Árpád
-1 °C
9 °C

Az SZDSZ hosszú életének titka

2003.02.12. 13:23
Gusztos Péter szerint ideje szembenézni azzal, hogy a szabad demokratáknak egész egyszerűen létérdekük, hogy a politika megosztó kérdéseiben is a magyar politikai elit egészétől eltérő véleményt jelenítsenek meg. Az SZDSZ ügyvivőjével, az Új Generáció alelnökével az Index riporterei a párt megújulási lehetőségeiről beszélgettek.
"Egyik nehezen feledhető élményünk, amikor Horn Gábor tavaly nyáron a Hol a határ? című konferencián elmondta, a kampányban az SZDSZ úgy döntött, szavazatmaximalizálási célból hanyagolja a hagyományos jogvédő retorikát. A párt által megrendelt reprezentatív felmérés ugyanis azt mutatta, potenciális szavazóit nem igazán hozzák lázba a kisebbségi és emberjogi kérdések" - kezdték firtatni az Index riporterei, hogy a megújulási lehetőségeiket kutató szabad demokraták az utóbbi időben mennyire is képviselik következetesen saját jogvédő hagyományaikat.

Gusztos Péter
Gusztos Péter: 2001 őszén egy reprezentatív kutatás keretében mértük potenciális választóink különféle attitűdjeit. Az nem annyira az SZDSZ-re, hanem inkább az országra jellemző, hogy a lehetséges liberális szavazók között nagy számban vannak, akik - mondjuk - a cigányság tekintetében nem osztják a liberális álláspontot. Tudjuk, hogy a kisebbségek védelme, amit a hazai jobboldal "másságkultusz"-ként aposztrofál, nem túl népszerű politikai téma. Azonban nem azt mondtuk, hogy ejtjük ezeket az ügyeket, hanem azt, hogy kis pártként koncentrált kampányt kell folytatnunk, ezért kiválasztunk három-négy nagyon fontos ügyet, azokat, melyek legjobban foglalkoztatják potenciális szavazóinkat, s ahol a párt álláspontja mindemellett még népszerű is körükben. Én inkább örültem annak, hogy célközönség-orientált kampányunk volt, melyben az SZDSZ végre felfogta, hogy vannak jól körülírható választói csoportok, amelyeket tudatosan kell megszólítania.

Egyébként egy dolog a kampány, és más dolog a párt folyamatos politikája. Az SZDSZ politizálásában megjelennek a kisebbségi kérdések. Abban, amit Magyar Bálint oktatási miniszterként romaügyben tesz, a "liberalizmusteljesítmény" nehezen vitatható. Vagy nézzük a szexuális kisebbségek kérdését. Egyedül az SZDSZ vállalta fel komolyan ezt az ügyet. Tavaly nyáron a meleg és leszbikus kulturális fesztivált Demszky Gábor nyitotta meg, a Felvonulási térről induló Büszkeség napi menetet pedig én - az SZDSZ ügyvivőjeként és országgyűlési képviselőjeként. Szóval mutat életjeleket a párt ezekben az ügyekben.

Index: Nem lehetne többet?

G.P.: Lehetne, és kell is. Nem titok, belső vitáinkban azt szoktam sürgetni, hogy ezekben az ügyekben, melyek a párt és a liberális szavazók identitása szempontjából meghatározóak, markánsabban kellene fellépnünk. Ideje szembenézni azzal, hogy az SZDSZ jelenleg egy 4-6 százalék között mozgó - középtávon 10-12 százaléknyi szavazó megszólítására és megtartására alkalmas - párt, melynek egész egyszerűen létérdeke, hogy a politika megosztó kérdéseiben is a magyar politikai elit egészétől eltérő véleményt jelenítsen meg. Ha azt nézzük, hogyan áll ez az ország a liberális minimummal, hogy a tolerancia, a másik véleményének, vallásának, származásának, szexuális identitásának tiszteletben tartása mennyire hatja át a magyar politikai közeget, akkor szerintem ki kell mondani: tévednek azok, akik szerint azért nehéz Magyarországon liberális politikát képviselni, mert a liberalizmus alapelvei már úgy, ahogy vannak, győzedelmeskedtek. Vannak területek, ahol ez igaz, ilyen például az alkotmányos berendezkedés. De már a gazdaságban sem érvényesülnek maradéktalanul - gondoljunk például a magas adókra, az állami újraelosztás mértékére vagy az állami bürokrácia méretére. Az olyan kérdésekben pedig, mint az állam és az egyház viszonya, vagy viszonyunk az etnikai vagy szexuális kisebbségekhez, a különféle vallások képviselőihez, a magyar politikai elit leszerepelt.

Index: Már bocsánat, a koalíciós alkudozások során az SZDSZ nem tartott igényt mondjuk a kisebbségi hivatal élére, viszont jelentős kérdés volt, hogy mely állami cégek tartozzanak az SZDSZ által irányított tárcák felügyelete alá.

