Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

Kormányfők, akik választás után is maradtak

2006.04.24. 02:44
Gyurcsány Ferenc előtt már tucatnyi politikus mondhatta el magáról, hogy ciklus közben került Magyarország miniszterelnöki székébe, és aztán egy választás után megtarthatta posztját.

Mielőtt a párhuzamokba belebonyolódnánk, hangsúlyozzuk, hogy Gyurcsány az egyetlen olyan újraválasztott magyar miniszterelnök, aki demokratikus, szabad, titkos és általános választójogon alapuló szavazás nyomán maradhatott a kormány élén, a többiekre ez csak részben igaz, vagy egyáltalán nem.

Akinek csak 95 pontra tellett

Gyurcsány tizenkét – más számítások szerint tizenhárom – elődje inkább tragikus, mintsem szép pályát futott be: Teleki Pál öngyilkos lett 1941-ben, Rákosi Mátyás (kormányfő: 1952-1953), Kádár János (1956-58, illetve 1961-65) és Gömbös Gyula (1932-36) ugyan természetes halállal halt meg, de miniszterelnöki ténykedésük az ország legsötétebb korszakait jelzi. Gömbösnek nem is tellett száz lépésre, az ő Nemzeti Munkaterve csak 95 pontos volt.

Kádár és Rákosi terrorja egyértelműen miniszterelnöki periódusukra esett. Gömbös a szélsőjobboldalhoz közelített, Teleki pedig ellentmondásos megítélésű: zsidótörvénye(i) mellett a lengyelek segítése is az ő nevéhez fűződött.

Az egyetlen kivétel talán Bethlen István (1921-31), aki a Horthy-korszak talán egyetlen vállalható politikusa, akinek a nevéhez a rendszer konszolidációja és viszonylag normalizált működése kapcsolódik. Ő egyébként nem is egy választáson maradt hatalmon, hanem három alkalommal. Bethlen 1931-es, harmadik újraválasztása után néhány hónappal a gazdasági világválság miatt bukott meg.

Münnich is maradt választás után

A ciklus közben hatalomra került és újraválasztott kormányfők névsora egyébként illusztris, bár kevéssé irigylésre méltó: az említett Gömbös, Bethlen, Teleki, Rákosi és Kádár mellett Münnich Ferenc (1958-61), Dobi István (1948-52), Dinnyés Lajos (1947-48) is ebbe a kategóriába tartozik. Münnich a kádári megtorlások egyik kulcsfigurája, Dobi és Dinnyés pedig a második világháború utáni zavaros korszak, az úgynevezett koalíciós idők politikusai voltak kisgazda színekben, de a kommunistákkal kollaborálva.

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején szinte bevett szokás volt az, hogy ciklus közben leválták a miniszterelnököt, hogy az fusson neki a választásnak. A Szabadelvű Párt többsége évtizedekre be volt betonozva a manipulált választási rendszer miatt, így belső klikkharcokon múlott az aktuális miniszterelnökök személye.

Nyertes kormányfő – pár hónapig

Aztán a választások után sokszor gyorsan buktak az egyébként a szavazáskor "sikeres" miniszterelnökök. Nevükre többnyire csak a történészek emlékezhetnek: pedig a kor egyik legkorruptabb politikusa volt a vasútpanamázó Lónyay Menyhért (1871-72), a nála is rövidebb ideig bírta Wenckheim Béla (1875), a Moszkva tér korábbi névadója, Széll Kálmán (1899-1903) és a Kossuth-temetés miatt sunnyogó Bánffy Dezső (1895-1899), valamint a valláspolitikai vitákba (a polgári házasság engedélyezésébe) belebukó szolnoki liberális Szapáry Gyula (1890-92) is e körbe tartozott. Közülük Wenkcheim példája a legjobb: pár hónappal egy választás előtt lett kormányfő, és pár hónappal a választás után meg is bukott.

Egy kevéssé ismert, fontos politikus

Ettől függetlenül jelentős államférfi is van e sorban: Tisza Kálmán 1875 és 1890 között négy választást nyert, és ehhez hozzá kell számítani még egyet, amikor kissé zavaros körülmények között került hatalomra. Tisza Kálmán ugyanakkor stabilizálta a Monarchia idején Magyarország helyzetét, másfél évtizedes miniszterelnöksége idején hihetetlen gazdasági fejlődés ment végbe, és minthogy nyugalomban kormányozta Magyarországot, viszonylag keveset tanítanak róla az iskolákban.

Szintén keveset tanítanak Lázár Györgyről, a kommunista kormányzás szürke figurájáról, de róla alighanem joggal. Lázárról nehezen dönthető el, hogy mit is csinált 1975 és 1987 között, annyi bizonyos viszont, hogy hatalomra kerülése egy reformkorszak, az 1968-as magyar gazdasági reformkísérlet végét jelentette.

Lázár egyébként már akár "ciklusközinek" is tekinthető: 1975-ben, a választások előtt egy hónappal lett kormányfő, és aztán 12 éven át maradt is e tisztségben. Azért tegyük hozzá: akkoriban egyáltalán nem a választási eredményektől függött, hogy ki lesz a miniszterelnök...

Többszörös kormányfők, akiket sosem választottak meg

Érdekes, hogy az újraválasztott miniszterelnökök sorából két politikus kimaradt: gróf Tisza Istvánt soha nem választották meg miniszterelnöknek, mégis kétszer volt kormányfő. Először bukásba sodorta a sok évtizede hatalmon lévő Szabadelvű Pártot (1905), majd belevitte a Magyarországot az első világháborúba (1914). Két kritikus pillanatban is ő állt tehát az ország élén, jóllehet erre se szabad és demokratikus, se manipulált választáson nem kapott felhatalmazást.

Szintén nem volt választási győztes Wekerle Sándor, pedig ő három különböző alkalommal is állt az ország élén. Egyébként ő volt a Monarchia utolsó - hivatalát ténylegesen betöltő - kormányfője, a történelmi Magyarország megszűnésére az ő hivatali idejére esik.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Év végi utazás

Ajándékozzon utazást, töltse a karácsonyt és a szilvesztert külföldön!