Máté, Mirella
10 °C
13 °C

Cserni bíró: Hazudtak a rendőrök a bíróságon

2008.01.15. 08:35
Egy rendőrt elítélt, egy másikat felmentett Cserni bíró a 2006 szeptemberében a kőbányai rendőrkapitányságon történt bántalmazások miatt. A tanúként meghallgatott több tucat rendőr egyike sem emlékezett arra, hogy kollégáik megbilincselt őrizeteseket vertek volna a rendőrség épületében a zavargások idején. A bíró a bántalmazások tényét mégis bizonyítottnak látta, és azt is kimondta, hogy a rendőrök egy része biztosan hamisan tanúskodott.
Fotó: Barakonyi Szabolcs

Hétfőn újabb tanúmeghallgatásokkal, újabb vádbeszéddel, védőbeszédekkel és elsőfokú ítélettel folytatódott annak a két rendőrnek a pere, akiket védekezésre képtelen őrizetesek bántalmazásával vádol az ügyészség.

A kőbányai rendőrkapitányság földszintjén 2006. szeptember 21-én hajnalban rabosítás előtt várakoztatták az utcákról előállított, megbilincselt embereket. Eközben csapaterős bevetésről érkező, és ott dolgozó rendőrök egy hajléktalan külsejű őrizetest megrugdostak, egy perui állampolgárt pedig nagyon megvertek, és betörték az orrát. Ezt elsőfokú ítéletében a bíróság is tényként rögzíti.

A bántalmazó rendőrök közül két személyt azonosítottak a nyomozás során. Az elsőrendű vádlott, N. Attila főtörzszászlós korábban már volt büntetve bántalmazás hivatalos eljárásban vétsége miatt, de ennek ellenére azóta is a X. kerületi kapitányságon dolgozik. Most azzal vádolják, hogy nem azonosított rendőr társaival együtt nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozott Angel Mendozának.

A másodrendű vádlott, az őrizetesek felügyeletével megbízott S. Gábor pályakezdő rendőrtiszt a vád szerint egy megbilincselt, földön fekvő és nyilvánvalóan ittas férfit rugdosott.

Az ügy első tárgyalási napján, szeptember végén több akkor és ott jelenlévő őrizetes is azt vallotta, hogy nekik is jutott a rendőri ütlegelésből, de feljelentést nem tettek emiatt. Velük ellentétben a rendőr tanúk egyike sem emlékezett az incidensre, és a vádlottak is tagadták hogy ilyesmi történt volna, vagy szerepük lett volna benne.

A szeptemberi tárgyalás után Varga Gergely, aki 2008. január elseje óta a fővárosi főügyészség szóvivői posztját tölti be - mint az Index érdeklődésére most elmondta: magánemberként, magánvéleményét képviselve - hangoskodott, és hamis tanúzással vádolta az S. Gáborra terhelő vallomást tévő Kruchina fivéreket.

A második, decemberi tárgyalási napon az egykori őrizetesek egyike azt vallotta, hogy a hajléktalan külsejű, ittas férfit már kint, út közben is megverték az őket szállító rendőrök. Vallomást tett a fiatalkorú L. Máté is, akit Angel Mendozával együtt vettek őrizetbe és szállítottak a X. kerületi kapitányságra, elmondása szerint Mendozával egy időben őt, és másokat is bántalmaztak a rendőrök a kapitányság épületében.

Az elsőrendű vádlott azzal védekezett, hogy Mendoza egy kollégájával, J. Ákossal keverte össze az azonosítás során, és fényképeket is átadott a bírónak a kollégájáról.

Az ügyet a Demokrata főszerkesztőjére rágalmazás miatt kiszabott letöltendő börtönbüntetés, és a bírói vezetést nyilvánosan kritizáló megnyilvánulásai miatt közismert, jelenleg egy új bírói érdekképviseleti egyesület alapításán munkálkodó Cserni János büntetőbíró tárgyalta.

A rendőrök nem emlékeznek semmire

Hétfőn, az ítélethozatal előtt meghallgatott újabb rendőr tanúk mindegyike amnéziával küszködött a történtekkel kapcsolatban. Cserni bíró az összes, a menetleveleken szereplő gépkocsivezetőt beidézte, akik aznap éjjel - mint többen elmondták, konvojban, egy egységként mozogva - visszahozták a bevetésről a közrendvédelmi osztály embereit.

Noha a kérdéses időpontban többen is áthaladtak az aulán, bántalmazást egyikük sem tapasztalt, és szinte szó szerint ugyanazt vallották: sokat voltak bevetésen akkoriban, összefolynak számukra azok a napok, nem emlékeznek semmire.

