Miklós
-7 °C
2 °C

Nem hajlandó magyarul beszélni Galántai György besúgója

2005.03.22. 18:03
Ma a Föld legtávolabbi pontján, Új-Zélandon él Habermann M. Gusztáv egyetemi tanár, aki Pécsi Zoltán fedőnéven 1979 és 1988 között jelentéseket írt Galántai György képzőművészről és köréről. Az egykori ügynök angolul válaszol a magyar kérdésekre, és nincs mit hozzáfűznie a történethez. Galántai honlapján publikálta a róla szóló jelentéseket: a hyperlinkektől nyüzsgő dokumentumok szövevényes történetet alkotnak, amely nemcsak a korabeli avantgárd műalkotások kőkemény kontextusát teremti meg, hanem az Aczéllal fémjelzett kulturális élet paranoid, groteszk világából is ad egy kóstolót. Pécsi Zoltán jelentései néhol kifejezetten ihletettek.

A jelenlévők közt ott volt Haraszti Miklós, Demszky Gábor /és nőismerőse, "Rozika"/, Krassó György, Tamás Gáspár Miklós, Kenedi János, valamennyien az "ellenzék" legradikálisabb képviselői. Ott volt továbbá a SZETA számos ismert alakja: köztük Nagy András, Solt Ottilia, barátjuk Malina János. Nagyot és Soltot elkísérte Solt két gyermeke is, az idősebb lány és a legkisebb kisfiú /Máté/, valamint hozzájuk csatlakozott további 2-3 kisgyermek /5-6 évesek/. A gyerekek ottléte különösen agresszíven mutatja Nagy és Solt felelőtlenségét. (1984. január 30.)

#alt#
Forrás: galantai.hu
1998-ban kérte ki a róla és köréről szóló jelentéseket, az úgynevezett Festő-dossziét a történeti levéltárból Galántai György képzőművész, kulturális szervező, a múlt rendszer hírhedt alakja. A balatonboglári kápolnatárlatokról, talpszobrairól, hangszobrairól, engedély nélküli kiállításairól elhíresült képzőművész már a hetvenes években is tudta, hogy megfigyelik, "hallotta a telefon kattogásából", de hogy társaságából ki volt a besúgó, az csak akkor derült ki, amikor évek múltán kézhez kapta a dokumentumokat.

A háromság személyisége

Galántai súlyos anyagi problémákkal küzd. Noha éveken át semmilyen - jelentős - hivatalos megbízást nem fogadott el - s különösen nem a központi művészeti szervektől -, a közelmúltban arra kényszerült, hogy elfogadja a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának megbízását embléma tervezésére. (Jelenleg is dolgozik ezen.) Galántai ellenzéki magatartásán természetesen csorbát ütött ez a vállalkozás és minden lehetséges módon igyekszik annak jelentőségét csökkenteni, így kínos magyarázkodásra, mentegetőzésre kényszerül. (1980. július 29.)

A Pécsi Zoltán fedőnevű ügynök "valódi" neve Galántai információi szerint Algol László volt, és hogy valójában Habermann M. Gusztávnak hívják, az Galántai számára is csak egy rádiós vetélkedő után vált nyilvánvalóvá, amelyben véletlenül hallotta a Habermann néven szereplő Algolt. Nem bizonyított, de bizonyítható, hogy a Pécsi Zoltán fedőnév mögött Algol állt, mivel egy-két ízben elárulja magát a jelentésekben. Habermann ma már nem használja az Algol művésznevet, saját nevén tanít egy új-zélandi egyetemen; szakterülete a pszichológia és a nyelvészet határán helyezkedik el.

"Aljasságokat írt, dühös vagyok rá" - mondta az Indexnek Galántai, akinek a jelentésekkel kapcsolatban az fájt a legjobban, hogy Pécsi Zoltán nemcsak leírta a látottakat, hanem értelmezte is azokat. "A hatalom meg nem írt hangja" - értékelte Pécsi stílusát. Galántai nem tudja, hogyan vették rá Algolt az együttműködésre; évek óta nem beszéltek egymással, vallomás és feloldozás nem történt. A képzőművész úgy tudja, a világ egyik legtávolabbi pontján élő Habermann ma már nem hajlandó magyarul beszélni.

Ez bebizonyosodott: az Index magyarul feltett kérdésére Habermann valóban angolul válaszolt. "Értékelem, hogy felhívott, de nem hiszem, hogy sok hozzáfűznivalóm lehet a dologhoz." Habermann, arra is hivatkozva, hogy mindez húsz éve történt, nem akarta elmondani, hogy valóban ő jelentett-e Galántaiékról, és ha igen, mivel vették rá az együttműködésre.

A jelentésekben többször hivatkoznak arra, hogy Galántait 1973 és 1976 között is megfigyelték, ebben az időszakban egy "Studiós" fedőnevű ügynök jelentett róla. A képzőművész maga is nagyon kíváncsi, kit takarhatott ez a név, de ez még nem derült ki.

