'A Fideszt a polgároknak kell legyőzniük'
További Belföld cikkek
- Egy év felfüggesztettet kapott Ihász Sándor volt fellebbviteli főügyész
- Budapest eljárást indít a szombati pénzszórás szervezői ellen
- „Nem lehet tovább lélegeztetőgépen tartani az intézményeket”
- Az okoszebrák használatával drasztikusan csökkenthető a balesetek száma
- DK: A polgármester hazudott Magyar Péter tüntetésén – ezt hazugságvizsgáló bizonyítja
– Mondjunk olyan okot, ami bármilyen háborús cselekménynek morális alapot adhat.
– Ilyen az önvédelem. Ez az egyetlen, ami egy modern civilizációban casus belli lehet. Az kétségtelen, hogy az önvédelem jogosságának, a veszély tényleges szintjének megítélése nehéz feladat. Mi úgy ítéltük meg – úgy gondolom, helyesen – hogy az iraki intervenció igazságos, és jogos önvédelemből indított háború volt.
– Amiről aztán kiderült, hogy mégsem volt az, és mára körülbelül az összes ürügy szertefoszlott.
– Azóta kiderült, hogy azok a közvetlen hivatkozások, amelyek a megelőző csapás indoklására szolgáltak, valóban nem állják meg a helyüket, de a döntés általános keretéről nem bizonyosodott be, hogy téves.
– Megéri nekünk ez a részvétel? Általában szövetségesi kötelezettségünkkel indokolja a kormány az iraki szerepvállalást, de Irakban nem NATO-hadművelet folyik, hanem egy egyre rövidülő angolszász tengely verekszik ott.
– De szövetségi viszonyok nemcsak a NATO-ban vannak, hanem azon kívül is. Hogy a szövetség megtestesül-e egy szervezett keretben, vagy sem, az a szövetség létéről nem árul el semmit. A szövetség meglétének nem egyedüli feltétele az, hogy közös NATO-döntésen alapul.
– "Indokoltnak látszik a mindenkori ellenzéki pártok a mainál progresszívebb támogatása annak érdekében, hogy ellensúlyozni lehessen a kormányzó pártoknak az állami erőforrások természetes igénybevételéből fakadó egyoldalú előnyét." Ez a mondat a Merjünk baloldaliak lenni című esszéjében szerepelt. Az erőforrások természetes igénybevétele stimmel. Napirenden van-e még ez a szép, fair play díjas gondolat?
– Mi volna abban a biznisz a kormányzó pártnak, hogy az ellenzéke támogatásáért bármit is tegyen?
– Azt kérdezi, hogy mi a biznisz a tisztességben? Az a biznisz, hogy az egész szempontjából kifizetődik, már rövid távon is.
– Az állami erőforrások igénybevétele mennyire természetes? Az Országimázs Központ természetes nyúlvány volt?
– Az Országimázs Központ létjogosultságát vitattuk, és amikor kormányra kerültünk, meg is szüntettük. Jó, hogy nem léptünk arra az útra. Persze egy kormánynak elvitathatatlan joga és kötelessége a kormányzati döntések bemutatása, megismertetése, vagy ha tetszik, propagálása. A kérdés az, mikor csap ez át valami másba, a természetes versengést kikezdő magatartásba. Azt hiszem, ettől mi eddig teljesen távol tartottuk magunkat.
– De mi szükség van arra, hogy a lakosságot közpénzen megkérdezzék az ittas vezetésről?
– A vitára van szükség. Ez közpolitikai kérdés, azt pedig közpénzből finanszírozzuk. A szándék az, hogy mivel ezoterikusnak tűnő "nagypolitikai" ügyektől hangos az ország, a hétköznapi ember azt hiszi, az a politika, amikor az Orbán vitatkozik a Gyurcsánnyal. Meg kell érteniük: a politika azokat a hétköznapi közös történeteinket jelenti, amelyeket közösen kell szabályoznunk. A kérdésfeltevés arra készteti az átlagembert, hogy váltson ezekről szót.
– Kétezernyolcszáz SMS, az kudarc, nem?
–Ha ennyi lenne az összes eredmény, akkor igen. De hány cikk, hány publicisztika született, hány műsor kezdett el egy kérdéssel foglalkozni? Hány embert késztetett arra, hogy a fotelban vagy a haverokkal sörözve erről beszéljen? Megpróbáljuk rávenni az embereket, hogy kezdjenek ehhez hasonló kérdésekről vitatkozni.
– Ez a gesztus kissé rímel a nemzeti konzultációra: dumáljuk meg, szólj bele. Mi az, amit elismer Orbán Viktor politikájában? Az emberek bevonása például ilyen?
– Érteni vélem a szándékát. A konzultációnak álcázott kampányt átlátszó fogásnak gondolom. Ha ez áll egy politikának a középpontjában, az aránytalan. A mérték a kérdés. Egy pártpolitikailag nem intenzív időszakban négy-öt-hat kérdést ajánlani, az rendben van. Erre építeni az egészet, látszólag meghallgatni az embereket – ez egy helyénvaló gesztus, de politikának rendkívül kevés.
– De nem ez a demokrácia? Nem ez volna a demokrácia, hogy megkérdezzük az embereket, és azt csináljuk, amit ők akarnak, akkor is, ha látjuk a következményeket, akkor is, ha nem értünk vele egyet?
– Nem hiszem. A demokrácia nem a közakarat feltétlen kiszolgálása, hanem annak a lehetőségnek az intézményesülése, hogy ez a közakarat megszerveződhessen, és demokratikus formában megmérettessék.
– Tehát itt a közvetlen demokrácia és a lengéscsillapított képviseleti demokrácia csap össze?
– Szerintem nem. Nézzük a nemzeti konzultációt. Tudjuk-e, milyen kérdések és milyen alternatívák körül zajlik? A konzultáció egy panaszláda, ahova mindenki bedobhatja a magáét, és végül, épp azért, mert megformálatlan és ellenőrizhetetlen – ha úgy tetszik, nincsenek benne procedurális garanciák –, ezért a népre való hivatkozással korlátlan felhatalmazást ad bármilyen politikához. Ez a különbség.
– De a rendszer, a demokrácia megengedi ezt. Sőt talán ki is kényszeríti az ilyen módszer létrejöttét. Diszkvalifikálni nem lehet.
– Igen, a rendszer lehetőséget teremt erre. Az a kérdés, van-e elég erős polgárság, amely elutasítja ezt a manipulációt, azt, hogy mindenre és mindennek az ellenkezőjére felhatalmazást adjon a népre való hivatkozással. Tisztességes alternatívák közül választunk-e, vagy adunk egy biankó csekket a vezérnek, és még el is hisszük, hogy ez demokratikus folyamat? A Fidesz győzelmét éppen a polgárságnak kellene megakadályoznia. És meg is fogja tenni.