G.P.: Többen vitatják az SZDSZ akkori célkitűzéseit és vállalásait. A tavaly májusi küldöttgyűlésen tartózkodtam, azzal együtt, hogy feltétlen híve voltam és vagyok a koalíciónak. Azt gondoltam, a szabad demokraták kormányon belüli fajsúlyos megjelenését és a liberális politika képviseletét nem feltétlenül ez a szereposztás teszi lehetővé. És nemcsak azzal volt bajom, hogy mik azok a dolgok, melyeket elvállaltunk, hanem hiányérzetem is volt. Például a Miniszterelnöki Hivatalon belül láttam két olyan államtitkárságot, ami az én fejemben felért volna egy minisztériummal. Azt gondoltam, ha a liberális pártnak döntő szava lehetne a kormány egyházpolitikájában vagy a romapolitika alakításában, az a liberális identitás szempontjából fontosabb lehet, mint egy olyan minisztérium, melynek szakterületén nincsenek liberális szempontból fontos politikai ütközőzónák. Több helyütt elmondtam: nem látom annak értelmét, hogy ezt a helyzetet a frakció tagjaként, a párt ügyvivőjeként a nyilvánosság előtt hosszasan vitassam. Az álláspontom ismert. Azt gondolom, a közvélemény előtt az SZDSZ jóval erőteljesebben jelen lehetne. Ha ezt az utóbbit nézem, akkor egy-két dologban valószínűleg igazuk volt azoknak, akik bírálták a tavalyi koalíciós megállapodást. De most ez a helyzet, és ebből kell a lehető legtöbbet kihoznunk. Az SZDSZ mint párt a mostani szereposztás keretei között is azt mond, amit akar, meg tud jelenni olyan politikai témákban is, amelyekben a kormányzatban nincs döntési pozícióban.

Index: Nézzük akkor, hogyan kommunikált a párt a drogtörvény körüli vitában? Mintha kissé magadra maradtál volna az ügyben. Többször is nyilatkoztad, hogy az, amit az SZDSZ képviselt ebben a vitában, az még nem a liberális drogpolitika.

G.P.: Az SZDSZ az egyetlen párt, mely választási programjába belevette, hogy változtatni kíván a Fidesz által - véleményünk szerint - embertelenül és ésszerűtlenül megszigorított drogszabályokon. A Btk.-módosítás vitája során én vittem ugyan az ügyet, de nem lehet azt mondani, hogy egyedül maradtam volna. Más politikusok is megnyilvánultak, a záróvitában például Kuncze Gábor is felszólalt, Horn Gábor publicisztikát írt a társadalmi vita során. Az viszont tény, hogy az SZDSZ mint párt lehetett volna aktívabb és kezdeményezőbb. Látható volt, hogy a kormány nem szeretné politikai beszédtémává tenni ezt a kérdést az önkormányzati választások előtt. Veszélyesnek tartották, és akkor ezt az SZDSZ is elfogadta. Hozzáteszem, a liberális párt egyáltalán nem egységes ebben a kérdésben. Amit képviseltem a vita során, az a közös nevező volt, amit ki tudtunk alakítani. Saját véleményem ennél radikálisabb. Szerintem az SZDSZ sokat tud nyerni ezzel a kérdéssel, ha szókimondóbb. De akkor ez volt a konszenzus frakcióban. Az volt a meglátásunk, hogy nagyon nagy eredmény, ha az elterelés visszaállítását el tudjuk most érni. A vita persze nem a liberális drogpolitikáról szólt, az valami más. Ott és akkor "csak" ésszerűbbé és életszerűbbé tettük a Btk-t. És ez is siker.

Index: Hallhatnánk többet a te radikálisabb álláspontodról?

G.P.: A törvényhozás következő feladatát abban látom - és ez a büntető törvénykönyv majdani újrakodifikálásakor felvethető lesz -, hogy a magyar jog tegyen különbséget könnyű és kemény drogok között. Továbbá jónak tartanám, ha a drogok személyes használatához fűződő tevékenységek - gondolok itt csekély mennyiségű kábítószer birtoklására vagy fogyasztására - nem a büntető jogszabályok, hanem a szabálysértési jog körébe tartoznának. Úgy általában pedig azt gondolom, hogy ez egy igen bonyolult, ugyanakkor sok aspektusában viszonylag jól átlátható kulturális és emberi jogi kérdés. Az állam önkényesen tesz különbséget a különféle szerek, drogok között. Ez például a könnyű drogok tekintetében igen álszent dolog egy olyan országban, ahol a legóvatosabb becslések szerint is 1 millió ember küzd alkoholproblémákkal.

Index: Többször elmondtad, találkoztál már kábítószerrel. Milyen drogokat próbáltál?

G.P.: Nem vagyok büszke erre, de eltitkolni sem akarom: marihuánát és hasist. Mondhatnám, mint Clinton tette, hogy egyszer, a seregben, de nem tüdőztem le, de egyrészt nem voltam katona, másrészt nem lenne igaz. Egy időben több-kevesebb rendszerességgel fogyasztottam könnyű drogokat. De már jó ideje nem. Ami a legális drogokat illeti: alkoholt is ittam, cigarettáztam is. Mára csak a kávé maradt. De félreértés ne essék: sem az illegális, sem a legális drogok fogyasztását nem propagálom. Csak azt mondom, az államnak a társadalom mai szokásrendszerének megfelelően kell megközelítenie a kábítószerek kérdését. A politika számos szereplője azonban a tabuk világában tévelyeg ebben az ügyben, míg mások egyszerű szavazatszerzési lehetőségnek tekintik a drogfogyasztók verbális üldözését. S a két csoport sokszor még át is fedi egymást.

