A legfőbb ügyész lelépésének háttere

Györgyi Kálmán Budapesten hétgyermekes orvoscsaládban született. A Rákóczi Ferenc gimnáziumban tett érettségi vizsga után 1964-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán avatták doktorrá. 1980-ban kandidátusi címet szerzett, majd 1989-ben docensként dékánná választották a pesti jogi karon.

1990-ben a parlament 82 százalékos többséggel (246 : 54 arányban) választotta meg legfőbb ügyésznek. "Megválasztásom napján, az első rádióinterjúmban elmondtam, hogy fontos feladatomnak tekintem az ügyészség közjogi helyzetének megváltoztatását... Az ügyészséget a végrehajtó hatalomhoz kell kapcsolni, annak felügyelete alá kell helyezni... A legvonzóbb szakmai kihívás számomra az ügyészség reformjának előkészítése volt, s ennek szenteltem a legtöbb energiát" - idézte 1993-ban a HVG.

A modellváltás az eredeti értelemben nem jött össze. Azonban a jelenlegi, Európában csaknem példa nélküli - a kontinensen az ügyészségek ma általában kormány-alárendeltségben működnek - ügyészségi struktúra fenntartása s további működtetése szintén merész, sőt talán jogtörténeti jelentőségű lépésnek bizonyult. A végrehajtó hatalomtól független vádhatóság üzemeltetését ugyanis Magyarország az ugyancsak negyvenéves diktatúra után demokratizált Portugália után Európában másodikként próbálja ki.

Legegfőbb ügyész már az Antall-kormány idején is szembekerült párszor az országgyűléssel, amikor a hozzá intézett első négy interpellációra adott válasza közül (1990 végén és 1991 elején) hármat is (igazságtétel, Dunagate-ügy, 1956-os sortüzek) leszavaztak a képviselők. Később, 1992-1993 fordulóján a kormány erős emberei, a belügy-, az igazságügy- és a honvédelmi miniszter kezdték támadni az ügyészséget, főként az 1956-os sortüzek pereiben tanúsított tartózkodó magatartása miatt. Györgyiék a taxisblokád kapcsán sem indítottak eljárást közüzem működésének megzavarása miatt.

A leghevesebb, közvetlenül Györgyi Kálmán személye ellen irányuló kampányt Szabó Lukács MIÉP-es képviselő indította 1993 szeptemberében a valaha MSZMP-tag legfőbb ügyész ellen. Az egykor MDF-es képviselő lényegében azzal vádolta meg az ügyészi szervezet legfőbb irányítóját, hogy meghamisította önéletrajzát, s így 1990-ben a parlamentet megtévesztve jutott magas tisztségéhez. Györgyi - megemlítve, hogy őt már ez az Országgyűlés választotta meg - a kérdéseket válaszra se méltatta, a hangnemet pedig visszautasította. (A legfőbb ügyész megválasztása előtt egyébként külön is megkérdezte a képviselőket, "van-e valakinek észrevétele" a személyi javaslattal kapcsolatban, ám senki sem jelentkezett.)

A MIÉP akkor megpróbálta Györgyi felmentését kezdeményezni, de a dolog "kivitelezhetőségéről" megoszlottak a vélemények. Horváth Balázs exbelügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy az indítvány teljesítésének jogi akadálya nincs. Hack Péter SZDSZ-es képviselő ugyanakkor azt mondta: "A MIÉP követelése éppúgy teljesíthetetlen, mint mondjuk egy miniszter eltávolítására vonatkozó képviselői indítvány." Tudniillik a legfőbb ügyész visszahívásának lehetőségét éppen a köztársasági alkotmány vonta meg 1989. október 23-án a parlamenttől.

Az incidens pályafutásának legsúlyosabb kríziséhez vezetett, e napokban Györgyi - ügyészségi szóbeszéd szerint - a lemondás gondolatával is foglalkozott. Az interpellációra utólag írásban megadott válaszáról tartott voksolás 1993. október 5-én így voltaképpen bizalmi szavazásnak volt tekinthető, amit Györgyi Kálmán végül is 175 : 7 arányban "megnyert".