Rendőr tanú Lonsdale dzsekiben

Nem derült ki az sem, hogy miért nincs nyoma Mendoza sérüléseinek a fogdanaplóban, holott a perui arcából ömlött a vér. A bíró nem firtatta, hogy a fogdaszolgálatosok a fiatalkorú L. Mátét miért jogsértően, a felnőttekkel együtt helyezték el. Homályban maradt, hogy hogyan fordulhatott elő, hogy míg a fegyvereiket egységesen hajnali öt órakor adták le a rendőrök, a menetlevelek tanúsága szerint az N. Attilát szállító gépkocsi - a többivel ellentétben, amelyek 3.50 és 4.20 között érkeztek - csak 5.00-kor futott be a kapitányságra.

Volt olyan rendőr, aki azt vallotta hogy az 5.00-ás fegyverleadás után, a fogdanapló tanúsága szerint viszont 4.35-kor vette át a fogdaszolgálatot.

A rendőrök vallomásai abban is ellentmondásosak voltak, hogy a menetlevél vagy óra szerint töltik ki az úgynevezett indítónaplót, amelyben bizonyos járművek esetén fél órás különbségek is mutatkoztak, éppen az őrizetesverés idején.

Az alteregó is tagadott, műszőrt sem viselt

Így volt ez az N. Attila által bemártott J. Ákost szállító autó esetében is, ezért a bíró egyenesen nekiszegezte a kérdést a fiatal, és az elsőrendű vádlottra valóban hasonlító tisztnek: "Ön 3.50 és 4.20 között ott volt, elnáspángolhatta Mendoza urat, ugyanakkor a vádlottnak papíron nem volt erre lehetősége."

A tanúként meghallgatott férfi szerint azonban semmi ilyesmi nem történt, és különben sem emlékszik már semmire.

Ezen a ponton abszurd fordulatot vett a tárgyalás, a bíró J. Ákos alkarjára volt kíváncsi, hogy szőrös-e? Mendoza ugyanis azt vallotta, hogy N. Attila feltűrte az ingujját az őrizetesverés előtt, és feltűnően szőrös volt a karja. J. Ákosé viszont csupasz, és mint a bíró kérdésére elmondta, nem is borotválta le, és műszőrt sem viselt a szóban forgó hajnalon. N. Attila szerint viszont Mendoza az első szembesítésen vehette észre a szőrzetét, és a kihallgatási jegyzőkönyvek szerint sem tett erről korábban említést.

Az újabb tucat rendőr tanú négy órásra nyúlt meghallgatása után ismét vádbeszéd következett. Az ügyésznő szerint a vizsgált rendőrségi iratokban, a menetleveleken, az indítónaplóban, a fogdanaplóban és a fegyverleadási naplóban feltüntetett időpontok ellentmondásosak, ezért nem tekinthetők hitelesnek, és míg a rendőrök az iratokkal és egymással is ellentmondásokba keveredtek, a sértettek vallomásai továbbra is egybehangzóak és egyértelműek.

Bárándy politikára gyanakszik

Az elsőrendű vádlott védője, Bárándy György védőbeszédében azt hangsúlyozta, hogy ezek az ügyek "politikai jelleget kezdenek ölteni", miközben "a rendőrségnek az uralmon lévő kormány utasításait kell követnie". Mendozát továbbra is jóhiszemű, de szavahihetetlen tanúnak tartja, és kérte, hogy védencét bizonyítottság hiányában a bíróság mentse fel.

Bárándy összezavarta a bírót

Ugyanezt kérte a másodrendű vádlott védője is, majd biztos ami biztos, megpróbált alkudni az ügyészség által javasolt büntetési tételből is.

Az utolsó szó jogán

Az utolsó szó jogán N. Attila szenvedélyesen ecsetelte, hogy mennyire megromlott a pszichikai állapota az alaptalan gyanúsítás miatt, "nem szeretnék ártatlan áldozati bárány lenni", mondta.

S. Gábor rendőr szeretne maradni, ezért bár változatlanul ártatlannak vallotta magát, kedvezőtlen ítélet esetén kérte előzetes mentesítését a büntetett előélet jogkövetkezményei alól. A bántalmazások tényét - az akkor ott szolgáló rendőrök közül egyedüliként - gyakorlatilag elismerte az utolsó szó jogán, de tagadta hogy pályakezdő, "a budai várban felesküdött" tisztként bármiféle része lett volna a dologban.

Fazekas Tamás ügyvéd, aki a Magyar Helsinki Bizottság jogsegélyszolgálata keretében látja el Angel Mendoza sértetti képviseletét, arra hívta fel a bíróság figyelmét, hogy N. Attila felismertetésének körülményei kifogástalanok, és hogy meglehetősen életszerűtlennek tartja a rendőri tanúvallomásokat.

Fazekas szerint az elhangzottaknál jóval hitelesebb lett volna, ha a rendőrök legalább azt megemlítik, hogy hallomásból tudnak a kapitányság épületében történt "balhéról".