Két fontos dátum

Algol László: A háromság személyisége (részlet)
1
kivel a kátyúnál vasútépítésre készülődnek
nem veszítették el a sírás képességét
a futás függvényeként a völgyben kerítés vonul
az elemek füstje után négyszögű lyuk marad
vigyázz amikor kívánod az elsôt utolsót
felül visszahajló sövény építésébe kezdtek
a testbôl élô húst metszettek táptalajnak
szimmetrikus távol benôtte tekintet nélkül
egyikünk sem származott el a törzstôl
aláhajtva a fej már nem akadálya
sem fa sem fémtagok nem bukkan fel a zászló
egy egy zsák többször a bokrokba rohadt
sortévesztés alig egy ilyen táblázatnál

2
kinél a g f g b dallamfordulat szinte már kötelezôvé vált
a vízszín egy részét test borítja az esô ellen
a száj vagy légcsô kô zárja el valamelyik fázisban
a zsilipnél csuklunk mindig elôre a csillámszínnel
hol esô sem a forrás el nem apad
terv szerint kiürült a partgyűrűn egy ujj sem fodrozódik
fényminták az arc név viszonyban következetes módosítás
e hangokra minden fiú vagy minden lány szótagokat

3
ki elôtt egyre kevesebb be nem vallott visszatérés
a pályaudvar elvadult sarkaiba
ahol valaki egészen más töltött
fontos korlátozott kiterjedésű
de meg nem határozható pillanatokat egy ismét mással
talán mert az utolsó elalvás mögött
fekvô képekben korszakjelzôk tűnnek elô és
annak ellenére hogy ezek a helyek
a legkevésbé változtatják elrendezésüket
kívül esnek a gazdasági élet frontvonalain
csak az azonos növényfajok ha évelôk
s az eltérô hangok szállongása
ám ezek kontrasztját is könnyen
kiolthatjuk a naphullás szél
vagy színes üveg segítségével

Rendszeresen tart kapcsolatot a "Stúdiós" fn., a "Várakozók" fn. bizalmas nyomozás alatt tartott személyekkel. Ez évi nyugati útja során, valamint az ART POOL akció beindításával széles körű kapcsolatkört épített ki. Figyelembe véve, hogy Galántai György alaposan gyanúsítható aktív ellenséges tevékenység folytatásával, javasoljuk tevékenységének felderítésére, akadályozására "Festő" fn. személyi dosszié nyitását és bizalmas nyomozás alá vonását. ( 1979. október 16.)

A titkosszolgálatoknál nem tököltek sokat egy hivatalos döntéssel, ha a nép ellenségéről volt szó. Legalábbis erre utal, hogy 1979. október 16-án javasolta Horváth Tibor rendőr hadnagy Galántai megfigyelését, és még ugyanaznap határozat is született erről. Október 16-i keltezésű a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság III./III. osztályának levele a BRFK III./III. osztályához, amely Galántai egyik akciójával foglalkozott. Október 17-én pedig már készen állt az operatív terv a renitens képzőművész megfigyelésére.

Galántai az Artpool archívum megalapításával magyarázza a hatóságok aggodalmát. A művészeti vállalkozás nemcsak a vélt vagy valós rendszerkritika miatt lehetett gyanús: az Artpool részben a nyugati művészvilággal való kapcsolaton alapult, és profiljához illegális tevékenységek (pl. sokszorosítás, pecsétkészítés) tartoztak.

A dokumentumtengerből érdemes még kihalászni az 1984. február 13-i jelentést, amely Galántai, az FMK-ban rendezett kiállításáról szól. A "nem megbízható" személyek által lezsűrizett és engedélyezett kollekciót a képzőművész egyéb darabokkal egészítette ki; és a "Magyarország tiéd lehet / Nemzetközi Magyarország" címet adta a kiállításnak. A jelentésben Pécsi Zoltán hosszasan elemzi az egyes műveket: nem volt elfogadható sem a nemzeti színű alma, amit éppen hámoztak, sem a zsíros kenyérből kirakott Magyarország. A kiállítást még a megnyitó napján betiltotta a hivatalos zsűri, és Galántai - nem először életében - elesett minden pénzkereseti lehetőségtől.

Megbocsátani

Hazai kapcsolatainak többségét az ellenséges ellenzék prominens képviselői, valamint az egyes csoportok perifériáján elhelyezkedő személyek teszik ki. Továbbra is nagy gondot fordít különböző nyomdákban dolgozó személyek felkutatására, az azokkal való megismerkedésre. Tapasztalható, hogy nyomdász barátait más ellenséges anyagok sokszorosítását intéző célszemélyeknek is felajánlja. (1985. március 27.)

Annak ellenére, hogy a titkosszolgálati tevékenység sok szenvedést okozott Galántainak (lásd az életrajzot), a Festő-dosszié nyilvánosságra hozatalával nem akart viszályt kelteni, sem reklámot csapni önmagának vagy a még most is működő Artpoolnak. Éppen ezért nem szólt senkinek, amikor 2004-ben kirakta a róla szóló aktákat. Politikai szándékai sincsenek: az Indexnek többször elmondta, hogy egyáltalán nem érdekli, és soha nem is érdekelte a politika. "Szörnyűségek történtek, - mondta - a megfigyeltek egy része külföldre ment, aki itthon maradt, tönkrement."

