan oktrojálta rá Orbán az értetlenkedő elnökségre Mikola Istvánt, akiről már a bejelentés pillanatában is tudták, hogy a miniszterelnökhelyettes-jelölt személyében "két lábon járó konfliktusforrást" kapnak a nyakukba (Mikola a pártban, sőt a kormányban is népszerűtlen figura volt az 1998-2002-es ciklusban). Többek szerint vereség esetén a pártelnök által felemelt Mikola ugyanolyan gyorsan eltűnik a süllyesztőben, mint amilyen gyorsan a párt élére került. Néhány régi Fidesz-tag szerint egyébként Orbán színe elé jutni sem egyszerű. A pártelnököt egy konszern csúcsmenedzseréhez hasonlították, akit a cég alkalmazottai, középvezetői, de még igazgatói is csak a céges etikett akkurátus betartásával közelíthetnek meg. Sokak szerint éppen ez a körülbástyázottság vezethet Orbán vesztéhez. Az egyszemélyi vezető egyszemélyi felelős is.

 

Sértett vezérkar: Áder, Kövér és Pokorni háttérbe tolva

A 2006-os kampányban 1998-hoz és 2002-höz képest a régi gárdából Pokorni Zoltán, Áder János és Kövér László látványosan hátrébb csúszott, cserepadra került. Pokorni a 2002-es szerepléseihez képest alig mutatott valamit, Áder szinte kizárólag a gázártémára koncentrált, Kövért visszavonták. A régi belső körből Kövér és főleg Áder 2002 óta egyre távolabb kerül Orbántól, pedig sokáig Ádert tartották az egyetlen Fidesz-vezetőnek, aki Orbánnal szemben is képes érvényesíteni az akaratát. A frakcióvezető ugyan rendkívül fegyelmezett párttagként viselkedik, de sértett, dühös a pártelnök köreire, és nem ért egyet döntéseivel.

A pártelnök pénzügyileg is elszigetelte Áderékat, így saját embereiket sem tudták megfelelő forrásokhoz juttatni, saját szervezeteiket működtetni. Pedig a Fideszben mindig Áder volt a szervezőzseni, képességeit mindenki elismeri: rendkívül hatékonyan és jól vezeti a parlamenti frakciót és építi háttérszervezeteit. A Sólyom László államfővé választását lehetővé tevő taktika kidolgozását és véghezvitelét is neki tulajdonítják.

Kemény összecsattanás volt az Áder-csoport és Orbánék között, amikor a párttól gyakorlatilag elzavarták – Áderék határozott tiltakozása ellenére – Wermer Andrást, a Fidesz kampányguruját, a magyar politikai marketing atyját. Az utána következő bénázások (szerverügy, Magyar Vizsla, az MDF-est megfenyegető jelölt) pedig azokat igazolták, akik Wermer pártját fogták az Orbán–Simicska-tengely ellenében.

Kinél van a pénz?

A pártkassza környéke mindig fontos, sőt többnyire elsőszámú terepe a pártbeli hatalomért folyó csatározásoknak. Amíg az MSZP-nél régebben (mielőtt Gyurcsány meg nem szállta embereivel a fontosabb posztokat) sok érdekcsoport küzdött egymással a párt körül örvénylő pénzekért, addig a Fidesz gazdálkodása gyakorlatilag egy ember kezében, Simicska Lajoséban volt. Sokak szerint Orbán hatalmának egy részét valójában Simicska gyakorolja. Sokszor idézik azt a mondását, hogy "a Fidesznél két emberrel érdemes tárgyalni, de csak az egyikkel lehet". A két ember Orbán és Simcsika volna, de Orbánhoz képtelenség bejutni. A Fidesz gazdasági főgurujának befolyását meghatározza, hogy kezében van a párt számára kulcsfontosságú két sajtóorgánum, a Magyar Nemzet és a Hír tv, illetve a vállalatcsoport központi cége, a kampányidőben különösen fontossá váló Mahir.