Az 1994-es választás után egy olyan párt, az MSZP szerezte meg a képviselőházban az abszolút többséget, amely a legfőbb ügyész parlamenti kiszolgáltatottságának fölszámolására merőben más megoldást javasol, mint Györgyi Kálmán s a hozzá hasonló álláspontot valló másik öt parlamenti frakció. Az MSZP úgy érvelt, hogy miként 1989-ben megszűnt a Legfelsőbb Bíróság elnöke parlamenti kérdőre vonásának lehetősége, ugyanúgy fel kellene számolni a legfőbb ügyész interpellálhatóságát is. A legfőbb ügyésznek be kellett látnia, legfőbb ambíciója megvalósítására záros határidőn belül vajmi kevés reménye maradt - az új helyzetben nem bírálta felül korábbi álláspontját, annyit azonban elismert, hogy az ügyészség független státusában is képes ellátni feladatait. 1996-ban mind az ő, mind Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnökének mandátumát meghosszabította az országyűlés.

Az Orbán-kormány újra elővette az ügyészség kormány-ellenőrzés alá vonsásának ötletét 1998. szeptemberében. Akkor Györgyi úgy fogalmazott: "A kormányjavaslat igényes, tisztességes jogi munka, ami a kényes kritikusok ízlését is kielégíti." A javaslat szerint a legfőbb ügyész nem a parlamenttől kapná hat évre szóló megbízatását, hanem határozatlan időre a köztársasági elnöktől, aki csak a kormányfő és az igazságügy-miniszter által javasolt személyt nevezhetné ki a tisztségre. Az alkotmánymódosítás kétharmados többséget igényelne, de a javaslatot az MSZP továbbra sem támogatja.

Györgyi Kálmán március 6-án benyújtotta lemondását. A törvény értelmében a legfőbb ügyész a köztársasági elnök útján az Országgyűlés elnökéhez intézett nyilatkozatával bármikor, indokolás nélkül lemondhat megbízatásáról, ehhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges. Orbán Viktor a lemondást a legfőbb ügyész személyes döntésének minősítette. Áder János, az Országgyűlés fideszes elnöke közölte, ő ugyan ismeri Györgyi Kálmán indokait, de szavát adta neki, hogy erről nem beszél. Mint mondta, a közeljövőben tárgyalnak arról, hogy a törvényben rögzített hat hónapos határidőn belül meddig látja még el hivatalát. A legfőbb ügyész személyére a köztársasági elnök tehet javaslatot, az államfő dönthet a jelölési eljárás megindításáról.

Többen úgy vélik, Györgyi döntésének egyik oka - amit állítólag már néhány héttel korábban is jelzett Ádernek - az MTV csonka médiakuratóriuma kapcsán kibocsátott ügyészségi állásfoglalás lehetett: a házelnök több alkalommal is úgy nyilatkozott, hogy a parlamentet a legfőbb ügyésznek a kuratórium törvénysértő megalakítására utaló álláspontja semmire nem kötelezi, s az nem áll összhangban az Alkotmánybíróság vonatkozó állásfoglalásával.

A parlamenti pártok nagy része sajnálatát fejezte ki a döntés miatt, de természetesen mindenki másképp értékelte azt. Az ellenzék egyértelműen az elmúlt hetek médiakuratóriumi csatározását látja a dolog hátterében. A MIÉP szerint az átvilágítási törvény tervezett módosítása a lemondés oka, mert szerintük a legfőbb ügyésznek konfliktust okozhatott volna, ha az átvilágítandók körének bővítése nyomán napvilágra kerül, mely munkatársai működtek együtt korábban az állambiztonsági szervezetekkel. Hende Csaba (MDF) és a Bánk Attila (FKgP) nem kommentálta a történteket, de Hende a Népszabadságnak kijelentette: bízik abban, hogy a három koalíciós párt meg fogja találni Györgyi méltó utódját.

Halmai Gábor közjogi szempontból abszurdnak nevezte, hogy az új legfőbb ügyész személyéről kormánykörök és az Országgyűlés elnöke előzetes megbeszéléseket folytasson. A jelölés kizárólagos joga a köztársasági elnököt illeti, aki ilyen tárgyalásokat folytat, az államfő hatáskörét vonja el - nyilatkozta Halmai. A kormánypártok jelöltje a legtöbb hír szerint Polt Péter, az ombudsman általános helyettese, mások szerint esetleg Horváth Balázs exbelügyminiszter lenne.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!