Index: Mit vársz a párton belül jelenleg zajló vitáktól?

G.P.: A legfontosabb az lenne, a tisztújító küldöttgyűlés ne múljon el úgy, hogy nem történik semmi. Bízom benne, hogy a vitának meglesznek az eredményei az SZDSZ politizálásában. A kormányzati pozíció a szocialistáknak hozott népszerűségnövekedést, a szabad demokratáknak viszont nem, a párt támogatottsága stagnál a küszöb körüli eredménynél. A fő kérdés, tud-e a ciklus hátralévő részében az SZDSZ úgy politizálni, hogy éljen a kormányzati pozícióval. A választók elsősorban a kormányzati teljesítmény alapján fogják megítélni a pártot. A dolog másik oldala, hogy az SZDSZ nem az általa vezetett négy minisztériumból áll. A pártnak meg kell jelennie azokon a területeken is, amelyeken a kormányban nincsen jelen. És azokon a területeken, amelyek az SZDSZ identitása szempontjából fontosak, amelyek megkülönböztetik kormányzati partnerétől és mindenki mástól, nagyon határozottan kell képviselnie saját álláspontját.

Index: Az Új Generáció alelnökeként mit gondolsz, a szabad demokraták mennyire tudták megszólítani a 20 és 30 év közötti korosztályt?

G.P.:. Egy párt, ha meg akar szólítani egy ilyen célcsoportot, azt többféleképpen teheti. Egyrészt úgy, hogy politikájában nyit feléjük, másrészt szervezetileg. Ha nem jelzi, hogy saját szervezetén belül vannak mobilitási csatornák a fiatalok számára, akkor nem képes odavonzani őket. Ami a tartalmi politikát illeti, a két nagy párt jóléti típusú ígéreteivel az SZDSZ-nek nem kell felvennie a versenyt. Nem úgy kell megszólítania az egyetemista korosztályt, hogy megígéri nekik, minden ingyen lesz, de vannak olyan kormányzati területek, az informatikai és az oktatási tárca, ahol kézzel fogható dolgokat tud tenni értük.

A beszélgetésünk elején említett felmérés eredményei szerint a potenciális liberális szavazók körében a 18 és 29 év közöttiek aránya 36 százalék. Vagyis a számok azt mutatják, a mobilis, nyitott gondolkodású fiatalok körében vannak a pártnak lehetséges támogatói. Ők jelentik a hosszú élet titkát a magyar liberális párt számára, feltéve, hogy markánsan képviseli saját értékrendjét. Olyan fiatalokról van szó, akik nem az államtól várják életük problémáinak megoldását, akik kifejezetten azt akarják, hogy az állam vonuljon ki mindenhonnan, ahol felesleges. Olyan fiatalokról van szó, akik számára természetes, hogy nyelveket beszélnek, utaznak, az egyetemen más anyanyelvű és bőrszínű diákokkal találkoznak. Ők jóval kevésbé fogékonyak a kirekesztő, xenofób retorikára. Nyitott világban nőttek fel, így a szexuális kisebbségekhez való viszonyulásuk is egész más. Természetesen nekik is vannak előítéleteik, de többen vannak, akik nyitottak.

Index: Mivel magyarázod akkor a Fidesz sikerét ebben a korosztályban?

G.P.: Annak tudom be, hogy ez a korosztály nem vevő a könyökvédős pragmatizmusra, hogy hajlamos hinni bizonyos értékekben, és így megszólítható romantikus víziókkal és pátosszal. Lehet, hogy furcsa, de én ezt e nemzedék értékének tartom. Orbán Viktorék sikerének egyik nagy titka - azon túl, hogy általánosságban a fiatalság politikai sikerét kommunikálták, vagyis hogy itt jön egy fiatal nemzedék, mely az országban átveszi az irányítást az élet mind több területén - az volt, hogy nem szégyelltek valamiféle értékrendről beszélni. Azok a fiatalok, akik ott voltak a Fidesz tömegrendezvényenyein, minden bizonnyal hisznek ezekben az értékekben, és abban, hogy ezt az értékrendet a Fidesz hitelesen képviseli. És itt mindegy, hogy ez igaz-e, vagy sem. A gond az, hogy a nyilvánosság előtt nem jelent meg egy alternatív attitűd. A Fidesz politikai vetélytársai, beleértve az SZDSZ-t is, nem voltak képesek arra, hogy saját identitásukat ilyen hatékonyan és vonzóan definiálják a nyilvánosság előtt. Pedig szerintem fiatalok tömegei vannak Magyarországon, akik egy tisztább közélettel bíró köztársaságban akarnak élni, ahol az állam olcsóbb és hatékonyabb, ahol a nemzet befogadó, a kultúra nyitott a másra és az újra, mert tudja, hogy attól nem kevesebb, hanem több lesz.