SZDSZ: májas hurkával és mákkal az EU-ért

Egy óra múlva lehet szívni

Amikor ezek a sárga léggömbök mind a helyükre kerültek, a két középkorú liberális európai politikus pajkosan egymásra nézett, lekapta zakóját, mire az angyalföldi öregasszonyok cekkerrel a kezükben megálltak, hátha lesz folytatás, ám elszámították magukat; ez nem chipanddale show, ez kampány, ezerrel. Az öltöny helyére sárga széldzseki kerül, hátán a már léggömbről ismert írással, hagy ne ismételjük meg.

Mielőtt megérkezne a többi európai politikus is, egy biztonsági őr végigjárja az emeleti vendéglátóhelyeket - így Ofi Kocsmáját is, ahol az időt múlatjuk -, és a pultosokat megkéri, hogy szedjék össze a hamutartót, valamint mindenki fejezze be a dohányzást, különben a büdös életben nem leszünk EU-tagok. Két törzsvendég értetlenkedik, a csapos hölgy csillapítja őket: "Egy óra múlva elmegy a delegáció, akkor megint lehet szívni".

Tudja hol van Belgium?

A programot Eörsi Mátyás ismerteti. Az európai liberális politikusok meg fogják kóstolni a véres hurkát és a mákos bejglit, ezzel is bizonyítva, hogy azt magunkkal vihetjük az EU-ba is. A választópolgárok különben tisztában vannak ezzel már régóta, tudnak például olvasni, csak a politikusok agyába fészkelte be magát a félelem: mi lesz, ha tényleg nem lehet disznót vágni a csatlakozás után? És azóta győzködik egymást, miközben mindenki másnak hányingere van mindentől, amiben mák vagy disznó van. Szentiványi egy skót képviselőre mutat. "Ez az ember gyermekkorában nagyon sok májas hurkát evett."

A nagy zabálás előtt még végigjárják a piacot az európai liberális politikusok. Az előre beszervezett árusok paprikával, almával kedveskednek a vendégeknek. Szentiványi egy nénivel küszködik, látszik, hogy nem ez az ő világa, talán most van először piacon.
Szentiványi: Ez az úr Belgiumból jött.
Néni: Örülök.
Szentiványi: Tudja, hogy hol van Belgium?
Néni: Igen.
Szentiványi: Sok sikert!

Tegnap jönni leopárd

Ám ekkor porszem kerül a számításba. Egy kokárdával összefont fekete szalagot viselő asszony közeledik felénk, a sárga dzsekisek egy kis leágazást keresnek, ahol eltűnhetnének, de mindenhol csak alma, körte, répa, már nem tudják elkerülni a vele való találkozást. Jó érzékkel Szentiványihoz kezd beszélni. Kárpátaljáról menekült Magyarországra, és Sztálin a gulágra vitte volna, ha nem hal meg ötven évvel ezelőtt. "Igen, de ezek nyugat-európai politikusok" - mondja Szentiványi. "Nem baj, szeretnék velük beszélni, meg a Bush elnökkel is." A nyugat-európai politikusok olyan empátiával nézik a nénit, mintha egy bantu néger közölné velünk a körúton:"Tegnap jönni leopárd, másztam fel fára előle, félni nagyon leopárdtól."

Visszaértünk kiindulási helyünkre, ahol már tálalva volt a véres hurka és a mákos bejgli. Az utóbbi gyorsan elfogy, míg az előbbiből - egy-egy falatot leszámítva - csak a magyarok ettek. A skót liberális meg csak mosolygott, de mintha nem erre az ízre emlékezett volna ködös gyermekkorából.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!