Gyurcsány Viktor Csepelen

"Hát ott is emberek vannak. Meg is értem" - mondja a taxis, amikor eláruljuk neki, hogy az Öntöde utca 10-be mennénk, mert ott kampányol Gyurcsány Ferenc. - Elvarázsolt hely. A csepeli gyár területén van, ahol még a térképek sem jelölik az utcákat. Olyan, mintha valakit beküldenének a BNV-re, hogy keresse meg a Tóthot."

És tényleg olyan.

"Meg tudná mondani, hol van az Öntöde utca?" - érdeklődik egy helybelinek tűnő embertől.

"Nem tudom."

"Itt élte le az egész életét, és nem tudja" - fordul hozzánk döbbenten a Nehézfémformaöntő és a Könnyűfémformaöntő utca kereszteződésénél.

De végül megtalálja, így hát olvasgathatjuk a Fémalk zártkörű részvénytársaság üzemi faliújságát, az öntödei híradót, amíg meg nem érkezik a miniszterelnök, és el nem kezdi feltérképezni a termelőerőket, a termelési viszonyokat és a termelési folyamatot.

"Pisti, szerinted kijárhatnak itt az emberek néha levegőt venni?" - fordulok fotósunkhoz.

"Persze, műszak végén" - válaszolja a sokat látott kolléga.

De a munkaadók még ilyen körülmények között is megőrzik humorukat.

"Mit visel szívesebben? Védőszemüveget vagy üvegszemet?" - teszi fel a kérdést egy munkavédelmi plakát.

Egy életre megtanulta a nevét

Végre megérkezik Gyurcsány Ferenc. Azonnal körül is veszi a felsővezetés, kék köpenyt adnak rá, és olyanokat mondanak neki, hogy "öntvény", "kerül megmunkálásra", "totál tönkrement, és most egy vadonatúj techológia került ide". Majd gyorsan beviszik egy kuckóba, ahol a tulajdonos-vezérigazgató, akiről akkor még nem tudjuk, hogy Sándor József a neve, és belőle van minél többre szüksége az országnak, egy autóantennához hasonlatos dologgal hosszasan oszlopdiagramokra és öntvényekre mutogat.

A miniszerelnök a gyárlátogatás alatt mindvégig élénken érdeklődő arcot vágott, kérdezett is sokat, de a mondataiból sajnos csak néha lehetett elkapni valamit, mert az ilyen nehézipari helyeken iszonyú zaj van, ráadásul a fotósok olyan vastag rétegben vették körül, hogy meg sem lehetett közelíteni.

Meg is interjúvoltam a végén Pistit, mit hallott.

"Semmit. Mindenki kapkodta a faszát. Láttad."

Egy dialógusrészletet azért sikerült feljegyeznem.

"Mindig ezt a műveletet végzi?" - kérdezi a miniszterelnök egy munkásnőtől. "Mindig."

Utána az újságírók élénken egyeztetik az információmorzsákat. Azt mondta, hétvégi műszak most nincs, és 120 ezret keres. Van, aki még a munkás asszony nevét is megkérdezi.

És ki hadonászik franciakulccsal?

Miután az miniszterelnök ráhangolódott a kerületre, irány a csepeli Munkásotthon, amelynek oldalában a fideszesek véletlenül éppen aláírásokat gyűjtenek a kórház visszaszerzéséért, odabenn a színházteremben pedig rengeteg nyugdíjas bácsi, néni és túlpörgött fiatal baloldali piros sálba öltözve és nemzetiszínű zászlócskát lengetve várja, hogy megkezdődjön Az MSZP Budapestért, az országért című rendezvény.

"Kezit csókolom, jó estét!" - köszönti az egybegyűlteket Tóth Mihály, csepeli polgármester, majd vastapsaláfestéssel bevonul Gyurcsány Ferenc. (Néha elengedi a felesége kezét, hogy puszit adjon egy-egy nénikének.)

"Nem tudom, látták-e, van egy másik terem is. Az is tele van" - fordul a közönséghez, hálásan meg is tapsolják, hogy mások kivetítőn nézik az eseményt.

"Ahogy elnézem önöket, ez a piros fiatalít. Ha nem lenne itt a feleségem, mást is mondanék" - veszi le a lábáról azonnal a hetven fölötti nőket a miniszterelnök, majd belevág a munkáspolitikába.

Keletje van mostanában a munkáspolitkának, utal bevezetésként egy pártra, amely egyszer lepanelprolizta a munkásosztályt. De nincs ezzel baj, igazából jó, ha egyre többen megértik, milyen is havi 60, 70, 80 ezer forintból élni. És az is jó, ha a pártok versengenek, ki tud többet tenni értük.