Az utóbbi években egyre több ultragazdag, befolyásos üzletember, nagytőkés jelent meg a Fidesz környékén: Hernádi Zsolt Mol-vezér gyakori vendég a párt rendezvényein, és a leggazdagabb magyarnak tartott Csányi Sándor is azon kevesek közé tartozik, akik bármikor bejuthatnak Orbánhoz, sőt. Csányi a két nagy párt vezetői közül mindig Orbánnal volt jobb viszonyban, Gyurcsánnyal ki nem állhatják egymást. A miniszterelnök baráti körben többször is hangoztatta, hogy Csányit "orosz típusú" oligarchának tartja, akinek befolyása a politikában és a gazdaságban jóval nagyobb, mint ami nyugati demokráciákban szokásos.

2002 után Csányi látványosan közeledni kezdett a jobboldalhoz, többen vélték úgy, hogy ő maga - vagy személyesen vagy egy "médiumon" keresztül - politikai szerepvállalásra készül. Emlékezetes Csányi RTL Klubnak adott tavalyi interjúja, amelyben nem zárta ki, hogy "válságmenedzserként" segítene egy fölálló új kormányzatnak, illetve azt is kijelentette, hogy a jobboldal politikája szimpatikusabb neki. A bankvezér közeli ismerősein szerint a Csányi–Orbán-közeledés az utóbbi hónapokban megállt, és a bankvezér visszatérni látszik korábbi kiegyensúlyozó, mindkét oldaltól egyforma távolságot tartó személyes politikájához.

Simicska ellendrukkerei reménykedve figyelik Csányiék Fidesz-körüli mozgását, abban bíznak, hogy valamilyen erős érdekcsoport talán megtörheti a volt APEH-elnök monopóliumát. Ez lenne a Fidesz "emeszpéizálódása", de ennek valójában még semmi jele.

Emeszpéizálódás és káderhiány

Egy választási vereség azonban fölgyorsíthatja ezt a csírájában létező "emeszpéizálódási" folyamatot is, ugyanis a vereségért az Orbán–Simicska-duónak kell elvinnie a balhét. Ha, mondjuk, Áderék találnának maguknak forrást, egy szponzort, máris jelentős hatalmi centrum képződne Orbánékkal szemben.

Potenciális lázadó csoport a régi fővárosi fideszeseké is: Tirts Tamás, Sasvári Szilárd, Juharos Róbert népszerű pártvezetők voltak, de az utóbbi években teljesen kiestek a pixisből, helyükre újak, a pártvezetéssel szemben önálló gondolatokat megfogalmazni képtelen figurák kerültek. Sokak szerint stratégiai hiba volt ejteni Tirtséket, és ez a hiba szintén Orbán sajátos személyzeti politikájának következménye.

A Fidesz megújulását nehezítené, hogy nincs az ellenzéki pártnak elég ismert és vezetőképes ("fölépített") embere, aki az elhasználódott garnitúra helyére léphetne. A káderhiányt elsősorban az okozza, hogy a párt 2002-ben, bízva a győzelemben és abban, hogy bőségesen lesznek elosztható kormánypozíciók, választási listáira nem vett föl egy csomó olyan politikust, aki a '98-2002-es kormányban már szerzett tapasztalatot és ismertséget. Így ezek az emberek az ellenzékben eltöltött négy év alatt alig-alig tudtak szerepelni. Amikor újra előveszik őket a kampányban, rövid idő alatt kellene újraépíteni az imázsukat. Ilyen politikus Matolcsy György volt gazdasági miniszter és Mikola István is.

A Fidesz ellenzékben töltött négy éve alatt mindössze Révész Máriuszt és Szijjártó Pétert sikerült felépíteni, Rogán Antalt pedig újrapozícionálták: a "párt ökle" szerepet átadta Szíjjártónak és Répássynak, hogy aztán szimpatikus, higgadt, szakértő és kevésbé szemüveges politikusként tűnjön fel. A kampányfőnökké avanzsált Rogánról sokan vélekednek úgy, hogy a választási vereség karrierje végét jelentené, de legalább ilyen erővel tartja magát az az elmélet is, hogy az ellenzéki szerepet arra használná fel a párt második generációja, hogy eltakarítsa az útból a Fideszt a rendszerváltás óta vezető garnitúrát, és magához ragadja az irányítást.