Galántai a mostanában dagadó ügynöküggyel sem foglalkozik, de egyetért azokkal, akik szerint a besúgóknak elő kéne lépniük az ismeretlenségből. "Hogyan lehet megérteni azt, ami most van? Azzal, ami volt" - mondta. Galántai György nem akar felelősségre vonni senkit, de ha tisztáznák a régi ügyeket, szerinte meg lehetne bocsátani.

A dokumentumok közlésének elsődleges célja azonban, hogy kontextusuk legyen a weboldalon kiállított műalkotásoknak. A jelentések, az akkori valóság és az akkori valóságban született műalkotások közti összefüggést a legjobban talán B. Nagy Anikó Pécsi Zoltánnak írt levele mutatja be, amelyet a Beszélő 2001. decemberi számában közöltek.

Mint a háború után tejet tejporból

Megállapítottuk, hogy Galántai György tovább folytatja a párt kultúrpolitikája ellen irányuló fellazító tevékenységet. Tudja azt, hogy tervei, elképzelt kiállításai nem esnek egybe a hivatalos művészetpolitika elképzeléseivel. (1981. július 13.)

Galántai szerint nagy baj, hogy a besúgók közül többen ma is egyetemen tanítanak, vezető állásokat töltenek be. Miután az érték nélküli társadalom után eljött a szabadság, a múlt rendszer sanyargatottjai úgy voltak vele, mint a gyerekek, amikor a háború után megtudták, mi az a tej. Nem szerették, mert hozzászoktak a tejporból és vízből készített műtejhez.

"Most nem a pártra, hanem a jóistenre kell félelemmel gondolni, most a pénz határozza meg, hogy bátrak vagy gyávák legyünk" - mondta a Festő. A gondolkodásban viszont nem változott semmi, "mindent szabad, de ez nem működik a fejekben", tette hozzá. "Azért ez jobb, ez a mai helyzet" - mondta. "Bár nem tudom. Sosem igazán jó semmi."

Kápolnatárlatok és pincekiállítások

Galántai György 1941. június 17-én született Bikácson. Gyerekkorát erős vallásos nevelés határozta meg, áll a művész honlapján közölt életrajzban. Mivel 1956-ban tüntetőtáblákat készített a felvonulóknak, a budapesti Képzőművészeti Gimnáziumban már nem kezdhette meg tanulmányait, ugyanis a hivatalos indoklás szerint "az ellenforradalom alatt tanúsított magatartása nem teszi méltóvá arra, hogy iskolánk tanulója legyen". Így került a székesfehérvári Útépítő Technikumba, ahol 1960-ban megrendezte első kiállítását.

1963-ban felvették a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakára, ahol 1967-ben szerzett diplomát. Ezután úgy döntött, hogy a továbbiakban szabadfoglalkozású művészként akar élni.

1970 és 1973 között működtette a híres balatonboglári Kápolnatárlatokat, ahol teret adott a kor magyar avantgárd művészeinek: kiállítások, zenei, költői, színházi előadások követték egymást. Szervezői tevékenységét nem díjazta a rendszer; az ellene irányuló támadássorozat a "Törvénytelen úton néhány avantgarde" című cikkel kezdődött a Somogyi Néplapban 1971-ben, innentől a rendőrség, a tanácsok, a tűzrendészet, az Állami Biztosító, az MSZMP KB Kulturális Bizottsága és mindenféle más hatóság állandó zaklatásainak volt kitéve.

Ami azonban egy időre ellehetetlenítette életét, az egy 1973-as, "Happening a kriptában" című Népszabadság-vádirat, amelytől egy csapásra hírhedtté vált. Évekig nem kapott munkát, ismerősei elkerülték, a szó szoros értelmében éhezett. Művészbarátai azonban a háttérből támogatták, pénzt gyűjtöttnek neki, így lassan ismét alkotni és szervezi kezdhetett: 1979-ben létre hozta az Artpool nevű archívumot, amely illegálisan működött, és később nemzetközi elismertséget szerzett. 1979-től kezdve állnak rendelkezésre a róla szóló jelentések.

A Művelődési Minisztériumban szigorú megrovást kapott 1980-ban, amiért engedély nélkül kiállítást szervezett a Francia Intézet pincegalériájában. 1984-ben az FMK-ban felkérték, hogy rendezzen kiállítást, amelynek a "Magyarország tiéd lehet / Nemzetközi Magyarország" címet adta. A kiállított darabok miatt megint minden pénzkereseti lehetőségét elvesztette, a hatóságok lépten-nyomon zaklatták.

1988-ban Nyugat-Berlinbe utazott DAAD-ösztöndíjjal, itt újabb kiállítást rendezett és katalógust adott ki. 1989-ben a magyar Kulturális Minisztérium távollétében Munkácsy-díjjal jutalmazta. 1992-ben a Rehabilitációs Bizottság döntése alapján a művelődési és közoktatási miniszter megkövette az előző rendszerben elszenvedett sérelmekért.