Ami elképzelhető, és ami nem

Cserni János fél órás, feszült szünet után hirdetett ítéletet a hoszúra nyúlt tárgyalás után.

S. Gábort egy év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége miatt, és előzetesen mentesítette a büntetett előélet következményei alól. A hivatali bántalmazás miatt büntetett előéletű N. Attilát viszont bizonyítottság hiányában felmentette a hivatali visszaélés, és a védekezésre képtelen személlyel szemben társtettesként elkövetett súlyos testi sértés vádja alól.

Az ítélet szóbeli indoklásában elhangzottak szerint a kőbányai kapitányság aulájában a megbilincselt Angel Mendozát több megbilincselt társával együtt a 2006. szeptember 21-én 4.35 előtt a rendőrkapitányságra visszaérkező ismeretlen rendőrök bántalmazták.

Az akkor és ott szolgálatot teljesítő S. Gábort a Kruchina fivérek fényképekről és szembesítés során is azonosították, és a bántalmazás tényét az akkor és ott jelenlévő őrizetesek is alátámasztották, ezért "a bűncselekmény elkövetése az ő részéről egyértelműen megállapítható".

Cserni szerint más a helyzet viszont N. Attilával, akivel szemben szintén számos bizonyíték áll rendelkezésre, ám ezek egymásnak ellentmondóak, kétségesek.

Mendoza tanúvallomása alátámasztja, a rendelkezésre álló iratok azonban megkérdőjelezik bűnösségét - a menetlevél tanúsága szerint ugyanis a többieknél később, csak 5.00 órakor érkezett meg a kapitányságra, miközben Mendozát már 4.35-kor felvitték a fogdára.

Cserni bíró és az okiratok

"Abban az esetben, ha ezek között az időpontok között azért van ellentmondás, mert valamelyik okiratot nem megfelelően töltötték ki, elképzelhető, hogy az elsőrendű vádlott volt a bűncselekmény elkövetője, de a bíróság az alapján nem dönthet, hogy mi képzelhető el, és mi nem" - indokolta ítéletét a bíró.

Cserni János szerint J. Ákos a papírokon szereplő időpontok szerint "sokkal inkább elkövethette a cselekményt", mint az elsőrendű vádlott.

Nem szép dolog kimondani

Mivel a bántalmazásokra akkor került sor, amikor több rendőr volt a helyszínen, és mivel az összes olyan rendőrt meghallgatták, akinek ezt látnia, tapasztalnia kellett, ezért "ha nem is szép dolog kimondani, de még csúnyább dolog megtenni, hogy a rendőr tanúk egy része itt a bíróság előtt biztosan hazudott".

Ugyanakkor azt nem lehet megállapítani, hogy pontosan ki, kik hazudtak, ezért azt sem lehet megállapítani, hogy az elsőrendű vádlott, vagy más személy volt az elkövető. Akár N. Attila, akár J. Ákos elkövethette, és akár olyasvalaki is, aki nem került a bíróság látókörébe - indokolt a bíró.

Fazekas Tamás szerint rendkívül vitatható ítélet született: mint az Indexnek elmondta, ha egy gyanúsítottat a sértett aggálytalan körülmények között, több tucat fekete-fehér fényképről és a sorozatos szembesítések során is világosan és egyértelműen felismer, akkor a bírói gyakorlat alapján szinte biztosan el is ítélik. Az ügy kulcsát jelentő fényképes felismerésről azonban a bíróság említést sem tett szóbeli indokolásában.

A védekezést alátámasztó, nyilvánvalóan pontatlan rendőrségi iratokat, naplókat a bíróság a sok ellentmondás miatt bizonyítékként rendkívül korlátozottan vehette volna figyelembe, ezek oly mértékben voltak ellentmondásosak, hogy Mendoza és a többi őrizetes vallomásait nem gyengítik - mondta Fazekas.

Az ügyvéd meglepődött azon is, hogy "az egyébként bár rendkívül pontos, mégis karakán ítéleteiről híres Cserni bíró ezúttal addig-addig elemezgette az irreleváns bizonyítékokat, míg elment az ügy lényege mellett".

Fazekas Tamás és Angel Mendoza az ítélethirdetés után

Az ítélet nem jogerős. Az ügyész S. Gábor esetében az előzetes mentesítés ellen, N. Attila esetében pedig a bűnösség megállapításáért fellebbezett. N. Attila védője elfogadta a felmentő ítéletet, S. Gábor védője enyhítésért, illetve felmentésért fellebbezett.

Négyből egy

Három rendőrt felmentett, egyet bűnösnek talált a Fővárosi Bíróság két hétfői tárgyaláson. A 2006 őszi tüntetéseken elkövetett bántalmazással vádolt rendőrök közül három ellen nem voltak elegendőek a bizonyítékok.