"De milyen is a tisztességes munkáspolitika?" - teszi fel a kérdést Gyurcsány. És persze meg is válaszolja.

"Ki vezette be a babakötvényt? Hát az MSZP" - kezdi a miniszterelnök, és egy ideig úgy tűnik, beváltja ígéretét, hogy ma este a bonyolultabb összefüggések taglalásától tartózkodni fog.

"Na, most gondoskodjunk a papáról! Ki vezette be az apáknak járó egyhetes fizetett szabadságot?"

"Te jó ég! Kapom a gyest. (Jut eszembe, ki emelte fel?) De titokban dolgoznom kellene. És jött egy kormány, sajnos ez sem jobboldali, és azt mondta, tudják mit, fejezzük be ezt a hazudozást, lehessen mellette dolgozni. Ez egy tisztességes munkáspolitika."

Körülbelül eddig sikerült Orbán Viktor-osan beszélnie. A családtámogatási rendszerhez érkezve azonban kimondta a kimondhatatlant: "adókedvezmény-alapú támogatási rendszer", az arcokra pedig kiült az unalom, és a fejek lekonyultak. Aztán már az sem segített, hogy minden gyermek egyenlő, hogy a családi adózás - ahogy azt néhány órával korábban az Index megírta - a nagyságos asszonyok adórendszere, és hogy attól még nem lesz valakinek munkáspolitikája, hogy franciakulccsal hadonászik.

De ki az a Sándor József?

Hoztam maguknak valamit - nyúl hirtelen a zsebébe. - Fogadok, nem tudják, mi ez. Mielőtt Önökhöz jöttem, egy gyárban jártam. Fémalk a neve. A tulajdonosa Sándor József, egy brilliáns mérnökember. Ma 4 milliárd forintos árbevétele van, pedig 12 éve csak egy üres csarnok volt." ("Persze, mert ellopta" - dünnyögi egy néni a közönségben.)

Sándor Józsefnek egy vágya van, szeretne még többet eladni nyomásos technológiával készült alumíniumöntvényeiből. Ezért elment Kínába. Pedig itthon kellenének nagy megrendelők.

De szerencséje van Sándor Józsefnek, akinek nevét a miniszterelnök egy életre megtanulta, mert az MSZP azért dolgozik, hogy Magyarországon legyenek olyan beruházások, amelyek megrendelést adnak az ilyen közepes vállalkozásoknak. Utoljára a "Ferenc József-i békeidőkben" mozdult meg annyira az élet, amilyen időket a miniszterelnök szeretne.

És innen aztán már nem volt megállás. Megszépült Medgyessy Péter és Horn Gyula munkássága, és a Gyurcsány-kormány is elment a jóléti kiigazításban addig, amíg elmehetett. ("Látták, még az utolsó pillanatban is tárgyaltam, hogy az EU költségvetéséből legyen pénzünk autópálya- meg lakásépítésre?")

"Patrióta gazdaságpolitikára van szükség! - idézett végül önmagáról megfeledkezve a miniszterelnök Orbán Viktortól. - Sándor Józsefekre van szüksége ennek az országnak!" Meg persze beruházásokra. De ehhez nem járulékcsökkentés kell, az a szociális bizonytalanság, az "ámítás útja".

"Kiszámolta már valaki, hogy mennyit kellene keresnie annak a 200 ezer embernek, hogy a Fidesznek igaza legyen?

"Félmilliót" - hangzik a felkészült közönségből.

"Igen. De ilyen nincs" - mondja a miniszterelnök, majd megemlékezik egy fórumról, ahol valaki azt mondta neki, hogy "ezek palira vesznek engem".

"Mondtam neki, hogy ugyan, dehogy, a Fidesz felelős ellenzék, bonyolult ez a számítás. Két összeadás meg egy szorzás."

A kerületi jelöltek bemutatása után kérdezni is lehetett. Az est fénypontja az volt, amikor az egyik kérdező megköszönte a miniszterelnöknek, hogy ígéretekkel könnyű ugyan vakítani, de ő mégsem teszi. Végül pedig valaki nagy nevetést keltve felvetette: "Disznót mikor vágunk?"

"Értem, mire gondolnak" - válaszolja Gyurcsány. Hozzáteszi, ő ezzel kapcsolatban csak annyit szeretne mondani: "Ne engedjük, hogy Magyarországon disznó politika érvényesüljön." Mire gondolhatott?